Nem foglalkozom azzal, ha kormányközelinek állítanak be. Minél többet írnak rólam, annál könnyebb eladni a lakásaimat

Legfontosabb

2023. december 11. – 11:27

Nem foglalkozom azzal, ha kormányközelinek állítanak be. Minél többet írnak rólam, annál könnyebb eladni a lakásaimat
Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Balázs Attila nevét még talán nem olyan sokan ismerik az országban, de cégét, a Bayer Constructot és annak beruházásait már annál többen. Az építőipari óriásvállalat egyre inkább megkerülhetetlen szereplőnek tűnik a piacon, olyan projektek fűződnek a nevéhez, mint a Puskás Aréna felújítása vagy a Bosnyák térnél épülő Zugló Városközpont projekt.

A Bayer azért is kerül be egyre gyakrabban a sajtóba, mert egyre többször indul nagy állami közbeszerzésekben, Balázs Attila pedig bizonyos üzleteiben olyan kormányközeli szereplők mellé került, mint Tiborcz István vagy Mészáros Lőrinc. Tiborcz cégével együtt vásárolta meg a balatonfüredi kikötőt birtokló céget, pár hétig tulajdonostársa volt Tiborczéknak az Appeninn ingatlanos cégben, amelyben a Mészáros Lőrinchez köthető Konzum II Magántőkealap részesedését vásárolta meg, és így nála landolt a volt aligai állami üdülő területe. Balázs beruházásai nagy állami hátszelet is kapnak, mind Magyarországon, mind szülőföldjén, Székelyföldön:

  • A zuglói beruházást nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá nyilvánította a kormány, és több konkrét rendeletmódosítással segítette a projektet, hogy azt teljesen kivonja a helyi szabályok alól.
  • Balázs erdélyi vállalkozásai több mint 4 milliárd, erdélyi magyar beruházásoknak járó magyar állami támogatást nyert el 2020-ban, többek között ebből épített egy tejporgyárat a szülőfalujában.

Nem véletlen, hogy egyes cikkekben Balázs Attilát a „NER új üstökösének” nevezik. A Bayer Construct viszont nem egy állami pályázatokon felhizlalt, mesterségesen komoly piaci szereplővé nevelt NER-es vállalkozás, hanem egy lassan húsz éve működő, Romániában és Magyarországon is sikeresen növekvő építőipari cég, amely akkorára nőtt, hogy a NER sem tudja megkerülni. Legalábbis erre lehet következtetni a Balázs Attilával készült interjúnkból.

Interjúnkban a Bayer vezetője beszélt arról, hogyan lett ipari alpinistából milliárdos nagyvállalkozó, Aligán dolgozó segédmunkásból az aligai üdülő tulajdonosa és fejlesztője, lakásokat és bevásárlóközpontokat építő vállalkozóból stadionok felújítója és a Paks II. beruházás egyik potenciális kivitelezője. Elmondása alapján egy bizonyos méret fölött az ember már mindenkit ismer az építőiparban, az állami pályázatokon az nyer, aki beleteszi a munkát és mer pályázni, az állam pedig azért vesz tőle irodákat, mert ő adja a legjobb árat. Arról is mesélt, miért épített repülőteret a szülőfaluja közelébe, miért költ egyre több pénzt a jégkorongra és hogy lehetne szerinte feléleszteni a magyar lakáspiacot.

Önről lehet tudni, hogy Székelyföldről, Gyergyóremetéről származik. Arról viszont kevesebbet tudunk, hogy mikor érkezett Magyarországra, hogy kezdett bele az építőipari tevékenységébe. Mesélne nekünk a kezdetekről?

A kezdet elég egyszerű. Székelyföldön nem sok munkalehetőség kínálkozott, én pedig mindig valami nagyobbat akartam. Világot próbáltam, fölültem a vonatra, eljöttem Budapestre, körülnéztem, elmentem segédmunkásnak, így dolgoztam néhány évet.

Amikor megérkeztem, nem ismertem itt senkit. Előbb segédmunkás, majd ipari alpinista voltam, a magasságtól nem féltem. Másfél év múlva már én vezettem az ezzel foglalkozó cégünket. A két tulajdonos látta, hogy nagy erővel megyek előre, rám bízták a cég működtetését, de nem adták el. Még egy jó évet így dolgoztam, és akkor létrehoztam a saját vállalkozásomat.

Nagyjából mikor történik ez?

2000-ben érkeztem, 2002-ben alapítottam céget. Közben volt egy súlyos sérülésem is, láncfűrésszel elvágtam a vállamat. Később lesz érdekes, de ezután pár hónapig Balatonaligán huzigáltam a vízi bicikliket fél kézzel. Havi 35 ezer forintot kaptam, hogy egyáltalán kajára legyen pénzem.

Amikor aztán már 2002-ben elindítottam ezt a céget, akkor már az alpinista munkáimmal, egy átlagemberhez mérten nagyon jól kerestem, havi néhány millió forintot. A pénzt pedig mindig beleraktam a cégbe, vettem szerszámot, kisbuszt, és onnantól kezdve minden évben megdupláztam az árbevételt.

Már akkor is ez volt a név, hogy Bayer Construct? Egyáltalán honnan jön ez?

Akkor még Bajér Kft.-ként írtuk a nevet, ami a két tulajdonos vezetéknevének elejéből állt össze, mivel az üzlettársammal közösen indítottuk ezt a vállalkozást, de őt az első évben kivásároltam, mert együtt nem működtünk jól.

Akkor a Bayer verzió sem valami bajorra, németre utal?

Nem, csak amikor elindultunk Romániában, majd kimentünk Abu-Dzabiba dolgozni, nem tudták kiejteni a Bajért. Gondoltam, akkor egyszerűsítsük le a nevet, behúztuk egy Y-t középre, a Bayert könnyebb volt kimondani.

Jó nagy ugrásnak tűnik a cégalapítástól Abu-Dzabi.

Akkor visszamegyek még az elejére. Tehát 2002-től működtünk, gyorsan fejlődtünk és hamar elhagytuk az alpinizmust, abban nem láttam már akkora növekedést. Viszont nagyon jó munkaerővel rendelkeztünk Székelyföldről. Ez egy komoly baráti kör. Az a 9-10 fő, aki először jött, a mai napig itt van velünk a cégvezetésben, a gyárak élén. Az első tíz emberből csak kettő hiányzik. Aki az első évet kibírta nálunk, mindenki itt van. Tőlünk nem nagyon mennek el, hála Istennek, viszont itt dolgozni kell. Ez nem egy papucsrendszer, nincs olyan, hogy az asszony azt mondta, hogy haza kell jönni. Ilyet máshol biztosan lehet mondani, itt nem. Ha valaki ide a lábát beteszi, pénzt kereshet, sokat is, de dolgozni kell.

Említette, hogy mentek Romániába.

