A kék zónák mítosza: „A 110 év elérésének titka az, hogy ne jelentsék be a halálodat”

Új kutatás tárta fel a kék zónák hosszú élettartamára vonatkozó állítások mögött rejlő adminisztrációs hibákat és nyugdíjcsalásokat. Saul Justin Newman egy demográfiai és társadalomtudományi szakértő, aki különösen az extrém idős emberekről és a hosszú élettartam statisztikai vizsgálatairól ismert. Kutatásai arra fókuszálnak, hogy megkérdőjelezzék a rendkívüli életkorú egyénekről szóló feljegyzések hitelességét, beleértve a „kék zónák” koncepcióját, ahol állítólag az emberek az átlagosnál hosszabb életet élnek.

Newman kimutatta, hogy a kék zónákban az élettartammal kapcsolatos állítások nagy része adminisztrációs hibákon és nyugdíjcsalásokon alapul.

A kék zónák megjelenése

A kék zóna olyan területeket jelöl, ahol rendkívül magas a 110 évet már betöltött emberek, vagyis a szupercentenáriusok száma. A kifejezést Dan Buettner, a National Geographic kutatója és újságírója alkotta meg. 2000-ben, Okinawába látogatva, Buettner észrevette, hogy a helyi idősek szokatlanul aktívak, és kutatni kezdte azokat a területeket a világon, ahol hasonlóan magas volt az élettartam.

A 2000-es évek közepén öt kék zónát jelölt ki. Ezek közé tartozik Szardínia (Olaszország), Okinawa (Japán), Ikaria (Görögország), Nicoya (Costa Rica), és Loma Linda (Kalifornia, USA). Buettner kutatásaiban azt vizsgálta, hogy a különböző kultúrájú és földrajzi területeken élők milyen közös szokásokkal rendelkeznek, amelyek segítik őket abban, hogy aktívan és egészségesen öregedjenek. A kék zónák lakói számára az idős kor egy természetes, méltóságteljes folyamat, amely az élet minőségéről szól, nem csupán annak hosszáról.

Buettner elméletének alapja, hogy a zónák lakói szükségszerűen olyan életmódot folytatnak, amelyek pozitívan befolyásolják a hosszú életet. Ezek közé tartozik a természetes módon történő napi mozgás, a növényi alapú étrend, az erős családi és közösségi kapcsolatok, valamint a szellemi és lelki egyensúly fenntartása.

A kék zóna nemzetközi sikerén felbuzdulva egy hasonló kutatási projektet indított el Romániában a Dan Voiculescu Alapítvány Tudományos Szenátusa, amely célul tűzte ki, hogy feltérképezze azokat a romániai településeket, ahol magas a 90 év feletti lakosok aránya.

A projekt keretében egy hosszú élet térképet készítenének az ország egészére vonatkozóan, valamint egy kvalitatív tanulmányt is publikálnak, amely a romániai idősek hosszú életének tényezőit elemzi. A kutatásban részt vevő szakemberek között szerepelnek különböző orvosok és életminőség-kutatók, de maga az alapítvány és a projekt tudományos megalapozottsága erősen kérdéses. Nem véletlenül az eddigi eredményeik gyakorlatilag egybevágnak azzal, amit Newman is megállapított, hiszen a romániai „kék zónákat” olyan gazdaságilag elmaradt régióban fedezték fel, mint Moldva, amely az ország legszegényebb vidékének számít, ahonnan az elvándorlás mértéke is nagyon magas.

A romániai kutatás elindítását is valószínűleg a kék zónák iránti nemzetközi érdeklődés növekedése alapozta meg, ami 2023-ban robbanásszerűen megnőtt a Netflix Live to 100: Secrets of the Blue Zones című sorozatának bemutatása után. A műsorban Dan Buettner ellátogatott mind az öt kék zónába, ahol szupercentenáriusokkal találkozott és megismerte életmódjukat. A sorozat, illetve a felfedező kutatásai is nagy hatással voltak az egészség és fitnesz közösségekre, számos tanáccsal inspirálva az embereket a hosszú élet elérésére. Azonban úgy tűnik, hogy ez a koncepció most megdőlni látszik.

