Miért érzékelik a gyerekek lassabban az időt, mint a felnőttek?

A BBC egy korábbi cikke az időérzékelés különböző szempontjait elemezte, és részben foglalkozott a gyermekek szubjektív időérzékelésének vizsgálatával is. A gyermekek számára a várakozás ideje szinte örökké tart és a nyári szünet sosem ér véget. Amikor először fedeznek fel egy katicabogarat, és figyelik annak apró mozdulatait, az egész világuk egy pillanatra megáll. Az új élmények hatására az agyukat teljesen leköti a friss ingerek feldolgozása, amely minden apró részletet igyekszik feldolgozni.

Ezzel szemben a felnőttek gyakran tapasztalják, hogy az idő egyre gyorsabban telik. Ennek az az oka, hogy az agy már jól ismeri az ismétlődő eseményeket, és kevesebb figyelmet szentel a mindennapok apró részleteinek. A gyermekek esetében, a mindennapi élmények újdonsága miatt, egy nap vagy akár egy óra is hosszabbnak érződhet.

Miért repül az idő?

Nádasdy Zoltán pszichológus szerint a gyermekek időérzékelése nemcsak az új élmények mennyiségéből fakad, hanem abból is, hogy az agyuk még nincs teljesen „időszinkronban” a külvilággal. Felnőttként ismerjük az idő mérésének pontos szabályait, azonban a gyerekek számára ez sokkal inkább az érzelmi állapotukhoz és a történések intenzitásához kötődik.

A gyermekeknek még nem alakult ki egy időérzékelő belső órájuk, amely szinkronizálná az eseményeket az idő múlásával. Ezért van az, hogy például egy izgalmas esemény előtt, mint egy születésnap vagy karácsony, az idő szinte megáll, míg egy a számukra unalmas vagy nehéz feladat közben a percek is végtelennek tűnnek.

Ahogy felnövünk, egyre inkább a napi rutinok uralják az életünket, egyre kevesebb az új tapasztalat. A munkába járás, bevásárlás és háztartási feladatok mind-mind ismétlődnek, amihez az agyunk gyorsan hozzászokik és mivel már jól ismeri ezeket a folyamatokat, kevesebb figyelmet szentel nekik. Így az ismétlődő tevékenységek, mint például a mindennapos rutinfeladatok, gyorsabban elillannak.

Az időérzékelés titkai

Az időérzékelés bonyolult agyi folyamatok eredménye, amiben a dopamin, egy jutalmazást szabályozó agyi vegyület, fontos szerepet játszik. Mivel a gyermekek agya folyamatosan fejlődik, több dopamin termelődik számukra az új ingerek feldolgozásakor, ezzel lassítva az idő érzékelésüket.

Teresa McCormack brit pszichológus szerint még nem tudjuk pontosan, hogy a gyermekek mikor kezdenek helyesen különbséget tenni a múlt és a jövő között. „Bár nincs világos képünk arról, hogy mikor értik meg a lineáris idő fogalmát, azt már tudjuk, hogy viszonylag fiatal életkoruktól fogva érzékenyek a rutinszerű eseményekre, mint például az étkezések vagy a lefekvések időpontjaira. Azonban tudnunk kell, hogy ez az érzékenység nem azonos a felnőttek lineáris időérzékelésével.”

Tanulmányok azt mutatják, hogy az idő múlásának megítélése különböző fejlődési szakaszokban alakul ki. Például a hat éves kor alatti gyerekek már képesek érzékelni, milyen gyorsan telik el egy óra az iskolában, ugyanakkor ez a megítélésük az érzelmi állapotukhoz kapcsolódik, nem pedig a tényleges időhöz. Ez a két elem később egyesül, amikor a gyerekek már megértik az idősebesség és időtartam közötti kapcsolatot.

Nádasdy Zoltán 1987-ben egy érdekes kísérletet végzett az időérzékelésről. Egyetemi hallgatóként arra volt kíváncsi, miért tűnik úgy, hogy az idő lassabban telik, amikor például baleset történik. A kísérlet során a résztvevőknek két, egyperces videót mutatott: az egyik egy akciódús jelenetet, a másik egy eseménytelen tájat ábrázolt. Később meg kellett ítélniük a videók időtartamát és az eredmény azt mutatta, hogy a fiatalabbak az akciódús videót hosszabbnak, az unalmast pedig rövidebbnek találták, míg a felnőttek éppen ellenkezőleg. A felmérés rámutatott, hogy az idő érzékelése nem közvetlen, hanem más jelekhez, például eseményekhez kötődik.

Ha folyamatosan az órát nézzük, az idő lassabban telik

A brit pszichológusok, Sylvie Droit-Volet és John Wearden kutatásai szerint a mindennapi időérzékelés nem a korral, hanem az érzelmi állapottal változik. Ha boldogok vagyunk, gyorsabban telik az idő, míg ha szomorúak, lassabbnak tűnik. A kellemetlen élmények, például egy zsúfolt vonaton való utazás csúcsforgalom idején, szintén hosszabbnak érződik, mintsem egy csendes, nyugodt út.

Adrian Bejan, a Duke Egyetem professzora szerint az időérzékelésünkre az életkor előrehaladtával a látás és az agy működésének változása is hatással van. Bejan elmélete szerint az agyunk látási információkat kap, amit egy sor filmkockaként is elképzelhetünk. Gyerekként az agy gyorsan dolgozza fel ezeket, de idősebb korban a látóideg és az agy közötti távolság megnő, és a feldolgozás lassul. Így felnőttként egy adott időegység alatt kevesebb mentális kép jut el hozzánk, ami miatt gyorsabbnak érzékeljük az idő haladását.

A szívünk is jelentős szerepet játszik az időérzékelésünkben. Az, hogy egy adott eseményt milyen hosszúságúnak élünk meg, részben attól függ, milyen gyorsan ver a szívünk. Öregedés során a pulzus lassul, ami hozzájárul ahhoz, hogy lassabban telik az idő. Az időérzékelés változása az agyunk percepciójának és az érzékszervi jeleknek a változását tükrözi.

A jelenben végzett tevékenységek is fontosak az idő megértésében. Amikor szellemileg lefoglaljuk magunkat, hajlamosak vagyunk alábecsülni az időt, és gyorsabbnak érzékeljük múlását. Például egy vidám nyári tábor emléke sokkal intenzívebb lehet, mint az év többi napja, mivel rövid időn belül több új élményben lesz részünk.

McCormack szerint az, hogy mennyire emlékezünk egy adott időszakra, tükrözi az agyunkban elraktározott élményeket. Az időérzékelés lelassítása érdekében egyes kutatások azt sugallják, hogy a fizikai aktivitás segíthet, de ha túlzásba visszük, a fáradtság éppen az ellenkező hatást eredményezheti. Bejannak vannak más kevésbé megerőltető ötletei is. „Lassíts le egy kicsit, kényszerítsd magad új dolgokra, hogy megszabadulj a rutintól” – mondja. „Kényeztesd magad meglepetésekkel. Csinálj szokatlan dolgokat. Hallottál egy jó viccet? Mondd el! Van új ötleted? Csináld meg.”