2007-ben már elég tőkénk volt, akkor mentünk Romániába. Aradon építettünk 3000 lakást, illetve az Atrium Mallt, ami Románia egyik legnagyobb bevásárlóközpontja. Nagybányán dolgoztunk a Gold Plazán, illetve építettünk Kolozsváron egy kórházat, Bukarestben a Prologis Park logisztikai központot, a Futureallal pedig az állatkert mellett egy nagy lakóprojektet.

Jól gondolom, hogy itt még nem fővállalkozók voltak, inkább kivitelezők?

Ez fejlődött, először csak munkást adtunk. Amikor egy picit erősödtünk, akkor magunknál tartottuk már a zsaluzást, vagyis a szerkezetépítés feléig eljutottunk. A zsalu már megduplázta az árbevételt, és szépen emelkedett a marzs. Mindig a növekedésre költöttük a pénzt, később már magunknál tartottuk a betonacélt, építettünk egy nagyon komoly betonacél-feldolgozót, ma is messze ez a legkomolyabb Magyarországon. Majd elkezdtünk a beton irányába is elmenni, vettünk betongyárakat, már 2008-ban létrehoztuk az első bányát, kint Romániában, Brassó mellett egy francia partnerrel, Jean Guyonnal, aki a mai napig is a társunk.

Gondolom, itthon sem ez volt a csúcsideje a lakásépítéseknek?

Mi azért fejlődtünk, gyárépítésekbe fogtunk, elkezdtük a generál-kivitelezést. A franciákkal építettük az Aréna Plázát, illetve felújítottuk a Gresham-palotát. Ezek nagy munkák voltak, és közben létrehoztunk egy közös céget, a Bayer-CFE-t. Együtt fejlesztettük a Hyundainak a központi irodaházát, a közös együttműködés úgy zárult, hogy a végén mi vásároltuk ki őket, nem fordítva.

A nagy ingatlanválság környékén járunk, ami a lakáspiacon, de az építőiparban is hozott egyfajta visszaesést. Ezekkel a nagy projektekkel a válság idején is tudtak növekedni?

Főleg Romániában. A román piac nagyon speciális. Amikor Európában válság van, ott még egy-két évig növekedés. Rájöttünk ugyanis, hogy mivel Romániából több mint 4 millió ember ment külföldre dolgozni, ahogy az európai válság beköszöntött, sokan hazamentek. Megszűntek a nyugati munkahelyek, viszont emiatt Romániában hirtelen elindult egy kisebb boom. Ezért jó a diverzifikáció. Van, amikor az is öröm, ha nem keresel egy forintot se, de még mindig él a céged.

A 2010-es években mindenesetre már egyre többet halljuk itthon is a nevüket, elsőre a Puskás Ferenc Stadion jut az eszembe. Mikor látszott Magyarországon a több lehetőség?

Folyamatosan itt voltunk, és benne voltunk minden komoly projektben. Valamiért a baloldali újságok mindig kipécézik azt a tíz vagy húsz százalékot a referenciáink közül, ami valamilyen közbeszerzéshez köthető, de nem említik a sok egyebet, az Etele Plázát, az Aréna Plázát, az Agorát vagy bármelyik másik magánprojektet.

Fotó: Bődey János / Telex
Fotó: Bődey János / Telex

Természetesen a közbeszerzésekre majd kitérnénk, de előbb azt szeretnénk megkérdezni, hogy mennyire volt jellemző az, hogy mi az önök szakterülete egy nagy építkezésen.

Röviden: a szerkezetépítés. Ritkán vagyunk generálkivitelezők. Ha mégis, annak valamilyen speciális oka van. Mint most a Hungaroring, abból nem maradhattunk ki. Tíz hónapunk van arra, hogy valamit lebontsunk, és újabb tíz hónap múlva már jön a futam, vagyis vissza kell építeni. Magyarországon ez nem jellemző, ez még a nagyon komoly nemzetközi vállalatoknak is extra feladat. Erre alakult a Market-Bayer konzorcium, ez kettőnknek is egy nagyon szép kihívás lesz.

Közben azért nagyon komoly iparfejlesztésbe is kezdtünk. Biharkeresztesen van egy 30 hektáros ipari parkunk, beton-előregyártással és térkőgyártással foglalkozunk. Nemrég elindult a falazó blokkelem gyártásunk is a Viastein Kft.-ben. A cégcsoport ma több mint 80 ezer négyzetméteren gyárt építőipari terméket.

Az elmúlt években, amikor nagyon elszálltak az építőanyagárak, a magyar kormány is nógatta a cégeket, hogy építsenek hazai gyárakat, de ha jól értem, önök egyáltalán nem az elmúlt három évben rajtoltak.

2008-ban építettük az első gyárat, a második gyárat rá öt évre, a válság után azért volt egy szünet, és onnan mentünk tovább.

Mennyire ment mindez önerőből? Vagy hiteleket is felvettek?

Eleinte még nem nagyon kaptunk hitelt. Az összes nyereséget visszaforgattuk, soha nem vettünk ki osztalékot. Valahogy engem nem a pénz mozgatott, inkább az, hogy valami hosszú távút építsek.

Az elmúlt időszakban a sajtó már sokat írt arról, hogy milyen ütemben nőtt a csoport. Most már azt tippelném, hogy ez inkább egy 100 milliárd forint körüli vállalkozás.

Nem tippelt rosszul. Ahogy egyre több részét vállaltuk a projekteknek, a méretünk még gyorsabban is nőtt, mint az elvállalt munkák aránya.

A 2022-es év eredménye, gondolom, már látható, de az már látszik, hogy 2023-ig tudott-e növekedést hozni ebbe a lassuló építőipari környezetben, vagy ez egy megtorpanást hozott?

A féléves számaink már nyilvánosak, abból is látszik, hogy nagy ugrás van az előző évhez képest, és a jelenlegi üzleti terveink alapján a jövő év is nagy ugrás lesz ehhez képest. 120 milliárd környékére tervezzük ezt az évet.

És akkor ehhez képest a következő is tud nőni? Annak ellenére, hogy most gondolom, részben a magas kamatok, részben a kevesebb állami megrendelés miatt azért a szektor eléggé áll.

Több mint kétezer lakás építését indítjuk el jövőre.

A lakáspiacon is azt lehet hallani, hogy a magasabb kamatok meg kevesebb állami támogatás, lassul a kereslet, befagyott a piac.

Olcsón kell adni. Megfizethető lakást kell építeni a megfizethető magyar bérek mellé. Itt lehet nagyokat álmodni, lehet egymillió hatszázezer forintot kérni egy négyzetméter lakásért Budapesten,

de nem tartunk ma még ott. Nem tartanak itt a bérek, nem tudják az emberek kifizetni.

Ha nem, 1,6–1,7 milliós négyzetméteráron értékesítettük volna a lakásokat, akár mi is, akkor ez a piac nem fagy be. Ezért mindenki felelős, mindenkinek benne van ebben egy kicsit a keze. A fejlesztő, a kivitelező, mindenki szépen emelte, emelte, emelte az árat, és eljutott egy olyan szintre, ami utána megfizethetetlen lett a magyar emberek számára.

