Húsz év nemcsak mérföldkő, hanem alkalom a visszatekintésre és az újratervezésre is, különösen akkor, ha olyan civilszervezetről van szó, amely nap mint nap emberek tucatjainak nyújt segítő kezet. A kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület immár két évtizede foglalkozik azokkal, akik úgy érzik, elakadtak, egyedül maradtak a problémáikkal, vagy épp változtatni szeretnének valamin. A szakmai tudás és az empátia mellett az Életfa egy befogadó közösséget is kínál, ahol a lelki támogatás mellett élmények, kikapcsolódási lehetőségek és önismereti programok is helyet kapnak. A szervezet küldetéséről, az elmúlt húsz év tapasztalatairól, valamint a friss lendületet hozó új helyszínről Deme Ilona pszichológust, az egyesület vezetőjét kérdeztük, és bepillantottunk a Kikapcs alkotó- és drámatábor egyik napjába is.
Az elmúlt két évtized során az Életfa Családsegítő Egyesület számos kolozsvári családnak nyújtott támogatást, figyelmet és kapaszkodót. A kerek évforduló egyúttal új fejezetet is jelent az egyesület életében: idén tavasszal a belvároshoz közeli Pitești (Kereszt) utcába költöztek. Az új helyszín nemcsak tágasabb tereket és több szobát biztosít, hanem új lehetőségeket is kínál mindazoknak, akik hozzájuk fordulnak.
Az egyesület munkatársai évek óta azon dolgoznak, hogy pszichológiai támogatással, közösségi programokkal és kreatív önismereti műhelyekkel segítsék azokat, akik szeretnének megállni egy pillanatra, rendet tenni gondolataikban, útbaigazítást keresnek, vagy egyszerűen kapcsolódni szeretnének másokhoz. Az új helyszín friss lendületet is hozott: a terápiás alkalmak, klubok, workshopok és nyári gyerektáborok egymást követik a frissen berendezett térben.
Az új helyszín, ami több lehetőséget kínál
Az egyesület új székhelye egy kétszintes épület, ami tágas és otthonos, bár még sok mindent fel kell újítani. „Nagyon hálásak vagyunk a Heltai Folkcenternek, hogy korábban helyet biztosított számunkra, de óriási öröm, hogy végre saját környezetben dolgozhatunk” – mondta Deme Ilona, az egyesület vezetője. Kiemelte, mennyire fontos volt olyan teret találni, ahol több elkülönített helyiség áll rendelkezésre, így párhuzamosan több foglalkozás is tartható. A pszichológiai tanácsadások után például különösen fontos, hogy az érintett ne kerüljön azonnal zajos, zsúfolt térbe, hanem legyen ideje és lehetősége megnyugodni.
Az új székhelyen már el is indultak a különféle programok. Deme Ilona egyik kedvence a horg&bog workshop, ahol fiúk és lányok egyaránt megtanulhatnak horgolni, bogozni, valamint újrahasznosított anyagokból alkotni. „Otthonosan horgolgatnak, táskákat varrnak elszakadt vagy megunt ruhákból” – mesélte lelkesen.
A rendszeres jógaórák mellett más mozgásfejlesztő programokat is terveznek. Emellett folytatódnak a már évek óta működő terápiás szolgáltatások, mint a család- és egyéni terápia, a gyászfeldolgozás vagy a bántalmazottak támogatása. A szülői klub keretében például a magyarországi Kapcsolódó Nevelés Egyesülettel együttműködve tartanak workshopokat, elsősorban a szülők által jelzett érzékenyebb témákban. Kisebb csoportokban dolgoznak, ahol a hangsúly inkább a személyes tanácsadáson van.
Az első emelet kisebb szobájában Deme Ilona pszichológus fogadja a klienseit, a szomszédos nagyobb teremben pedig a jógaórákat tartják – Fotók: Farkas Kriszta / Transtelex
Igyekeznek hiánypótló csoportokat indítani
Deme Ilona elárulta, hogy egy női klub elindítását is tervezik, amely rendszeres találkozási lehetőséget biztosítana a résztvevőknek. Emellett új támogató csoportok létrehozását is fontolgatják. Szeretnének például örökbefogadó családok számára is elindítani egy közösséget. „A szülőség önmagában is nagy kihívás, de az örökbefogadó családoknak még több specifikus problémával kell szembenézniük. Nagyon sokat jelenthet, ha egymást is segíteni tudják” – hangsúlyozta.
Különösen fontosnak tartaná egy olyan támogató csoport létrehozását is, amely anorexiás és bulémiás gyerekek szüleinek nyújt segítséget. Mint mondta, Kolozsváron egyre gyakoribbak ezek az esetek, miközben kevés szakember rendelkezik gyakorlati tapasztalattal a témában. „Ne nevezzük ezeket önsegítő csoportoknak, inkább támogató közösségekről van szó” – pontosította Deme Ilona. „A tapasztalat azt mutatja, hogy a csoportos támogatás sokkal erőteljesebb és hatékonyabb lehet, mintha csak egy szakemberrel beszélgetne egy-egy szülőpár.”
