Kakaós csiga, limonádé és kézműves portékák – húsvéti vásárt tartottak a Planetáriumban

Vasárnap tíz órakor nyitotta meg kapuit a húsvéti vásár a Planetáriumban. A kezdést követő egy órában másztam fel a jól ismert lépcsőkön. Az első harminc látogató 10 százalékos kedvezményt kapott – mondanom sem kell, erről lemaradtam. Sejtettem, hogy elkések az akcióról, hiszen már a buszon ülve is hallottam, ahogy két lány pörgeti a Planetárium Instagram-sztorijait. Próbálták betájolni, melyik kisvállalkozó melyik teremben lehet. Megállapításaikat igyekeztem megjegyezni, többé-kevésbé el is találták, hol árulnak fűszereket, mézet, kozmetikumokat vagy friss kakaós csigát.

Az első teremben (egyelőre) szerény tömeg és kedves mosolyok fogadtak. A húsvétnak és a tavasznak nincsenek olyan karakteres illatai, mint a karácsonynak – amit szinte automatikusan fahéjjal, naranccsal, kürtőskaláccsal és fenyővel társítunk –, de ez nem jelenti azt, hogy a virágvasárnapi vásár ne lett volna különleges a maga módján. Mivel nem volt még tömeg, nyugodtan beszélgethettem látogatókkal és árusokkal is. Sok kézművessel már találkozhattunk korábbi planis vásárokon, de olyanok is voltak, akiknek ez volt az első alkalom.

Hannával és Levivel a babaruhás stand mellett elegyedtünk szóba. Pár hónapja lett belőlük nagynéni és nagybácsi, lelkesen válogattak az apró babaruhák között. Nemcsak a színek és a minták okoztak fejtörést, hanem az is, hogy másfél hónap alatt vajon mekkorát nőhetett Aladár. Elmondták, igyekeznek kézzel készített játékokat és ruhákat ajándékozni, mert ezek nemcsak jobb minőségűek, hanem sokkal mutatósabbak is.

A következő teremben pillantottam meg Katit és Kingát, épp egy ékszeres standnál nézelődtek. Születésnapi ajándékot kerestek, de közben maguknak is kinéztek egy-egy pár fülbevalót vagy nyakláncot. Egyetemistaként nem mindig engedhetik meg maguknak, hogy kisvállalkozóktól vásároljanak, de amikor tehetik, inkább a kézzel készített darabokat választják. Kinga szerint ezek nemcsak egyediek, de egy sima hétköznapi szettet is könnyen feldob egy karakteres, színes fülbevaló.

A gyerekeket persze kevésbé hozták lázba az ékszerek, de számukra is akadtak izgalmas termékek. Egy kislány lelkesen tapsolt minden standnál, ahol rókás vagy lovas mintát fedezett fel – édesanyja pedig próbálta meggyőzni, hogy nincs szüksége még egy rókás neszesszerre, otthon már van egy, legyen elég. Olyan gyerekekkel is találkoztam, akik nem mondták ki hangosan, mit szeretnének, csak hátratett kézzel mosolyogtak a szüleikre, abban reménykedve, hogy azok így is kitalálják a kívánságukat.

A kínálat kifejezetten tavasziasra sikerült: pasztellszínű húsvéti díszek, tojástartók, illatos szappanok, virágmintás neszesszerek és ékszerek, na meg természetes alapanyagú kozmetikumok sorakoztak a standokon. Bár kimondottan húsvéti portékából nem volt túl sok, lehetett találni tojástartókat, dekorációkat és különböző anyagokból készített virágokat is.

A Planetárium saját limonádé- és teapultja nagyon népszerű volt, sokan pohárral a kézben járták be a vásárt. A limonádé egyértelmű sláger volt, ki ne választana egy frissítőt, ha végre kisütött a nap?

Mivel viszonylag korán érkeztem, még volt idő nyugodtan beszélgetni. A kézművesek egymás portékáit is végignézték, közben barátkoztak, rég nem látott ismerősökkel futottak össze. Többen is tanuskodtak arról, milyen fárasztó a hetük volt: egy vásárra nemcsak a termékeket kell elkészíteni, hanem címkézni, árazni, csomagolni és leltározni is kell. A legtöbb árus kolozsvári vagy annak környékéről érkezett, de megismerkedtem Emőkével is, aki leginkább Vásárhelyen árulja kozmetikumait. Szombaton még ott vásározott a férjével, vasárnap reggel autóba ültek, és Kolozsvárig meg sem álltak.

Később vettem csak észre, hogy a gyerekek többsége kis tojástartó kosarakat szorongat a kezében. Pedig többször is körbejártam a három termet, valahogy mégsem tűntek fel korábban. Mint kiderült, a bejárattal szemben lévő asztalról származnak, egyszerűen mindig annyian álltak bejáratnál vagy közvetlenül a Máltai Szeretetszolgálat standjánál, hogy elkerülte a figyelmem. Az asztalon ajánlott árak szerepeltek, de bárki dönthetett úgy, hogy többet fizet – a bevétel egy része a rászorulókat támogatja, másik része pedig a kézművesekhez kerül, akik színes tojástartó kosarakat, kopogtatókat és díszeket készítettek. Endedélyt kértem, hogy készíthessek pár képet a húsvéti portékákról, majd az asztalnál ülő Tibi megszólított. Megkérdezte hogy hívnak, és nem-e csinálok egy közös képet róluk. Nem mondhattam nemet a felkérésnek. Valószínűleg tetszett nekik a csoportkép, mert csokit is kaptam, kellemes ünnepeket kívántak, és már érkezett is a következő kiscsoport, akik kiszemelték a tojástartó kosarakat.

Dél körül már megtelt a Plani, a délután kezdődő gyerekfoglalkozások és a tojásírás sokakat odavonzott Kolozsvár főterére. A Planetáriumban a vásárlás nem csupán tranzakció, hanem párbeszéd is: a kézművesek szívesen mesélnek az alkotás folyamatairól, miközben a látogatók rácsodálkozhatnak az egyedi részletekkel ellátott termékekre, legyen szó babaruhákról, ékszerekről, kozmetikumokról vagy szezonális dekorációkról. Ezek a vásárok nemcsak a helyi kézművességet támogatják, hanem közösséget is építenek. Rég nem látott ismerősök futnak össze és egy-egy vásárlással a rászorulókat is segíthetjük.