Mi nagyon örültünk az új csok plusz programnak. Az, hogy egy fiatal pályakezdő vagy akár egy új házas fiatal pár jöhet, és nulla pénzzel vehet egy lakást, az nagyon jó. De van a programban egy 50 milliós plafon. Az 50 millió forinthoz a fix 3 százalék az egy nagyon jó kamatráta ma, de ezt is ki kell tudni fizetni. Ennek is a törlesztőrészlete olyan 200-300 ezer forint körül van futamidőtől függően. Ma aki dolgozni akar, az az 500 ezer forintot meg tudja keresni Magyarországon. Az nem tudja megkeresni, aki nem akar dolgozni. Ha ketten dolgoznak, és az egymillió forintot hazaviszik, akkor abból 300 ezret lehet lakástörlesztésre fordítani. Ez így már egy működőképes jelenkori üzleti modell, ami annak köszönhetően lehet realitás a cégcsoport számára, mert a technológia fejlesztésekkel elért hatékonyság növeléssel, a magas szintű kivitelezési minőség megmaradt, míg az ár csökkent. Na, mi így építjük a lakásokat, olyan modellre alapozva, amit elbír a piac.

Visszatérve a cég történetére: volt tehát egy hosszú, nagyon organikus növekedés. Mi történt ekkor? Felfigyeltek önökre, vagy ajánlkoztak? Egyre több lett a személyes kapcsolata az állammal, vagy az államhoz közeli üzletemberekkel?

Nem kell ránk felfigyelni, most sem dolgozunk a kormánnyal. Azt, hogy ezt így próbálják beállítani, nem is nagyon értem. Nem foglalkozom vele, mert teljesen mindegy. Sőt, minél többet írnak rólam, annál könnyebb eladni a lakásaimat. Hadd nyomják, a marketing az nekünk jó. Mindig azt mondták, a negatív média is jó média, nem? Csak beszéljenek rólam.

Mindenesetre olyan üzletekben vett részt, amit személyes kapcsolatok nélkül nem lehetett volna megvalósítani, beszállt az Appeninnbe, az Aliga-projektbe, a kikötőkbe. Valahogyan biztos, hogy megismerte azt az elitet, csak ugye annak a logikája lenne számomra érdekes.

Egy bizonyos méret fölött az üzlet találkozik egymással, ez valahol elkerülhetetlen. Olyan nincs, hogy ne ismerd meg a másikat. Az teljesen mindegy, hogy az nemzetközi multi, vagy magyar üzletember.

És mi ez a méret, mi ez a szint? És időben ez mikor történt a cég életében? Mikor kezdtek kiépülni ezek a kapcsolatok?

Nagyjából a tíz évvel ezelőtti időszakra teszem, amikor már a cég pályája elég szépen alakult. De akkor vettek elő, amikor először meglátták az Appeninnben a nevemet. Addig senki nem foglalkozott velünk. Észre se vették, hogy létezünk, növekedünk.

Az Appeninnből azóta már ki is szállt, de azt elmesélné, hogy miként jött az Appeninn ötlete?

Említettem, hogy amikor én segédmunkás voltam Aligán, akkor a mostani aligai területen dolgoztam. Amikor híre jött, hogy ebbe valahogy bele lehet férni, akkor vásároltunk részesedést.

Önök a tőzsdén vettek, vagy egy blokkban?

Egy blokkban. Ha valamit venni akarok, akkor nem üldögélek itt bent, hátha bejönnek. Én elmegyek, és ajánlatot teszek. Ha autót akarok venni, akkor is kimegyek a piacra, és bemegyek az autókereskedésbe. Ha jó az ajánlatod, akkor elfogadják, ha nem, akkor azt mondják, hogy bocsi, akkor arrébb kell állni.

Ez melyik fázisa volt a cégnek, ön kitől vette a részesedését?

Én ezekbe nem akarok, nem szoktam közvetlenül belemenni, jogászok bonyolítják az egészet. Én megállapodtam az akkori ügyvezetővel, aztán azon túl, engem nem érdekelt, hogy mögötte mi van.

Ha jól tudom, akkor ön a Konzum II. magántőkealap részét vette ki, amit a Mészáros Lőrinchez szoktak kötni. Akkor itt kivel tárgyalt? Mészáros Lőrinccel mentek leülni tárgyalni? Ez hogy nézett ki?

Nekünk nem kellett Mészáros Lőrinccel tárgyalni. Ennek a magántőkealapnak volt egy vezetése. Mi az alapkezelővel tárgyaltunk annak idején.

Én az időben szeretném elhelyezni a belépését. A cég egykori tulajdonosai közül Tiborcz István nevét mindenki ismeri, illetve később Jellinek Dánielről tudom, hogy meghatározó részvényes lett. Akkor ön velünk összehangoltan lépett fel, vagy teljesen függetlenül?

Teljesen függetlenül jöttünk. Nekem mi kellett? Aliga. Ahol egyszer segédmunkás voltam, abban tulajdonos akartam lenni.

Aztán kiszállt. Azért, mert az Aligát már kívül tették az Appeninnből?

Az Appeninn a teljes szálloda-portfóliót értékesítette, nemcsak az Aligát, hanem mindent. És jött ez a nagy lehetőség, mi ezt gyorsan megvásároltuk.

Ön vette meg a szállodaportfóliót?

Nem, csak egy részét, Aligát. A szállodabiznisz amúgy engem nem nagyon érdekel, nem akarunk épületeket fönntartani, mi építeni szeretünk és eladni. Viszont ez annyira közel állt a szívemhez, hogy ezt nem engedhettem el.

Aligával most mik a tervei?

Az a terv, hogy megépítjük, és végre Aliga visszakerül oda, ahová való. Ezt a téma megérdemelne egy hosszú beszélgetést. Aligán volt valamikor egy izraeli tulajdonos, aki megvásárolta a területet a baloldali kormánytól. Onnantól kezdve ez a sztori már privát pályára került.

Tehát nem is nagyon értem, hogy miért ennyire izgalmas, hogy egy magánprojekt hogy éli az életét.

Az Aligai Fürdőegyesület (AFE), aki a legjobban támadja a projektet, korábban elfogadta az izraeliek terveit, pedig ők sokkal többet építettek volna. Lett volna benne 4 hotel, közel 1000 lakás, 3000 parkoló. Most a 300 lakásért is prüszkölnek. Volt a tervekben egy vízi élménypark, egy korcsolyapálya, kikötő, fedett piac, sétálóutca, kemping, a teljes löszfalat levágták volna, és parkolóházat építettek volna bele. Tehát olyat építettek volna ide a korábbi befektetők, amit tényleg nem szabadott megépíteni. Mégis mindenük megvolt hozzá és mindenki támogatta. Az én erősen lecsökkentett projektemet pedig ellenzik és a média sem mutatja be a valóságot.