Egy egyetemi demográfus felfedi a hosszú élet körüli csalásokat

Idén márciusban Dr. Saul Justin Newman, az Oxfordi Egyetem népességkutatója egy új tanulmányt tett közzé, amely a kék zónák hosszú életre vonatkozó állításait vizsgálta. Munkájáért a kutató elnyerte az IgNobel-díjat a demográfiai kategóriában, amely a tudomány humoros, szokatlan, de mégis elgondolkodtató oldalaira hívja fel a figyelmet.

Newman kimutatta, hogy az extrém idős korra vonatkozó adatokban számos adminisztrációs hiba és nyugdíjcsalás található. Sok állítólagos szupercentenáriusnak nincs születési anyakönyvi kivonata vagy érvényes dokumentációja, amely igazolná korukat. Ráadásul több olyan 100 év feletti személyt találtak, akiket a kék zónában élőként tartanak nyilván, de valójában már elhunytak, csak ezt nem regisztrálták.

Newman módszerének lényege az volt, hogy több országból (Egyesült Államokból, Franciaországból, Angliából, Olaszországból és Japánból) gyűjtött adatokat, figyelembe véve a földrajzi és szociális tényezőket. A születési helyek és a demográfiai információk elemzése során megállapította, hogy mely régiókban jellemző a hibás adatnyilvántartás és a magas szegénységi ráta, ami hozzájárulhat az életkorral kapcsolatos hamis információk terjedéséhez. Ezt követően statisztikai modellek segítségével vizsgálta, hogy a szegénységi arány, a várható élettartam és a bűnözési adatok milyen hatással vannak a szupercentenáriusok számának megjelenésére.

Kutatása során arra a megállapításra jutott, hogy a világ alaposan ellenőrzött szupercentenáriusai közül csupán 18%-nak van születési anyakönyvi kivonata, míg a 82%-nak nincs életkorukat igazoló dokumentuma. Az Egyesült Államokban a szupercentenáriusok körében ez a szám szinte nulla, sőt 10%-uk már halotti anyakönyvi kivonattal is rendelkezett. Összességében a születési anyakönyvi kivonatok bevezetése 69-82%-os csökkenést eredményezett a szupercentenáriusok számában.

Azoknál a 110 évnél idősebbeknek, akiknek mégis volt születési anyakönyvi kivonatuk, Newman gyanús mintázatot fedezett fel a születési dátumokban. „A szupercentenáriusok születési dátumai olyan napokra esnek, amelyek oszthatók öttel, és ez a minta széles körű csalásra és hibára utal” – írta tanulmányában.

A kutató összefüggést talált a magas szegénységi ráta és a megnövelt élettartammal kapcsolatos jelentések között, ami kétségbe vonja a kék zónák hitelességét. „A rendkívüli hosszú életet inkább a szegénység, az alacsony egy főre jutó jövedelmek, a rövidebb várható élettartam, a magasabb bűnözési ráta, a rosszabb egészségügyi helyzet, a nagyobb nélkülözés, a 90 év felettiek kisebb száma, valamint távoli, tengerentúli és gyarmati területeken való lakhely határozza meg” – írta Newman. Úgy tűnik, hogy a szupercentenáriusok száma úgy növekszik, ahogy a hivatalos kormányzati dokumentációhoz való hozzáférés csökken és a nyugdíjcsalásra való nyomás fokozódik. A szardíniai, okinawai és ikariai kék zónákban az alacsony jövedelmek, az annál is alacsonyabb írástudók száma, a magas bűnözési ráta és a korai halálozás meghaladja az országos átlagot. „Így a viszonylagos szegénység és a rövid élettartam váratlan előrejelzői a centenáriusi (100 év feletti emberek) és szupercentenáriusi (110 év feletti emberek) státusznak, és alátámasztják a csalás és a hibák elsődleges szerepét az emberi életkor rekordjainak kialakításában” – emelte ki tanulmányában.

Newman becslései szerint, a görögök esetében a centenáriusok legalább 72 százaléka halott, eltűnt vagy nyugdíjcsalás áldozata. Továbbá az Eurostat 1990-ig visszanyúló feljegyzései alapján Ikaria a várható élettartam tekintetében 109. helyen áll a 128 európai régió közül, míg Szardínia az 51. helyet foglalja el. „A 110 év elérésének titka, hogy ne jelentsék be a halálodat” – mondta Newman a The Converstation magazinnak.