Szoboravatással indult a Kriza János-emlékév a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban

Szombaton leleplezték Kriza János beltéri szobrát Székelykeresztúron, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium dísztermében. A szobrot Kriza János püspök, néprajzkutató, műfordító és költő halálának 150. évfordulója tiszteletére rendezett emlékév alkalmából avatták fel. Az eseményen a helyi politikusok mellett Németh Zsolt és Tőkés László is ott voltak. Ezáltal a Kriza-emlékév székelykeresztúri megnyitója egyfajta közéleti tükörré is vált – túl azon, hogy a jelentős erdélyi értelmiségi öröksége előtt tisztelegtek, a politikai szereplők saját üzeneteiket – hol emelkedettebben, hol kevésbé árnyaltan – közvetítették.

Unitárius szertartás szerinti áhítattal kezdődött az esemény, amelyet Szabó Előd lelkész vezetett. Ezen, az alkalomhoz illően, egy Kriza-ének csendült fel, majd a köszöntőbeszédek következtek. Czire Alpár, a gimnázium aligazgatója rövid indítóbeszédében elmondta, 2025-öt a Berde Mózes Unitárius Gimnázium Kriza János emlékévnek nyilvánította, a püspök halálának 150 éves évfordulóján.

Utána Koncz Hunor János, Székelykeresztúr polgármestere vette át a szót. Büszke arra, hogy Kriza János Székelykeresztúron tanult, a mai gimnázium épületének falai között. Elmondta, Kriza János elsősorban unitárius ember volt, de nem csak a saját közösségét szolgálta, hanem az egész magyarságot. Szerinte mind a székelykeresztúriak, mind a teljes magyarság büszke lehet Krizára, mert a püspök nehéz időkben tette azt, amit tett. A polgármester szerint a szobor nem múltra való emlékezést, hanem inkább jövőbe mutató példát kell, hogy jelentsen, akárhányszor megfordulunk a gimnázium dísztermében.

És valóban: a szoborleplezés kapcsán megidézett Kriza János-életmű impozáns: püspökként, néprajztudósként, irodalomszervezőként és műfordítóként is maradandót alkotott. Az, hogy az első magyar néprajzi gyűjtőként hivatkoznak rá, nem túlzás, és a Vadrózsák kiadása történelmi pillanat volt a magyar népköltészet szempontjából. Emellett az unitárius hitvallás újrafogalmazása sem csupán teológiai tett, hanem közösségi cselekvés is volt – egyfajta kulturális önmegerősítés, amely ma is példaértékű.

Az eseményen felszólalt Bíró Barna Botond, Hargita megye tanácsának elnöke is. Elmondta, unitáriusként nehéz helyzetben van, amikor megyei elnökként kell beszéljen a gimnáziumban, mert annak idején egy hajszál választotta el attól, hogy papi pályára lépjen.

Hargita megye tanácsának elnöke szerint nem csak betonnal és vassal lehet fejleszteni a közösséget. Kriza János emléke azt üzeni, szívvel is építhető a közösség, így is lehet Hargita megyében és magyar nemzetben gondolkodni. Emlékeztette a hallgatóságot, hogy „mi mindannyian kettős állampolgárok vagyunk”, építjük a materiális környezetünket és Isten országát is. A megyei tanácselnök metaforájából azonban nem derült ki pontosan, hogy a spirituális pátoszon vagy a politikai üzeneten van a hangsúly, így a hallgatóság kénytelen volt saját maga eldönteni ezt.

Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a szoboradományozó szerepében érkezett az eseményre, amely így lehetőséget adott számára, hogy a rendezvény középpontjába kerüljön. Beszédében hangsúlyosan utalt Kriza Jánossal való családi kapcsolatára – testvérének leszármazottjaként –, amit nem először emel ki nyilvános szereplésein, most pedig a szobor jóvoltából is alátámaszthatta jelenléte „jogosultságát”. Kiemelte Kriza berlini egyetemi éveit, a Humboldt körrel és a Grimm testvérekkel való kapcsolatait, valamint azt, hogy Kriza a magyar nyelv és kultúra megmentésén dolgozott Kazinczy Ferenccel közösen. Kriza népballadagyűjtő munkásságát is méltatta, melynek eredményeként az első magyar néprajzkutatóként tartják számon. A külügyi bizottság elnöke végül a püspök hitvallásának megújításáról is beszélt, hozzátéve, hogy Kriza „jó pásztorként visszaadta a reményt” híveinek – ezzel a gondolattal kapcsolta Krizát a kolozsvári Remény folyóirathoz is.

A beszédek sorát Andrási Benedek, a magyar unitárius egyház püspökhelyettese zárta, aki hivatalosan is megnyitotta a Kriza János-emlékévet. Mint fogalmazott, a szobor számára nem a patetikus emlékezést, hanem inkább a „terméshozást” jelenti. Köszönetet mondott Németh Zsoltnak a szobor adományozásáért, valamint a gimnáziumnak az emlékév megszervezéséért. Hangsúlyozta: 2025 nemcsak Kriza János alma materében, a Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban, hanem az egész magyar unitárius egyházban emlékév lesz.

A köszöntők után a gimnázium diákjai adtak műsort: előadták a Kádár Kata népballadát, egy diák pedig Molnár Anna történetét énekelte el. A Vadrózsák néptánccsoport szintén ünnepi produkcióval készült Józsa Levente néptáncoktató vezetésével.

Az esemény csúcspontján Németh Zsolt, Czire Alpár és Andrási Benedek közösen leplezték le Kriza János szobrát. Jelen volt Tőkés László református püspök is, a temesvári forradalom ismert alakja, aki ezúttal nem szólalt fel. A rendezvény szeretetvendégséggel zárult – egyszerre lehetett ez a hivatalos protokoll része, és a székely vendégszeretet természetes kifejeződése.