A projekt tehát immár teljesen az öné, mikor lesz kész?

Ez most majdnem teljesen az enyém, a terület egy kis része lett másé. Két éven belül be is szeretném fejezni.

És akkor ezt is el akarja adni, mert nem akar vele foglalkozni?

Nem, ez azért más. A társasházakat értékesítjük, abból nincs sok, összesen van 100 darab lakás. A hotel meg a villarészek alig látszanak, teljesen a tájba illenek. Eredetileg volt közel egymillió négyzetméter, amit be akartak építeni, ahhoz képest nálunk 80 ezer a terv.

Önnel kapcsolatban a sajtóban sokszor előkerül Tiborcz István neve, amire ön talán érzékeny kicsit. Olvastuk a Válasz Online-on, hogy vége szakadt az önnel készült interjúnak, amikor Tiborcz István neve szóba került. De azért megkérdeznénk, hogy honnan ismer Tiborcz Istvánt, milyen a kapcsolatuk.

Nekem mindig az a bajom, amikor nem azzal foglalkozik valaki, hogy én mit csinálok, hanem hogy más mit csinál. Akkor konkrétan az interjúnak ez volt a lényege, hogy valamiről gyorsan kérdezzük, és aztán csapjunk bele oda.

Nézze, egy piacon ma mindenki mindenkit ismer. Szinte azt mondanám, hogy már lassan az európai piac sem túl nagy, nemhogy a magyar piac. Tehát ha valaki dolgozik, ismeri a többieket. Az említett úriember azért jelen van az ingatlanfejlesztési piacon. Meg kell nézni, milyen létesítményeket újított föl, rakott rendbe az országban. Előtte is lett volna sok lehetőség, sok régi épület, miért nem hozták rendbe? Miért nem csinálták meg? Az ő keze után ott a nyoma, olyan épületek jelennek meg, amik tényleg szépek.

Arról lehetett olvasni, hogy vettek együtt kikötőt a Balatonnál, és több más üzletük is volt. Milyen közös üzleteik vannak, mennyire fontos partnerek?

Üzletünk nincsen.

Egyáltalán semmi nincs?

Nincs. Dolgoztunk nekik többször, tehát kivitelezőként építettünk néhány projektet, ami látszik is. Azért én azt gondolom, hogy mi is büszkék lehetünk ezekre az épületekre, de ők főként, hogy ezeket létrehozzák, ami ott pusztult a belvárosban, azok ma ugyanott tündökölnek. Lehet bármit is mondani, de ezek pompás épületek, amik néha soha meg nem térülnek üzleti értelemben.

Gyakorlatilag akkor a viszonyuk az, hogy ő volt a megrendelő, önök meg kivitelezők voltak a projektjeiken? Az Appeninn holdingban együtt voltak tulajdonosok egy kis időre, ott van a füredi kikötő, amiről lehetett olvasni, hogy közösen birtokolták az azt üzemeltető céget. Akkor ez már nem áll fenn, ez csak a múlt?

Igen, a nevéhez kötődő ingatlanfejlesztő cégek megrendelésére vállalkozóként dolgoztunk. Az Appeninn esetében valóban rendelkeztem egy jelentősebb részvénycsomaggal, de ez egy nyilvánosan működő részvénytársaság, tőzsdei cég, így gyakorlatilag egy voltam a sok ezer részvényes között. A balatonfüredi kikötő projektcégéből pedig mi kiszálltunk, eladtuk a részesedést.

Fotó: Bődey János / Telex
Fotó: Bődey János / Telex

De akkor azért nyugtasson meg, hogy nem romlott meg a viszonya Tiborcz Istvánnal!

A viszony üzleti. Az nem kellett megromoljon, nem kellett helyrejöjjön. Ha van még később is olyan megrendelés és megkeres valaki, akkor azt teljesen mindegy, hogy hívják. Hogyha jó az ár, mi adunk árajánlatot, ha elfogadják, mi azt meg fogjuk építeni, ebből élünk.

Arra már utalt, hogy azokat a kérdéseinket, amikben a kormánnyal való intenzív kapcsolatát firtatjuk, alaptalannak véli, a kapcsolatokat teljesen természetesnek gondolja. Most egy kicsit ebbe szeretnénk mélyebben belemenni. Nagyon sokféle támogatást kapott különböző, akár hazai, akár erdélyi cége, illetve nagyon sok állami, MFB-s hitelt is felvehetett. De a nagy zuglói projektjében is vásárol öntől az állam. Azt feltételezem, hogy ennyire sokféle állami kapcsolattal kevés építőipari üzletember rendelkezik. Elmesélné, mindez hogy alakult?

Akkor fordítsuk meg a helyzetet, és vegyük projektenként! Ha az MFB hitelez, akkor a hitelekért helytáll az anyavállalatunk, a Bayer Construct is. Ennek megfelelően, ha bármelyik leányvállalatot projektként finanszírozzák, a Bayer a kezes. Ha bárki bukik, nálunk mindenki bukik. A kockázat, ha így nézzük, akkor az mindig nálam van, minden cég minden cégért garanciát vállal a csoportunkban. Említette a támogatásokat. Ön szerint a magyar állami támogatások hány százaléka jut el a magyar cégekhez?

Nem tudom, de azt tippelném, hogy a többség magyar cégekhez jut.

Nem, sajnos sokkal rosszabb az arány. És ez azért van, mert a magyar cégek nem pályáznak, nem vállalják a kockázatot. Hozzon nekem ide valaki egy olyan céget, amelyik pályázott, és nem nyert! Mindegy, hogy milyen „oldalon” volt. Jobb vagy bal, vagy lehetett akár külföldi is. Ha hozzátettél a magyar építőiparhoz, vagy esetleg a gyártáshoz, és ezt tudtad igazolni, akkor nyertél. Hogy néz ki egy ilyen támogatás? Szépen kiszámolják a következő öt évre, hogy mit hozol vele, mennyi bért vállalsz, mennyi társasági adót, illetve mennyi áfát fizetsz be.

Értem a logikáját, értem a magyar cégek támogatását, mindazt, hogy ez az államnak jó esetben megtérül. Mégis, ott van például a turisztikában a Kisfaludy Program, amelyből Aliga is nyert. Lehet, hogy a vidéki szállodafejlesztések támogatás nélkül nem rentábilisak. Viszont a Kisfaludy Programra vélhetően sokan jelentkeztek volna szívesen, hiszen ott ingyenpénzről volt szó. Így már sokadszorra is a kapcsolatokra vonatkozó kérdésemet teszem fel. Milyen kapcsolatokkal sikerült nyerni?

A többiek miért nem jelentkeztek?

Sokan jelentkeztek.

És nyertek is. A Balaton körül nincs olyan szálloda, amelyik ne így újulna meg.

