A húsvéti nyuszi, ami eredetileg lehet, hogy gyöngytyúk volt

A keresztény hagyomány szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A nagypénteki keresztre feszítés és a húsvét vasárnapi feltámadás a hit központi eseményei – az élet győzelme a halál felett. Ez azonban szinte egybeesik a természet ébredésével: tavasszal újra zöldbe borul minden, hosszabbak a nappalok, melegebb az idő. Nem véletlen, hogy a keresztény ünnep szimbólumai illeszkednek egy sokkal ősibb, tavaszi termékenységkultusz világába.

Stephen D. Winick amerikai író és néprajzkutató részletesen foglalkozott a húsvéti nyuszi eredetével – többek között ő is megcáfolta azt az elterjedt elképzelést, hogy a húsvéti nyúl egy ősi pogány istennőhöz, Eostréhez kötődik.

A nyúl, mint termékenységi szimbólum

De kezdjük az elején: a húsvéti nyuszi története még a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. A nyulak – különösen a mezei nyulak – régóta a termékenység szimbólumai, hiszen gyorsan szaporodnak. Nem meglepő, hogy épp ők kerültek egy tavaszi ünnep középpontjába, hiszen a természet újjászületését és a bőséget jelképezik.

És itt lép színre Ostara. Vagy Eostre. Vagy valaki más – akiről nem tudni biztosan, hogy valaha is létezett, mégis rengeteg történet kötődik hozzá. A legenda szerint ez az ősi, pogány tavaszistennő különösen kedvelte a nyulakat: gyakran nyúl alakot öltött, vagy épp nyulakat vezetett maga előtt, mint a termékenység szimbólumai.

Csakhogy Eostre neve mindössze egyetlen történelmi forrásban szerepel, és ott is csak egy félmondatban. Egy nyolcadik századi angol szerzetes, Beda Venerabilis említi meg, hogy az Eosturmonath nevű hónap (nagyjából április) egy bizonyos istennőről kapta a nevét. Hogy pontosan mit ünnepeltek ekkor, mi volt Eostre szimbóluma, és hogy volt-e bármilyen köze a nyulakhoz, arról semmit nem tudunk.

Aztán 1835-ben Jacob Grimm, a híres Grimm testvérek egyike úgy vélte, hogy ha az angolszászoknál létezett egy ilyen istennő, akkor a germánoknál is kellett lennie – ő nevezte el Ostarának. Ezt a hipotézist később továbbgondolta Adolf Holtzmann, egy német professzor és filológus. Hozzátette: Ostara szent állata a nyúl volt. Idővel a teória önálló életre kelt, és megszületett egy „ősi hagyomány”, amit ma is gyakran idézünk, mintha valóban több ezer éves múltra tekintene vissza.

Az elmúlt kétszáz évben Eostre vagy Ostara egyre népszerűbb lett az internetnek köszönhetően. Hirtelen új eredetmítoszokat kapott, mint például azt a szívhez szóló történetet, hogy az istennő talált egy sérült madarat, amit úgy gyógyított meg, hogy nyúllá változtatta. Adott neki fürge lábakat, tudjon elmenekülni a ragadozók elől, a nyúl viszont megőrizte a tojásrakó képességét.

A pogány gyökerektől eltekintve, a húsvéti nyúl első írásos említése egy 1682-es német könyvből (De ovis paschalibus) származik, ami szerint a nyuszi tojásokat hoz a gyerekeknek. A hagyomány német nyelvterületről ered, és német bevándorlók révén jutott el Amerikába. Ők vitték magukkal az Osterhase vagy Oschter Haws nevű, tojásrakó nyúl legendáját. A gyerekek fészket készítettek ennek a különleges lénynek, hogy abba tojhassa a színes tojásokat húsvét reggelén. A szokás hamar népszerűvé vált, és idővel túlnőtt a tojásokon: csokoládéval, édességekkel és kisebb ajándékokkal is megteltek a fészkek.

A fészkeket később kosarak váltották fel, a gyerekek pedig répát is készítettek a nyuszinak – hátha megéhezik az egész napos ugrándozás közben. Így lett a német eredetű húsvéti nyúl nemcsak az amerikai kultúra része, hanem egy nemzetközi húsvéti szimbólum is.

Mi van akkor, ha a húsvéti nyúl egy nyelvbotlás miatt született?

Létezik egy érdekes nyelvészeti magyarázat is a húsvéti nyuszi eredetére. Egyes német nyelvészek szerint a tojást eredetileg nem is a nyúl, hanem a Haselhuhn – röviden Hasel, vagyis a gyöngytyúk hozta. A szó kiejtése bizonyos dialektusokban hasonlít a Hase (nyúl) szóra, így a történet szájhagyomány útján „elnyuszisodhatott”.

Ez az elmélet főként a 20. században jelent meg, néprajzkutatók és nyelvészek feltételezései alapján. Valóban több értelme van annak, hogy a gyöngytyúk, mint tojásrakó állat hozta a gyerekeknek a tojásokat.

Talán tényleg volt valamilyen tavaszünnep a nyolcadik században. Talán létezett egy pogány tavaszistennő is. De ezt már valószínűleg sosem fogjuk biztosan megtudni.

Így vagy úgy, a húsvéti nyuszi ma már hagyomány, és ez rendben van így. Mert a mítoszok nem mindig jól dokumentált történelmi tényekből születnek, hanem félreértésekből, vágyakból és egy jó adag képzelőerőből. Mint a tojást hozó – vagy épp tojást tojó – nyúl, aki talán gyöngytyúk volt. Vagy egy elfeledett istennő szent állata. Vagy csak egy bolyhos marketingfogás.