A vásár, ami egyediségével kínált alternatívát a plázák zsúfoltságára és a tucattermékekre

A kézműves vállalkozók vásárának ötlete néhány évvel ezelőtt pattant ki – természetesen miután a Planetárium a Főtérre költözött –, mikor kiderült, hogy sok kézműves számára megfizethetetlen az az összeg, amit a hivatalos karácsonyi vásárban kérnek el egy házikóért. Így Mátyás király körül csak azok árulhatnak, akik nagyban űzik a vásárról vásárra járást, vagy étel-italt árulnak, amiből rengeteg fogy az árak ellenére is. A planis karácsonyi vásáron viszont a kis manufaktúrák, kézművesek pakolnak ki mindenféle látványos, érdekes, finom, hasznos terméket, és ez nemcsak nekik jó, hanem a vásárlóknak is, mert mindent egy helyen találnak, és gyakorlatilag le lehet tudni az ajándékok beszerzését egy ilyen látogatással, ahol a plázaőrület helyett minden emberibb léptékű, közvetlenebb, természetesebb.

Az illat-, íz- és látványkavalkádban a résztvevőkkel beszélgetve megtudtam, hogy milyen szempontok alapján választanak egyesek termékeket, milyennek tartják az árakat és azt is, hogy mit keresett ott Zoli.

Miközben éppen a lépcsőkön tartottam felfelé két idősebb hölgy sietve előzött be, egymást sürgetve azzal, hogy az eseményleírás szerint az első harminc érkező 10 százalékos kezdmezménnyel gazdagszik majd. Felérve azonban mindhárman meglepődve konstatáltuk, hogy sokan voltak, akik nálunk korábban tudtak kelni aznap, pedig az esemény alig húsz perce kezdődött el hivatalosan. Az első terem sarkában egy halomban ajándékok álltak és ez a halom egyre csak nőtt, ahogy telt az idő, ugyanis majdnem minden érkező hóna alatt egy ajándékdobozzal és annak helyét kutató tekintettel lépett be az ajtón. A szervezők előzetesen hirdették meg ezt a lehetőséget, és a beérkezett csomagokat a Máltai Szeretetszolgálat közvetítésével rászoruló gyerekekhez juttatják el.

A háttérzene kellemes hangulatot biztosított a beszélgetésekhez és a sokszor sokféleképpen elhangzó „Anya, megyünk már?” kérdésekhez. A legtöbben családostól látogattak el a Planetáriumba. Volt, aki a gyerekeit, volt, aki a párját, volt, aki nagyszüleit hozta magával. És bár a nagyobbakat lefoglalták a standok, a kisebbek sem unatkoztak sokáig. Volt egy külön terem, ahol játszósarokkal, bábelőadással és kézműves foglalkozásokkal könnyítették meg a szervezők az angyaloknak, hogy annak rendje és módja szerint végezhessék a munkájukat, hogy a kisautós sál a fa alatt véletlenül se legyen majd ismerős az új gazdájának. Voltak azonban, akiket sem a játszóház, sem a kézműves termékek nem nyűgöztek le, a teraszon egy adott ponton két apa-fiú páros is várakozott nagyokat sóhajtva és az óráikra pillantgatva. Mondanom sem kell, részvételi arányban az idén is a nők nyertek a standok mindkét oldalán.

Amikor beszélgettem Ágotával, Anitával és Zolival, a lányok elmondták, hogy azért látogatnak kézműves vásárokat, mert különlegesnek és inspirálónak tartják ezeket a rendezvényeket és könnyen találnak maguk és mások számára is ajándékot. Zoli pedig, mint kiderült azért volt ott, „mert hozták”.

A három teremben, ahol a kisvállalkozók termékeiket értékesíthették, karácsonyi hangulatból nem volt hiány. Akárhová nézett az ember, valami csillogott, villogott, illatozott vagy a piros és zöld valamelyik árnyalatában művelte akár egyszerre mindhármat. Láttam karácsonyfadíszeket, ékszereket, ruhákat, kiegészítőket, kozmetikumokat és sok mást is, amiket a saját kívánságlistámra is felírtam fejben. A kisvállalkozók közül sokan személyesen árulták termékeiket, így lehetett faggatni őket összetevőkről és anyagokról, sőt, pár lelkes vásárló még rendeléseket is leadott olyan darabokra, amik esetleg már elkeltek.

Fruzsinával és Aporral beszélgetve kiderült, hogy fontosnak tartják a helyi, kézműves termelők támogatását, így ha tehetik, tömeggyártott termékek helyett inkább ezt az opciót választják amikor ajándékvásárlásról van szó. Szerintük „korrektek” az árak, hiszen az értéket növeli a befektetett idő és energia is. Vásárláskor arra figyelnek, hogy az egyediség mellett illeszkedjen a saját vagy az ajándékot kapó stílusához az adott tárgy. Így egy egyedi ajándék megtalálhatja a hozzá illő egyedi gazdát.

Kézműves szappan, fűszerkeverék és kalácsillat keveredett a levegőben, amikor pedig beljebb mentem, kiderült, hogy a beharangozott ingyen tea sem csak mítosz ám. Két nagy termosz állt szolgálatra készen a sarokban, hogy megmelengesse szegény átfagyott vásározókat. Akinek pedig a lelkét kellett megmelengetni az az egyik standnál írhatott és el is vihetett magával névtelen, „napfeldobó” üzeneteket.

Abigél és Barbi is mosolyogva sétáltak a vásáron, amikor odamentem kérdezősködni. Kiderült, a lányok nem csak a vásárokon követik figyelemmel a kisvállalkozók tevékenységét, hanem a közösségi médiában is. Több, akkor ott tartózkodó árust is felsoroltak, akiket követnek Instagramon. Abigél azt is hozzátette, hogy az egyik vállalkozó egy kézműves táskáját is ott nézte ki magának, majd körülbelül egy évig gyűjtött rá. Anna szerint is fontos az online jelenlét, ő elmondta, hogy van olyan vállalkozó, akiről Facebookon szerzett tudomást és most azért is jött el, hogy élőben is láthassa a felhozatalát. Emellett azonban visszajár évről évre, már csak azért is, hogy támogassa az árusokat, akikkel találkozni szokott és hogy megnézze, idén milyen újdonságokkal álltak elő.

Tehát aki lemaradt volna, követheti a lányok példáját, azaz a vállalkozókat a közösségi médián és jövőre bepótolhatja a mulasztást, sőt, ha elég korán kel és elég embert megelőz a lépcsőn, még azt a mínusz tíz százalékot is magáénak tudhatja majd.