Azért nagyon nagy volt a sűrűsödés. Néhány név, elsősorban Tiborcz István, Jellinek Dániel, olyan sűrűn nyertek, amit aligha lehet véletlennek mondani. Ha ebben nem mondjuk ki azt, hogy volt egy irányítottság, akkor egyszerűen nem vagyunk reálisak.

Rendben. Én a politikába nem nagyon szeretnék belemenni, de akkor nézzük meg, hogy aki akár kötvényt vagy támogatást kapott, milyen politikai színezetű. Van, aki a baloldal alatt is kapott támogatást, jól is működött, de ha a jobboldal alatt is kapott valamit, azonnal NER-es lett. Az üzlet azonban nem úgy működik, hogy az egyik politikai környezetben vagyunk, utána meghalunk, majd ha váltás van, újraéledünk. Az üzlet elindul, folytatódik, aztán majd tovább folytatódik.

Tényleg impozáns volt a piaci növekedésük, azt firtatjuk azonban, hogy az elmúlt négy-öt évben az önök szerepe mondjuk az erdélyi magyar kormányzati támogatások lehívásában feltűnően nagy. Mintha intenzívebbé vált volna a kapcsolat a kormányzattal, már ott vannak a legnagyobb államilag támogatott kiemelt beruházások megvalósítói között. Ebbe a körbe milyen módon sikerült bekerülni? Önöket kiválasztották, megkeresték, vagy egyszerűen annyira nagyra nőttek, hogy már beleütköztek a nagy állami projektekbe?

Mindegyik igaz, de ha a támogatásokat nézzük, ezek nyílt pályázatok, aki akar, elindulhat. Nekem ma is van a fiókomban öt olyan projekt ötlete, hogy ahogy megnyílik egy pályázat, azt azonnal beadom. Kíváncsi vagyok, hogy ezt hányan készítették így elő. Az, akinek csak a szája jár, neki amúgy van projektje, terve, jövőképe?

A támogatást nem úgy adják, hogy bemegyek, és légy szíves, adjál, ahhoz meg kell venni a területet, meg kell terveztetni, az üzleti tervet össze kell rakni, és be is kell bizonyítani, hogy az működni fog. Amit mi megpályáztunk, azok az üzemek beindultak, és ma a piac legmeghatározóbb üzemei. A támogatásoknak a túlnyomó részét a nemzetközi nagyvállalatok viszik el. És miért? Mert nekik soha semmi nem elég. Mi itthon magyarként, nem tudom miért, valamiért megelégszünk azzal, hogyha egy picit megnőtt a cégünk, és jön valaki, aki meg akarja venni, azonnal eladjuk. Nekem szinte nincs olyan cégem, amelyikre ne lenne érvényes vételi ajánlatom. Jönnek a multik, vásárolnának, de nem adjuk el a cégeinket. Soha nem adtam el semmit. Sőt, amikor a CFE fel akarta vásárolni a Bayert, addig gyürkőztünk, ameddig én vásároltam fel a CFE-t, és ők mentek ki a piacról.

Ez jó átkötés ahhoz, hogy a Zuglói Városközpont projektet miért adta el? Amennyire tudjuk, ott az állam kivásárolta a Bayert.

Azt a telket valamikor egy nagy lengyel ingatlanfejlesztő vette meg. Építeni akart egy bevásárlóközpontot, a Mundo Shopping Centert. Mi akkor a Bayer-CFE céggel pályáztunk a teljes építésre. Már szerződéskötés előtti állapotban voltunk, amikor egyszer a lengyel társaságot felvásárolta egy amerikai alap, és úgy döntött, hogy elad mindent, ami a lengyel határokon kívül van. Ebbe beleesett a budapesti telek is. Ki volt az első, akit megkérdeztek? Hát mi, mi voltunk ott. Kaptunk rá egy hónapot, hogy kifizessük az árat, vagy pedig piacra dobják. Mi pedig a franciák segítségével ezt egy hónapon belül kifizettük a telket.

És akkor már csak ezzel a lengyel céggel kellett üzletelni, mert a telket akkor már az önkormányzattól megvásárolták?

Az a lengyel cégé volt, és a lengyelektől a projektcéget vásároltuk meg, projekttel és ingatlantulajdonnal együtt. Mi nem hittünk abban a bevásárlóközpontban, kidobtuk azonnal a projektet és kiírtunk egy nemzetközi tervpályázatot. Erre kilenc nagy nemzetközi iroda jelentkezett, a végén a Zaha Hadid tervezőiroda nyerte, mert olyan szép koncepciót tett le. Egy vegyes rendeltetésű tervet vártunk. A Zaha Hadid eredeti terve szerint lett volna egy kisebb bevásárlóközpont, egy irodasor és egy lakórész. Ennek a teljes anyagát publikálták is a zuglói újságtól elkezdve több helyen.

Akkor még teljesen piaci alapon működött az egész projekt. Komplett tervekkel, kivitelezésre készen, az önkormányzattal már megállapodás közeli állapotban. A Karácsony Gergely vezette Zugló írta alá a jóváhagyást, amikor mi ezt a projektet megvehettük a lengyelektől 2018-ban.

Jóvá kellett hagyni az önkormányzatnak?

Így van. A vásárlást. Meg is kaptuk a jóváhagyást, megvettük, átterveztettük. És akkor jöttek az önkormányzattól meg a helyi civilektől, hogy túl sok a tervezett lakás, nem lehet ennyi. Az irodarésznek és a kereskedelmi résznek már megvolt az építési engedélye. Már épült, amikor mi bejelentettük, hogy geotermikus energiával akarjuk megoldani a projekt a fűtését, fúrtunk is egy kutat. Kiderült, hogy 80 fokos vizünk van, ez fogja fűteni majd a későbbi teljes városközpontot. Amikor a válság alatt teljesen elszálltak az energiaárak, és akár 8 euróra is fölment egy iroda üzemeltetési díja, mi visszahoztuk 2 euró alá, 1,2 euró körülre a tervezett irodaházak négyzetméterenkénti rezsijét.

Nekünk versenyeznünk kell a piacon. És mivel lehetett nyerni? 18 euró/négyzetméteres volt bérleti díj az irodapiacon, plusz 8 eurós üzemeltetési költség négyzetméterenként, ezt a kettőt a bérlő egyben nézi. Mi meg azt tudtuk mondani, hogy van a 18 eurós bérleti, és 2 eurós üzemeltetési díj, nem a 8! Ezzel nagyságrendileg a teljes irodapiacot úgy, ahogy van, leköröztük. Nem mellesleg a geotermikus energia felhasználása miatt a tervezett irodasor AA+-os energiaminősítésű kategóriába lépett. Ma Budapesten nincsen BB-nél magasabb energetikai besorolású irodaépület.

És akkor jött egy ajánlatkérés, hogy adjunk ajánlatot valahányszáz négyzetméternyi irodára. Mi viszont csak feleennyi irodát terveztünk Zuglóba.

