Nem tartja bűnösnek a Colectiv-per vádlottjait a bukaresti tragédia székelyföldi túlélője

2022. május 02. – 17:19

Nem tartja bűnösnek a Colectiv-per vádlottjait a bukaresti tragédia székelyföldi túlélője
A Colectiv klubban történt tűzeset áldozataira minden évben megemlékeznek Bukarestben – Fotó: presidency.ro

Másolás

Vágólapra másolva

Bár utólag orvosi segítségre is szorult, nem lépett be a várhatóan kedden véget érő Colectiv-perbe Bokor Andrea, a Csíki Játékszín társulatának volt tagja, aki hat és fél évvel ezelőtt csodával határos módon élte túl a 65 emberéletet követelő bukaresti tűzvészt. A Transtelexnek elmondta, nem tartja bűnösnek a vádlottakat, a romániai törvényeket és a bürokráciát okolja a történtekért.

„Gyakran fogalmazok úgy, hogy én akkor nem sérültem meg, hiszen fizikailag nem esett bajom. Most mégis sírok. Megint. Isten tudja, hányadjára” – mondta hétfőn a Transtelexnek a bukaresti Colectiv klubban 2015-ben történt szerencsétlenség egyik túlélője. A gyergyószentmiklósi születésű, jelenleg Budapesten élő Bokor Andreát azért kerestük meg, mert négyszeri halasztás után, kedden várhatóan jogerős ítélet születik a 65 ember életét követelő tűzeset ügyében indított büntetőperben.

A Csíki Játékszín volt színésznője Románia rendszerváltás utáni történetének legnagyobb tömegszerencsétlenségét élte túl hat és fél évvel ezelőtt. Akkor, 2015. okt 30.-án a bukaresti barátjával együtt vett részt a Goodbye to Gravity zenekar koncertjén a Colectiv klubban. Az események ismertek: a koncert közben használt tűzijáték lángra lobbantotta a szórakozóhelyet. A helyiségnek nem voltak vészkijáratai, és sokan nem tudtak idejében kimenekülni az egyetlen használható kijáraton. A tűzvész éjszakáján 27-en haltak meg, 150 ember került kórházba. További 38 áldozat napokkal, hetekkel később halt bele elszenvedett égési sérüléseibe, a füstmérgezés szövődményeibe és a kórházi fertőzésekbe.

A Bukaresti Törvényszék 2019. december 16-án első fokon súlyos börtönbüntetéseket szabott ki a Colectiv-per vádlottjaira. Köztük a legismertebb a főváros negyedik kerületének volt polgármestere, Cristian Popescu-Piedone, akit alapfokon 8 év és 6 hónap börtönre ítéltek. A helyiséget lángra lobbantó tűzijátékot rendező pirotechnikai cég tulajdonosát alapfokon 12 év 8 hónap, két tűzszerészt 9 év és 8 hónap, illetve tíz év, a szórakozóhely tűzrendészeti alkalmasságának ellenőrzését elmulasztó katasztrófavédelmi felügyelőség két alkalmazottját pedig 9 év és két hónap szabadságvesztésre ítélték.

„Sokáig azt éreztem, hogy én egy borzasztó ember vagyok”

Bokor Andrea akkor 25 éves volt, jelenleg egy két és fél éves kisfiú anyja. Azért élte túl fizikai sérülések nélkül a tragédiát, mert a tűz fellobbanása előtt két perccel rosszullét környékezte, ezért megkérte a barátját, hogy kísérje ki a levegőre. A klub előtt álldogálva megdöbbenten látta, hogy hirtelen özönleni kezd a tömeg a kijáraton, és ömlik a füst a helyiségből. A néhány perc múlva kiérkező a rendőrök elküldték őket a helyszínről, de addig a színésznő szemtanúja volt annak, amint az épségben kijutott emberek közül többen visszamentek a barátaikat kimenteni. Akadtak köztük olyanok is, a visszatérésük után már nem jutottak ki, vagy akik súlyos sérüléseket szenvedtek.

Bokor Andrea beszámolója szerint a tűzoltók a rendőrök után érkeztek a helyszínre, de elképzelhetőnek tartja, hogy mire odaértek, már nem volt mit eloltani, mert másodpercek alatt kapott lángra a teljes terem, és percek alatt leégett, ami leéghetett. A mentők kiérkezéséig mintegy negyedóra telhetett el. Akkorra már elhagyták autójukkal a szórakozóhely udvarát, hogy felszabadítsák a helyet a hatóságoknak, és egy közeli mellékutcában parkoltak le. A gépkocsiban ülve a barátjával látták, amint a klubból két lábon kijutó sebesültek a járókelőknek kétségbeesetten könyörögnek, hogy vigyék kórházba őket.