Az Életfa programjai szinte kivétel nélkül alulról jövő kezdeményezésekre épülnek – szülők, családok és érintettek igényeire. Deme Ilona pszichológusként abban is segít, hogy azonosítsák azokat a hiányterületeket, ahol szükség lenne támogatásra. „Nem akarunk konkurenciát teremteni ott, ahol már jól működik egy csoport. Olyasmire reagálunk, amire nincs lefedettség, ahol valódi, reális igény mutatkozik” – fogalmazott.
A tervek között szerepel a bántalmazott nők, gyerekek és férfiak támogatásának bővítése is. Deme Ilona hangsúlyozta, hogy bár egy kis civil szervezet lehetőségei korlátozottak, fontos minél több szakemberrel és szervezettel összefogni. Jogászokkal, ügyvédekkel, újságírókkal is együtt szeretnének dolgozni annak érdekében, hogy ne csupán helyi szinten reagáljanak a problémákra, hanem hosszú távon is hatékony, rendszerszintű megoldásokat tudjanak kidolgozni. „Minél többen mozdulunk meg, annál gyorsabban és hatékonyabban tudunk előrelépni” – összegezte.
A családokról beszélni mindig felemelő, Deme Ilona szerint azonban elengedhetetlen, hogy a nehézségekről is szó essen. „Gyönyörű dolog családokról beszélni – sokszor habos-babos képekkel társul, és valóban ez az egyik legszebb dolog az életben. De arról is beszélnünk kell, milyen problémákkal küzdenek a családok, például az oktatási rendszer vagy az egészségügy hiányosságaival” – tette hozzá. A családvállalás szerinte óriási felelősség, amihez sokszor nem kapnak elegendő támogatást az érintettek.
A véges erőforrások és az egyesület születése
Az egyesület az elmúlt években leginkább egyéni szinten tudott segítséget nyújtani. A nagyobb közösségi programok szervezése a kapacitáshiány miatt háttérbe szorult. „A covid rendesen behibernált minket” – emlékezett vissza az egyesület vezetője. Mégis, ők az egyedüli magyar nyelvű családsegítő szervezet Kolozsváron. Bár az igény nagy, az erőforrások korlátozottak. „Nagyon apró morzsákra tudunk reagálni, pedig rengeteg magyar család van, akiknek szükségük lenne támogatásra” – mondta.
Ugyanakkor hozzátette: a város gyerekvédelmi rendszere összességében működőképesnek mondható, vannak elérhető szakemberek, és működnek központok a bántalmazottak számára. „Nem Kolozsvár áll a legrosszabbul, de ha körülnézünk, nem egyszerű boldogulni sem egyéneknek, sem családoknak” – jegyezte meg.
Az Életfa Családsegítő Egyesület története 1999-ig nyúlik vissza, amikor Herédi Zsolt kezdeményezésére létrejött az akkor még kismamaklubként ismert csoport. Később rájöttek: a név nem szerencsés, hiszen eléggé diszkriminatív – az apák éppoly fontos szereplői a gyerekek nevelésében. Így lett a kismamaklubból szülői klub, amely azóta is kiemelten foglalkozik az apaszerep megerősítésével.
Az egyesületet 2005-ben jegyezték be hivatalosan, Deme Ilona pedig a kezdetektől fogva alapító tag. Azóta mintegy 2 500 ember vett részt valamilyen formában a programjaikban, és jelenleg körülbelül 70–80 család az, amely rendszeresen jelen van. Az évek során új szülőgenerációk nőttek fel, akik egyre inkább önszerveződő módon alkotnak közösséget.
A földszinti terem az ideális helyszín a nagyobb csoportos foglalkozásoknak, ráadásul egy színes játszósarok is helyet kapott benne – Fotók: Farkas Kriszta / Transtelex
A helyszínváltás mérföldkő volt az egyesület életében. A korábbi, Magyar utcai helyszín – ahol a város első mozgássérült hintája is helyet kapott az udvarban – után a Heltai Alapítványnál találtak új otthonra. És most, a legújabb székhelyen nagyobb terek állnak rendelkezésre, amelyek jobban megfelelnek a különféle tevékenységek igényeinek. „Olyan helyet kerestünk, ahol egyszerre van lehetőség nagyobb csoportok befogadására és az intimitás megőrzésére. Ahol kényesebb témákat is lehet zárt körben megbeszélni” – magyarázta Deme Ilona. A Bethánia Alapítványtól bérelt épületben két nagy terem is segíti a munkát, és itt indultak el többek között a mozgásfejlesztő- és jógafoglalkozások is.
Ha nyár, akkor táborozás
A nyár az Életfa Családsegítő Egyesületnél a gyerekeknek is tartalmas programokat kínál, például a Kikapcs-táborokat. Ezek célja nemcsak a kikapcsolódás, hanem a bekapcsolódás is: történetbe, játékba, közösségbe, kreatív alkotásba.