Kitől jött ez az ajánlat?

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől érkezett ajánlatkérés, de ezt nem csak mi kaptunk, hanem többen a piaci szereplők közül. Az MNV kért ajánlatot, hogy egy tömbbe kérünk ennyi négyzetméter irodát. Gondolkodtunk, hogy mi lehet ennek az oka. A rezsiárak elszállásával nagyon magas lett az irodaépületek működési költsége, az állami cégek, hivatalok irodái pedig általában régi, nagyon drágán üzemeltethető épületekben vannak, nagy aulákkal. A mi számításaink szerint ha valaki ugyanennyi négyzetmétert üzemeltetett ma valahol, mint amit Zuglóra tervezünk, az közel 30 milliárd forint/éves költséggel számol. Zuglót visszahoztuk tíz alá. Tehát azt jelenti, hogy aki átköltözik Zuglóba az eddigi épületekből, az évente húszmilliárdot spórol. Tíz év alatt ez 200 milliárdot jelent.

Akkor az a szerződés, amit az állam kötött a Bayerrel, amely úgy jelent meg, hogy az állam megvásárolta a projektet, az az épületekre szólt?

Épületekre, kulcsrakészen, bútorozva ahogy a tervekben látjuk. Azt tervezzük, hogy 2026-ban átadjuk a kulcsot.

Tehát akkor az, ami kivásárlási összegként szerepelt a sajtóban, a 244 milliárd forint arra vonatkozik, hogy ha befejezik, akkor annyiért el tudják adni az államnak?

Így van, pontosan. Előszerződést kötöttünk, és az előszerződésnek feltételei vannak, hogy milyen műszaki tartalommal, mit kell elérni, mikorra, és hogyha akkor kész van, akkor kifizetik.

Tehát az a Hadházy úr hülyesége, amiket összevissza ír, hogy eladtuk a gödröt az államnak. Nagyon örülnék, ha eladhattam volna egy gödröt ennyi pénzért.

Az egész telekből meg projektből, ahová önök építkezni terveznek, mi az, amit megvett az állam?

A bevásárlóközpontot megtartottuk, a lakórészt értékesítjük. Az irodarészt, amit ők kértek, nem tudtuk kiszolgálni, tehát átterveztük a lakóházak egy részét irodává, és egyben értékesítettük az MNV-nek. Erre az irodarészre úgy adtunk árajánlatot, hogy megnéztük, mi van ma a piacon. Versenyképes akartam lenni, mert nem tudtam, hogy hány versenytársam van. Megnéztük a Váci Greens, az általunk épített Árpád hídnál lévő Agóra, a Corvin, a Liberty árait. Mindegyik BB energiabesorolású irodaépület. Az értékesítési ár, hogyha a négyzetméter arányosan felszorzom, akkor ami nálunk 244 milliárd forint, az ezeknél az irodaházaknál 260, tehát alámentünk a piacnak. Ez volt a lényeg.

És arról lehet valamit tudni, hogy ide tényleg kormányzati szervek fognak költözni, vagy miért kell ez a nemzeti vagyonkezelőnek?

Nem hiszem, hogy ezeket ki kell itt teregessem. Haladunk a tervekkel előre, megvan a bérlő.

És a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő csak akkor fizet, ha elkészül az épület?

Kaptunk egy előleget, és csak ha teljesen elkészült a kapcsolódó infrastrukturális munkákkal együtt, akkor fizetik ki.

A tervekről, hogy a magyar állam irodaépületeket vásárolna, akkor is lehetett már tudni, vagy amikor nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak nyilvánították a zuglói projektet?

A kettőnek nem volt semmi köze egymáshoz. Az eredeti Zaha Hadid-féle koncepció- és mesterterv alapján lett kiemelt beruházás, akkor még az MNV Zrt. ajánlatkérése sehol nem volt.

Hogy lesz egy ilyen magánberuházásból nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás?

Tulajdonképpen össze kell készíteni egy nagyon komoly szakmai anyagot. Ki kell mutatni, hogy a nemzetgazdasághoz mivel járulsz hozzá, hogyan javítasz a városképen, hogyan járulsz hozzá az építőipari termeléshez a volumennel, stb. Azért ehhez mennyiségek kellenek.

Ma szinte bármelyik nagy beruházás, nem csak a miénk, akár egy nemzetközi gyárépítés, le akarja egyszerűsíteni az adminisztrációt, hogy ne haljon bele a projekt abba, hogy földarálja a bürokrácia. A kiemelt beruházási státusszal kap egy ilyen volumenű projekt segítséget, amivel aránylag gyorsan és kiszámíthatóan tudsz építkezni. Miként szerzel finanszírozást egy nagy projektre, hogyha nem tudod igazolni, hogy lesz építési engedélyed, vagy közben ezt meg azt a kérelmet elkaszálják?

Akkor erre például önök összekészítettek egy pályázati anyagot, és önök kopogtatnak a minisztériumnál, hogy mi nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás szeretnénk lenni?

Volt az államnál egy ilyen program, mi is hallottuk, és bejelentkeztünk rá. Benyújtod a pályázatot, kormány elbírálja, és vagy megkapod, vagy nem.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy működik ilyenkor ez a fajta kapcsolatfelvétel, vagy hogy kivel kell tárgyalni. Önnek kell bejárni a minisztériumba?

Általában elég egyszerű: a Google kiadja, hogy hova kell menni, ki az, aki előterjeszti magát a kiemelt beruházásokat. Egész egyszerű, az előterjesztő miniszterhez kell bekopogni. Építőiparban vagyunk, és aki a kormányzati szinten illetékes, ahhoz mész.

Amikor ez megtörtént, ki volt ez az illetékes?

Úgy érti, kihez tartozott akkor az építőipar? A miniszterelnökséghez.

Hol tart most az egész zuglói projekt? Most tavasszal ön is ott volt egy lakossági fórumon Zuglóban, akkor felmérték a hangulatot, és utána vásárolta meg az állam az irodaépületeket.

Így van. Na, de az a furcsa, hogy a sajtó mit hoz le és mi a valóság. Akkor egy ember lázongott, még egy ember fölszólalt és 200 ember végighallgatta és megtapsolta, hogy végre történik valami.

A sajtó mit hozott le? Egy bolondot, akit megfizettek, ahogy táblával rohangált.

Mi előtte Zuglóban végeztünk egy nagyon komoly felmérést. Volt online felmérésünk is, papír alapon is, és fogadtunk kérdezőbiztosokat is. 75 százalékos volt a támogatottsága, csak hogy legyen már valami. Tehát az, hogy ellenzik, ezt csak a sajtó fordítja így le.

Erről a felmérésről azért lehetett olyanokat olvasni, hogy egy IP-címről többször is ki lehetett tölteni.

