A Z generáció fél a visszautasítástól, mert nem tanulta meg kezelni azt

Aki részt vett az eseményen nem csak tudással és tapasztalattal, hanem ingyen írószerekkel és lehúzósokkal is gazdagodhatott. Sőt, ha igazán szerencsés volt valaki, tombolán nyerhetett társasjáték utalványt vagy akár időpontot tetoválóhoz vagy piercingeshez. Elvégre, ez mégiscsak egy Z generációt tematizáló esemény volt. A beszélgetést egy „alapos, pihentető szünet”-nek álcázott késés előzte meg, ami alatt a résztvevők kipihenhették az előző kvízműsor fáradalmait és felkészülhettek arra, hogy szembesítsék őket saját romantikus viselkedési mintázataikkal.

A How you doin’? – Szituációs viszonyok és a kavarás kultúrája című pszichológiai kerekasztalbeszélgetés meghívottjai Vitus-Bulbuk Emese, Kalóz János György és Mészáros Andrea voltak. Utóbbi nem tudott jelen lenni a helyszínen, így, az esemény szellemiségéhez egyébként hűen, online csatlakozott. Póka Tünde moderátor egy arra vonatkozó kérdéssel indította a beszélgetést, hogy a meghívottak szerint miben rejlik a Z és Y generációk kapcsolati mintázatai közötti különbség. Vitus-Bulbuk Emese szerint a Z generációra jellemző az énközpontúság, az öntudatosság, az önfejlesztés és kiemelt szerepe van az önkép megalkotásában mások véleményének is. Szerinte gyakran mosódik össze az online és offline tér, ami egy specifikuma ennek a digitális bennszülöttekből álló nemzedéknek. Ezért nincsenek kapaszkodóik, nincs akiknek a tapasztalataiból tanuljanak, a saját bőrükön kell kipróbálniuk, hogy ezt hogyan kell jól csinálni. Kalóz János György hozzátette, hogy szerinte amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy a Z-sek online és offline kommunikációja egy egyedi nyelvezettel operál, rövidítésekkel és szlengekkel, ami a generációk közötti kapcsolódásokat is megnehezítheti.

Mészáros Andrea arról beszélt, hogy szerinte a randi-appok és az online világ annyira bekebelezte ezt a fiatal generációt, hogy megváltozott a valós találkozások értéke, sőt az ismerkedés egész folyamata is. Hiszen ha az első interakció valakivel szemtől szemben is történik meg, van egy online interakcióra való igény: „hátha belikeol, bekövet és rám ír”, ami visszajelzést jelentene a szimpátiára. Kalóz hozzátette, érdemes azonban belegondolni abba is, hogy egy valós találkozásnak, például „szembejön veled Pisti, belenéz a szemedbe, remeg a gatyája, izzad, a szája széle is csavarodik el, és azt mondja, hogy Erzsike, milyen jól nézel ma ki” mennyire más impaktja és értéke van, mint mondjuk 400 like-nak valamelyik közösségi médiafelületen.

Vitus-Bulbuk szerint online térben kevesebb következménye van annak, hogy egyszerre akár „több vasat tartunk a tűzben”, az emberek nincsenek rákényszerítve arra, hogy szelektáljanak. Nagyon lerövidültek az udvarlási folyamatok, „három hét leforgása alatt egy sziából már általában kialakul egy szexuális kapcsolat és már terápián beszélünk róla” teszi hozzá.

Mészáros szerint kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek ezek a fiatalok, ez pedig részben azzal magyarázható, hogy egy személyes találkozás sokkal nagyobb vulnerabilitást és kitettséget von maga után, az online tér pedig egy biztonságos környezetnek, védőhálónak tűnhet. Ő azt szokta javasolni azoknak, akik hozzá járnak terápiára, hogy ha négy online interakció után nem történik egy személyes találkozás, akkor azt nem kell erőltetni, mert ellenkező esetben egy hamis kötődés fog kialakulni azzal a képpel, akit belelátunk a másikba.

Vitus-Bulbuk szerint is sokkal könnyebb neten ismerkedni, lát egy arra vonatkozó tendenciát, hogy a saját pozitív énképünk megőrzése érdekében nem megyünk bele olyan helyzetekbe, amik esetleg negatív kimenetelűek lehetnének, hogy elkerüljük az elutasítást. A ghostingolás („szellemmé válás”, figyelmeztetés nélküli kilépés egy kapcsolatból) jelenségére reflektálva elmondta, hogy ez is az online tér sajátossága, de a mentális egészségre való hatásai ettől nem lesznek kevésbé súlyosak. Nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy milyen értékek mentén akarunk kapcsolatokat kialakítani az online térben, hiszen a valós biztonságot tulajdonképpen önmagunk felvállalása jelenti. Ha valaki egy tettetett képet mutat magáról másoknak, akkor ahhoz a képhez fog partnert bevonzani, ami sem neki, sem a potenciális partnernek nem egy egészséges kapcsolódás.

Kalóz szerint az azonnali reakciók hiánya teszi könnyebbé az online kommunikációt, az elutasítástól való félelem késztet arra egyeseket, hogy inkább üzenetekben osszák meg egymással a gondolataikat. Hiszen egy merészebb kijelentést a valóságban lehet, hogy csak két pohár pálinka után mernénk bevállalni, az online térben viszont legfeljebb küldés után jó messze tesszük magunktól a telefont és fél szemmel figyeljük néha, reagált-e a másik. Erre a kijelentésre a közönségből többen egymásra sandítva mosolyodtak el, mintegy magukra ismerve. Vitus-Bulbuk Emese szerint ennek a mintának a kialakulásában fontos szerepe volt a Covid-19 miatti korlátozásoknak is, ugyanis ez az időszak rákényszerítette arra az embereket, hogy online kapcsolódjanak egymással.

Egy közönségkérdés miatt szó esett még a jelenleg nagy népszerűségnek örvendő situationshipekről is (elköteleződést és felelősségvállalást mellőző kapcsolatok), amit a meghívottak nagyrészt a Z generáció individualizmusának és a korábbiakban emlegetett elutasítástól való félelemnek tudtak be. Átértékelődött az, hogy miért keresünk párt és egy situationship lehetőséget teremthet arra, hogy önmagunk feladásának kockázata nélkül elégíthessük ki a testi és lelki szükségleteinket.

Arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adnának a meghívottak a Z generáció tagjainak, olyan válaszokat kaptunk, mint hogy érdemes a telefont eltéve csak figyelni emberekre, feltenni magunknak néha kérdéseket, mint hogy „ha nekem nem tetszik mindenki, akkor én miért várom el magamtól, hogy mindenkinek tetszek”. Illetve kis kihívásokat kell felállítanunk magunkkal szemben, ami által megszokjuk a kitettség érzését, mint például hogy megkérdezzük a boltban az eladótól, hogy hol az óvszer.