Több korosztálynak is szerveznek táborokat az egyesületnél, idén az első a Kikapcs dráma- és alkotótábor, ami a 7–11 éves korosztályt (plusz-mínusz egy év) szólította meg – de külön a kamaszoknak is szerveznek ilyen tábort. Eredetileg 18 gyereket terveztek fogadni, végül 22-en lettek, és így is pár jelentkezőt vissza kellett utasítsanak, hiszen nagy volt az érdeklődés. És nem véletlenül: a gyerekek nemcsak rajzolnak, kézműveskednek, hanem egy történet részeseivé is válnak a drámapedagógiai foglalkozás által. A kicsiknek szóló Kikapcs-táborban hárman tartanak foglalkozásokat: Szucher Ágnes, Starmüller Boró és Szilágyi Csenge.
Amikor csütörtökön ellátogattam hozzájuk, épp egy előző nap megkezdett projektet fejeztek be: saját készítésű herbáriumokat. Minden kis füzet egyedi volt, telerajzolva valódi vagy épp képzeletbeli virágokkal, amelyekhez a gyerekek különböző hatásokat is társítottak. A lányok lelkesen mutatták a mérgező vagy egyenesen halálos növényeket, de sok füzetben szerelemserkentő vagy gyógyító hatású virágokat is találtam. Akadt olyan növény is, ami kisegérré változtatja azt, aki eszik abból, vagy tíz percre medvévé, mielőtt végleg végezne vele. Szerencsére ezek a növények csak Afrikában, Németországban vagy Törökországban nőnek, Romániában biztosan nem.
Fotó: Farkas Kriszta / Transtelex
A herbáriumok szemlézése után Szucher Ágnessel és Starmüller Boróval egy rövid időre félrevonultunk a teraszra. Meséltek arról, hogyan ismerkedtek meg a Napsugár szerkesztőségében, hogyan lett egy workshopból közös munka, majd barátság. Elmondták, hogy a Kikapcs tábor és az önismereti workshopok mennyi örömet és kihívást rejtenek.
A közös munkájuk egyik fontos állomása a nyári gyerektábor, amelynek néhány visszatérő résztvevője már tavaly is ott volt. „Hihetetlen, hogy egy év alatt mennyit tudnak változni a gyerekek” – jegyezte meg Starmüller Boró.
Szucher Ágnes szerint sokkal hálásabb gyerekekkel dolgozni, mint felnőttekkel. A felnőtteknek szóló kreatív workshopok rengeteg előkészületet igényelnek, és kevesen jelentkeznek rájuk. Hiába érkezik sok pozitív visszajelzés, érzik, hogy a gazdasági helyzet hatással van az emberek döntéseire: ha valaki meg is engedhet magának egy kis kikapcsolódást, azt a pénzt gyakrabban költi masszázsra, mint egy kreatív workshopra.
Szucher Ágnes és Starmüller Boró a Kikapcs-tábor résztvevőivel – Fotók: Farkas Kriszta / Transtelex
Ennek ellenére mindketten fontosnak tartják az önismereti foglalkozásokat, még ha ezek megszervezése több energiát is kíván. Idén pedig új taggal bővült a csapat: Szilágyi Csenge, aki korábban Starmüller Boró szaktársa volt a kolozsvári művészeti egyetemen, most már teljes értékű tagja a gyerektábor stábjának. Tavaly még csak egy napra hívták be segíteni, idén viszont már egész nap tart foglalkozásokat a gyerekeknek.
De a Kikapcs tábor nem csak a kézműveskedésről szól. Minden táborozó egy képzeletbeli középkori falu lakója, ahol komoly döntéshelyzet alakul ki. A faluban van boszorkány, patikus, tolvaj, faluvezető, sőt, egy alkimista is, aki a gyerekekre bízott egy titkos, gyógyító elixírt. Csakhogy az elixírből már alig maradt, a receptje pedig elveszett. Az alkimista útra kelt, hogy újrakeverje a szert, ám közben megérkezik egy vándor egy másik faluból, ahol súlyos betegség tizedeli az embereket. Elixírt kér. A gyerekeknek dönteniük kell: megosszák-e a megmaradt csodaszert a rászoruló falusiakkal, vagy hűek maradnak az alkimistának tett esküjükhöz?
A történet nemcsak a fantáziát és az együttműködést mozgatja meg, hanem igazi morális kérdések elé is állítja a gyerekeket, a döntéseiket pedig később közösen meg is beszélik.
És miközben a földszinten a gyerekek azon töprengenek, mit kezdjenek a gyógyító elixírrel, az emeleten Deme Ilona fogadja klienseit. Amikor legelőször mutatta meg az Életfa új székhelyét, eléggé sterilnek és üresnek tűnt. Most, hogy megtelt élettel és alkotással, az Életfa-otthon barátságos, meleg, befogadó térré alakult. Még az esős, borongós kolozsvári délután sem tudta elnyomni azt az érzést, hogy itt valami nagyon emberi, nagyon élő dolog történik.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