Mi alapján írta le mondjuk az úriember, hogy 244 milliárdot kaptunk a gödörért, amikor nem igaz? És ez szerződésben van, tehát azért nem nagyon izgatjuk magunkat. Kérje ki a szerződést, legalább akkor elő kell vele állnia. Mondjuk neki nincsen arca, tehát teljesen mindegy neki, hogy ma ezt mondta, holnap azt.

Fotó: Bődey János / Telex
Fotó: Bődey János / Telex

Most Hadházy Ákosról beszélünk?

Igen.

És most mi a zuglói projekt menete?

Ez év végére majdnem szerkezetkész lesz az összes épület.

De ha jól értem, akkor még az önkormányzattal kellene településrendezési szerződést kötni.

Nekünk nincs rá szükségünk. Az, hogy mi az önkormányzatnak fölajánlottunk 11 milliárdnyi fejlesztést, amit soha senki a magyar építőiparban még nem tett meg, az szerintem teljesen egyedi, és ezt is alkalmatlanok elfogadni. Erre most mit mondjak?

Van most erről tárgyalás?

Abszolút van, igen. És én szerintem előbb-utóbb meg fogunk állapodni.

Ön és Horváth Csaba között zajlik ez a tárgyalás?

Igen. Pontosabban most már néha képviselőtestülettel is.

Én úgy tudom, hogy a Horváth Csaba még nem mutatta be a szerződéstervezetet a képviselő-testületnek.

Dehogyis, az annyiszor ott volt már, annyiszor beküldtünk, annyiszor megnézték már. Összevissza irkálnak, beszélnek, de ebből semmi nem igaz. Ott van előttük, csak mindig valamit variálnak, ha egymilliárdot akarsz adni, kettő kell, ha kettőt ajánlasz, négy kell, ha tízet ajánlasz húsz kell, de hát ez nem így működik. Mi kiszámoltuk, felajánlottuk, hogy megépítjük az önkormányzatnak a városi teret és a piac alatti mélygarázst, továbbá rekultiváljuk a Rákos-patak medrét, és kapcsolódási pontot biztosítunk a geotermikus rendszerhez, ezenfelül pénzbeni hozzájárulást is vállaltunk. Ez volt a komplex ajánlatunk, amihez komoly garanciákat is adtunk volna, nem utolsósorban bankgaranciát, de az önkormányzat ezt nem fogadta el, érthetetlen okokból. Az egyeztetések jelenlegi fázisában inkább tisztán pénzbeni hozzájárulást igényelnének, többmilliárdos nagyságrendben.

Mindettől függetlenül a beruházás részeként mindenképpen fölújítjuk teljesen a Bosnyák utcát, a Bosnyák közt, a Rákospatak utcát, a fővárosi kezelésben álló Csömöri utat, a teljes infrastruktúrájával együtt. A projekt teljes környezetét újravarázsoljuk Zuglóban. Húsz év alatt nem történt ott ennyi fejlesztés összesen, amennyit mi ott végrehajtunk most. És mindez már folyamatban van. Ez a projekt telken kívüli, 11 milliárdos vállalás.

És ezt településrendezési szerződés nélkül is csinálják?

Számolunk vele, hogy lesz szerződés, de ennek hiányában is megcsináljuk ezeket a közcélú fejlesztéseket. Előbb-utóbb alá kell, hogy írják, különben megbuknak, ha nem kell nekik az, hogy megújítsuk a környéket.

Úgy tudom, hogy az önkormányzat számos különböző adminisztratív problémára hivatkozva pereket indított a projekttel szemben.

És elbukták eddig az összeset, amit elindítottak. De folyamatosan vannak perek.

És ezek mennyire gátolják a beruházásokat?

Semennyire. Abszolút nem gátolják. Amit elbuktak, mi azokkal kapcsolatban polgári pereket indítunk, követeljük most az ebből eredő károkat és annak kamatát is, aztán majd kifizetik.

Akkor lényegében a zuglói önkormányzat ezt a projektet nem tudja befolyásolni?

Nem. Mi kerestük a barátságot velük. Mi építünk egy új városközpontot, de itt problémáznak, hogy ne legyen annyi új lakó, meg ez, meg az. Ha arrébb megyünk 300 méterre a mi projektünktől, oda építettek 1500 lakást, amióta erről a projektről megy a harc. Ha azt mondjuk, hogy a lakosság ne növekedjen, akkor ne növekedjen se itt, se ott, nem? Az nem lehet, hogy ott igen, itt meg nem. Holott ez lenne az a központ, ahol van végre bolt, van végre rendelő, bank, kormányhivatal, bevásárlóközpont, van végre minden. Egy komplett szolgáltatást nyújt a helyieknek. És nem mellesleg egy gyönyörű sétány jön létre végig a projekten.

A gyerekek majd mind ott lesznek, azoké is, akik ellenzik a beruházást. Ugyanaz lesz, mint a Városliget. Előtte odakötözte a fához magát, utána meg odamegy, és ott fényképezkedik, hogy hú, milyen jó.

És Horváth Csabával például milyen hangulatúak a tárgyalások?

Én azt mondanám, hogy a teljes képviselő-testülettel jó a hangulat. Az, hogy az elveink nem mindig ugyanazok, az egy más kérdés, de nem rossz hangulatú beszélgetések vannak. Horváth Csaba képviseli az önkormányzatot, én meg képviselem a saját cégemet. Tehát ennek előbb-utóbb valahol találkozni kell. Muszáj, hogy találkozzon! Mi nem fejezünk be úgy egy projektet, hogy nem találkoznak az érdekek, addig tárgyalunk, amíg találkozni fognak. Értelmes embereknek, akik két lábbal a földön járnak, előbb-utóbb meg kell tudni állapodni. Az nem lehet, hogy egy ilyen méretű fejlesztés az önkormányzatnak nem jó.

Az önkormányzat innentől kezdve keres egy halom pénzt.

A társasági adó, ami most az építés alatt becsorog, és utána abból, amit a projekt vonz a kerületbe, a turisztikából, a szállásokból, az éttermekből, ami nem a projekt része. Emelkednek az ingatlanárak, szebb épületek lesznek a környéken, mindent a fejlesztés húz. Ha építőipar nincs, semmi nincs.

Az építőipar a gazdaság motorja. Azt nem lehet megállítani, meggátolni. Ilyet nem csinált soha sehol senki. Ezt nem is nagyon értem.

Azon a bizonyos zuglói fórumon önök bejelentették, hogy változtak a tervek, kevésbé sűrűn lesznek az épületek, kevesebb lakás lesz, 950 helyett 168.

Először 4000 lakásról beszéltek, hogy annyit akarunk építeni. Sose volt 4000 lakás a tervben. Ha a teljes területen csak lakóházakat építünk, akkor sem lehetett volna 4000 lakást építeni, az egy hazugság volt. Így indítottunk. Utána írták, hogy 2000 lakás. Soha nem volt ebben a projektben 2000 lakás, soha. 950 lakás lett volna, plusz az irodasor. Ezt is támadták, hogy nem kell nekik lakó. Utána lett az egészből iroda, és úgyse jó. Akkor mi a jó?

