Ismét az úzvölgyi katonatemetőben keménykedtek a román nacionalisták

2022. június 03. – 09:03

frissítve

Ismét az úzvölgyi katonatemetőben keménykedtek a román nacionalisták
Cosplay: „Ștefan vajda” is megtisztelte jelenlétével a nacionalista megmozdulást – Fotó: Tóth Helga

Másolás

Vágólapra másolva

2019 tavaszán a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata önkényesen egy román hősöknek szentelt parcellát hozott létre az úzvölgyi katonai temetőben, ami az utóbbi időszak egyik leghevesebb etnikumközi feszültségét idézte elő. Azóta az Úz völgye a román szélsőséges nacionalisták kedvelt felvonulási helyszínévé vált. Csütörtökön, a román hősök napján ismét kivonultak, azonban az erődemonstráció a három évvel ezelőttivel ellentétben nem lett botrányos kimenetelű, ugyanis magyarok most távol maradtak. Kivéve minket.

Mintegy kétszáz személy vett részt az úzvölgyi katonatemetőnél a hősök napjára szervezett csütörtöki megmozduláson, amelynek két deklarált célja is volt: egyrészt megemlékezni a két világháborúban elesett katonákról, másrészt „megvédeni” a temetőben létesített „román parcellát”, amelyet egy jogerős bírósági határozat szerint illegálisan hoztak létre.

A mintegy kétszáz résztvevő – akárcsak a 2019-ben történt temetőfoglalás alkalmából – ismét román zászlókkal és hazafias szlogeneket hirdető molinókkal felszerelkezve érkezett. A forgatókönyv nem változott: a megmozdulást szervező Calea Neamului (A Nemzet Útja) Egyesület és a nacionalista párt, az AUR buszokat bocsátott a résztvevők rendelkezésére, de sokan magánautókkal érkeztek. A rendezvényen pópák tucatjai vezették a szertartást, de felszólalt George Simion, az AUR társelnöke és Mihai Tîrnoveanu, a Calea Neamului egyesület vezetője is. Felolvasták azoknak a román katonáknak a névsorát, akik szerintük a temetőben nyugszanak. Minden név elhangzása után a tömeg „Jelen!” felkiáltással válaszolt, amint azt 2019-ben is tette.

Fotó: Tóth Helga / Transtelex Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Fotó: Tóth Helga / Transtelex Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Az esemény jelentős hatósági jelenlét mellett zajlott, csendőrök, rendőrök, tűzoltók, mentősök is kivonultak a völgybe. Tîrnoveanu szónoklatában kiemelte, nem hagyják lebontani a román parcella keresztjeit és az emlékművet, „ha kell, tízezer román ember meztelen mellkassal áll ki a buldózerek elé” – ecsetelte elszántan a nacionalista vezető.

Miért lett a román nacionalisták találkozóhelye a székelyföldi temető?

A katonai temető Hargita megyében fekszik a mára már elnéptelenedett Úz völgyében, Bákó megye határa közvetlen közelében. A temetőt az 1916-os román betörés, majd a románokat kiszorító csatákban elesett osztrák-magyar katonák számára létesítették 1917-ben. A második világháborúban elesett katonák is nyugszanak itt. Az ezredfordulóra rendkívül rossz állapotba került temetőt a magyar kormány támogatásával a 2010-es évek első felében állították helyre.

Az AUR társelnöke, George Simion is tette tiszteletét – Fotó: Tóth Helga / Transtelex Az AUR társelnöke, George Simion is tette tiszteletét – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Az AUR társelnöke, George Simion is tette tiszteletét – Fotó: Tóth Helga / Transtelex Az AUR társelnöke, George Simion is tette tiszteletét – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Az AUR társelnöke, George Simion is tette tiszteletét – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

A temető területe Székelyföld része, hiszen Csíkszentmárton leltárában szerepelt, ez a község vállalta az emlékhely rendben tartását is. S noha a területének tulajdonjogát egy 2010-ben kibocsátott kormányhatározat is megerősítette, a szomszédos Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata mégsem tekintette rendezettnek a határvitát. 2019 márciusában úgy gondolta, sajátjaként tekinthet a temető területére, erre egy tanácshatározattal is ráerősített.

Csíkszentmárton önkormányzata hiába szólította fel Dormánfalvát a határozat visszavonására, a moldvai település önkormányzata nem torpant meg: 52 betonkeresztet és egy szintén betonból öntött, nagyméretű ortodox keresztet állított fel a temetőben. Az így létrehozott „román parcella” létesítéséhez még a Védelmi Minisztérium jóváhagyását is megszerezte. A kulturális minisztérium 2019 májusában kibocsátott álláspontjában azonban leszögezte, nem avatható fel a parcella. A román nacionalisták ennek ellenére június 6-án mégis megjelentek a helyszínen, és felszenteltették a kereszteket.

Fotó: Tóth Helga/Transtelex Fotó: Tóth Helga/Transtelex
Fotó: Tóth Helga/Transtelex Fotó: Tóth Helga/Transtelex
Fotó: Tóth Helga/Transtelex

A területdisputának végérvényesen egy jogerős, Hargita megye javára tavaly október végén kimondott ítélet vetett véget. Idén február 10-én az a per is lezárult, amelyet a „román parcella” felszámolása érdekében indítottak: a Bákó Megyei Törvényszék érvénytelenítette az az építési engedélyét, és elrendelte a törvénytelen építmény lebontását.

Mi történt három éve az Úz völgyében?

2019. június 6-án, délután 4 órakor a nemzetközi katonai temető kapujában összegyűlt 200-300 magyar még nem tudta, hogy mit hoz a délután: ekkor kaptak arról hírt, hogy mintegy 50 jármű tart a helyszín felé Moldova irányából, román zászlókkal és egyéb kellékekkel felszerelt román szélsőséges nacionalistákkal. A székelyföldi magyarok elöljáróik kérésére érkeztek a temetőhöz, ahol élőlánccal akarták elejét venni annak, hogy a román nacionalisták felszenteljék azt a frissen létesített parcellát, ahol állításuk szerint román katonák nyugszanak. A valóságban azonban az ortodox emlékmű és a betonkeresztek nem elesett katonák sírjaira, hanem egy sétányra kerültek.

Fotó: Tóth Helga / Transtelex Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Fotó: Tóth Helga / Transtelex Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Fotó: Tóth Helga / Transtelex

„Kifelé a magyarokkal az országból!”, „Brávó Románia”, „Krisztus feltámadott!” – ezeket és ezekhez hasonló szlogeneket skandáltak a román szélsőségesek, amikor áttörték a csendőrök kordonját, a székelyek alkotta élőláncot, és betörtek a temetőbe, majd ortodox szertartás keretében felszenteltek a román parcellát, írtuk meg a Transindexen.

A két tábor felfokozott lelkiállapota ellenére nem tört ki tömegverekedés, a temetőkert kerítéséről, kapujáról letört lécek és néhány fakereszt kidöntésén túl nem okozott helyrehozhatatlan kárt a tömeg. Viszont a provokáció mégsem múlt el következmények nélkül, hiszen az a román-magyar békés együttélés rovására ment.