„A kormánynál én voltam, mert a barátom ivott aznap este. Az autó hátsó ajtóját hirtelen feltépték súlyosan megégett emberek, és rimánkodtak, hogy vigyük el őket a legközelebbi kórházba. Olyan volt, mint egy zombifilm, mintha félholtak támadtak volna. Megijedtem tőlük. Egyszerűen lefagytam. Arra kértem őket, hogy valamelyik mentőshöz forduljanak. Abban a lelkiállapotban nem tudtam volna vezetni, és Bukarestet sem ismertem. De a mai napig eszembe jut: ott voltak ezek a szenvedő, segítségért könyörgő emberek, akiknek én azt mondtam, hogy nem segítek. Ezért nagyon-nagyon sokáig azt éreztem, hogy én egy borzasztó ember vagyok. Vajon fordított esetben mit gondoltam volna magamról?” – osztotta meg tépelődéseit.

Bokor Andrea a Csíki Játékszín színpadán – Forrás: Csíki Játékszín
Bokor Andrea a Csíki Játékszín színpadán – Forrás: Csíki Játékszín

A színésznőnek vannak más emlékei is, amiket nehezen tud feldolgozni. „Amióta anya vagyok, új mélységet is kapott bennem ez a történet. Gyakran az a kép jut eszembe, amit egy tűzoltó mesélt a hírekben: összegyűjtötték egy sarokba a bent lévő mobiltelefonokat, szüntelenül szóltak, és szinte mindenik kijelzőjén az állt, hogy anya vagy apa. Eszembe jut az is, hogy annak a lánynak a holttestét, akivel együtt mentünk a koncertre, az anyukája a fülbevalója alapján tudta azonosítani, annyira össze volt égve. Anyaként ezekbe megpróbálni belegondolni... Feldolgozhatatlan” – fogalmazott a tragédia túlélője.

Nem kívánt belépni a perbe

Bokor Andrea 2019 óta a magyar fővárosban él a budapesti párjával, gyermeke apjával. De továbbra is tartja a kapcsolatot a korábbi barátjával, akivel együtt túlélte a Colectiv-tragédiát: minden évben október 30-án felhívják egymást, és „egyfajta boldog újraszületésnapot” kívánnak egymásnak. Arra a kérdésünkre, hogy csodának tartja-e az életben maradását, úgy fogalmazott: „Nem szeretném túlspiritualizálni, vagy a gondviselésnek és a női megérzéseknek a jelentőségét elemezni. Nehéz értelmezni, ami velem történt. De van abban valami csoda is, hogy életem első pánikrohama a koncertterem kigyulladása előtt két perccel kezdődött, és hirtelen úgy éreztem, hogy ki kell mennem”.

Mint a színésznő szavaiból kiderült, a bukaresti pánikrohamát a tűzvész után újabbak követték, olyannyira, hogy a szerencsétlenség után néhány hónappal már pszichiátriai kezelésre szorult, és azóta is gyógyszert szed, illetve pszichológushoz jár. „Hivatalos papírom van arról, hogy pánikbeteg vagyok. Ez nyilván nem csak annak a bukaresti estének a következménye, de egyértelműen a jó nagy utolsó csepp volt a pohárban” – állapította meg Bokor Andrea.

Beszámolt arról is, hogy anyaságának első fél évében kísértették a Colectiv-klubban történtek. Akkoriban sokat ült esténként otthon egyedül a gyermekével, mert a zenész párjának rengeteg koncertje volt. „Csak hajnali 3-kor, 4-kor tudtam elaludni, amikor hazakerült. Mert minden este arra gondoltam, hogy vajon hazajön-e még” – idézte fel azt az időszakot.

A bürokráciát okolja a történtekért

Annak ellenére, hogy a bukaresti tűzvészkor történtek bizonyítottan hozzájárultak az egészségkárosodásához, Bokor Andrea nem kívánt belépni a polgári félként a Colectiv-perbe. Szerinte ez csak rontott volna a betegségén. Ám tanúskodott a Colectiv-perben. „A vádlottak ott álltak szépen sorban a fal mellett, és én nagyon sajnáltam őket – idézte fel azt a tárgyalást, amelyre tanúként beidézték. – Nem gondoltam azt, hogy bűnhődniük kell. Én csak azt láttam, hogy ott áll egy csomó olyan ember, aki ebben a tragédiában egyértelműen tönkrement. Bár a törvény szerint bűnösek, én nem gondolom őket közvetlenül annak”.

Arra a kérdésünkre, hogy hat és fél év elteltével érez-e dühöt vagy haragot valaki iránt, Bokor Andrea kijelentette: a romániai törvényeket és a bürokráciát okolja a történtekért. Szerinte a rendszer olyan, hogy az emberek kénytelenek kihasználni a kiskapukat. „Nyilván attól, hogy valamit nagyon nehéz elintézni, vagy észszerűtlenek a követelmények, az ember még lehet becsületes, és betarthatja a szabályokat, csak akkor tönkremegy az idegrendszere. Szerintem a per vádlottjainak nem fordult meg a fejében, hogy a mulasztásuknak ilyen jellegű következményei lehetnek” – fogalmazott a Colectiv-tragédia túlélője.