De egyébként azért lett a 950 lakásból 168, mert…

Mert a többit átterveztük irodának, ahogy megjött a vevő [a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő].

De a fórumon valami olyasmire hivatkoztak, hogy a gazdasági körülmények változtak, és ezért is kellett újragondolni a tervet, az mennyire?

Mi nem hivatkoztunk ilyesmire.

Erről lehetett olvasni akkoriban.

Mi azt szerettük volna, ha minél több lakást építhetünk ide. Ma a lakóprojekt jobb üzlet, mint az iroda, többet keres rajta az építőipari cég. Milyen technológia van egy lakásban? Egy klíma, egy fűtés. Egy irodába sokkal több rendszert kell beépíteni.

De akkor a terv azért változott, mert bejelentkezett az állam, hogy szeretne nagyon sok irodát ide, és nem az energiaválság és hasonlók miatt kellett átgondolni a terveket?

Ha át kellett volna gondolni a terveket, akkor mi a lakóépületekkel megyünk tovább. De mi egy gazdasági társaság vagyunk, azt építünk és azt adjuk el, amire vevő van.

Beszélt már arról, hogy a cég komolyan jelen van Romániában, Székelyföldön. Ott milyen típusú beruházásaik vannak?

Ott van egy bányánk, van egy nagy térkőgyárunk, két nagy betongyárunk. Megvettük a régi tejporgyárat, ott van Románia egyik legkomolyabb élelmiszerlaborja.

A tejporgyár honnan jött? Ez nagyon idegennek tűnik a többi profiltól. Azért vették meg, mert ott volt?

Ehhez is fűződik egy sztori. A kommunista időkben, a Ceaușescu-időszakban nagyon egyszerű élet volt Romániában, üresek voltak a boltok, nem volt semmi. De ott volt a tejporgyár, amiben tejpor készült, vaj meg fagylalt. És a fagylalt miatt mi, gyerekek mindig ott álltunk sorba, hogy a sofőrök hátha adnak nekünk fagyit. Az nagy dolog volt. Eszméletlen jó volt az íze. Amikor csődbe ment a cég és fölszámolás alá került a gyár, saját falumban, hogy hagyhattam volna, hogy ezt más vigye el?

És ez egy gazdaságos tevékenység vagy szerelemgyerek?

Én olyat nem csinálok, ami nem gazdaságos. Mindennek gazdaságosnak kell lenni. Szerelem, de attól még gazdaságosnak kell lenni.

A tejporgyár már működik?

Még nem, de nemsokára igen. Nagyon szépen átépítettük, kicseréltük a technológiát.

Ha már az erdélyi üzletekről beszélünk, Gyergyóremetére egy repteret is építettek.

Igen. Ide a jövő évtől szeretnénk járatot indítani. Pontosabban nem csak szeretnénk, hanem indítani fogunk napi járatot.

Az mit jelent, hogy „indítani fogunk”?

Jelen pillanatban tárgyalunk több légitársasággal. Van több kisebb légitársaság Európa-szerte, akik kisebb, 40-50 vagy akár a 70 személyes utasszállító gépeket üzemeltetnek, amelyek le tudnak szállni Gyergyón, és megfizethető jegyárakkal tudnak közlekedni.

Az lenne a cél, hogy a szanaszét elvándorolt székelység, ami ott a környékről elment, visszatérhessen, de közben tudjon Magyarországon dolgozni.

Aki elment, már nem áll meg Magyarországon, azt mondja, ha már elmentem, akkor tovább megyek, nagyobb pénzért. Mi olyan munkavégzést ajánlunk nekik, hogy három hetet dolgozik egy hetet otthon van Székelyföldön, mi pedig jegyet biztosítunk, hogy haza tudjon repülni. Az egy hét pedig úgy jön ki, hogy beleesik a két hétvége, tehát akkor otthon van teljes tíz napot. Ezért viszont talán sokan hajlandók otthagyni a németországi, hollandiai munkát és visszaköltözni Székelyföldre.

Ez egy Budapest–Gyergyóremete menetrend szerinti járat lenne? Ennek lenne ott komoly vonzáskörzete? Mennyire könnyű megközelíteni a környező településekről, városoktól?

Olyan 150 ezer ember könnyedén eléri a repteret. És a 150 ezer emberből egy minimum tízezer ember biztos, hogy valahol külföldön dolgozik. A repteret egyelőre mi használjuk magángépekkel. A gyárainkba a technológiát telepítő holland, német, svájci partnerek is rendszeresen így jönnek.

Amikor megnyílt a Viastein biharkeresztesi üzeme, szó volt róla, hogy a Paks II. beruházás egyik beszállítója lehet a cég. A gyár átadásán még Süli János, a paksi bővítésért felelős miniszter is. Részt vesz a cégük a Paks II. építésében?

Paks II. a méreteinél fogva abszolút érdekel minket. Nekünk izgalmas kihívás lenne. Azt hallani, hogy az építkezésen 9-12 ezer ember dolgozik majd egyszerre. Azt hiszem, mi az egyik olyan vállalat vagyunk Magyarországon, amelyik egyáltalán alkalmas egy ekkora munkát menedzselni. Itt nem az a kérdés, hogy melyik cég akar Pakson dolgozni, hanem hogy egyáltalán melyik tud.

Az erőmű egy brutális nagy betontömb, több millió köbméter betonnal. Ez teljesen beleillik a Bayernek a központi profiljába.

De ez egyelőre egy ilyen érdeklődés az önök részéről?

Nem. Folyamatosan vannak tárgyalásaink. Szerződése még senkinek nincsen. A földmunka elindult, és azt lehet hallani, hogy fölgyorsult, mozog a projekt. Most már azért bizakodók vagyunk.

De azért gondolom a következő egy éves üzleti tervünkben még nincsen paksi szállítás.

Részben azért már lehet is.

Ön szerint meddig tartható fenn az a fajta növekedés, amit a cég produkál? Milyen irányban látják azt, hogy lehetne fokozni a Bayer jelenlétét?

Szerintem körbe kell érni. Mi az, amire szükség van egy épülethez? Azon belül a gépészet, az elektromos rész még hiányzik magából a csoportból. Az építkezések többi részére már cégcsoporton belül megvagyunk. És akkor tudjuk, hogy mivel indulunk el, már a tervezésnél figyelembe tudjuk venni, hogy az előző projektünknél milyen technológiával volt probléma, mi nem működött jól, minek a karbantartásával van sok gondunk, úgyhogy azt nem terveztetjük be a következő projektbe. Nem az utolsó pillanatban kapjuk meg a technológiát, amikor már késő változtatni, már rögtön az elején tudjuk, hogy mi az, amivel a cégcsoport elégedett.

A cikk a Journalismfund Europe támogatásával jött létre.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!