Elkezdődött az idei Electric Castle, ami nagy, profi és drága

Évekig mindig lelkes izgalommal vártam, sőt vártuk az Electric Castle-t, hogy akkor idén milyen újdonsággal lepi meg a közönségét. Mindig akadt felfedezni való, egy új dekoráció, amit érdemes volt megnézni és lefotózni, egy új helyszín, amit alig találni meg, és menő zene szól. A szervezők, mindig profik voltak abban, hogy a zenén túli fesztiválélmény is maradandó legyen. Megnéztük az idei kiadást!

A szerda délutáni hőségben ugyan egy kicsit nyugisan és álmosan, de elkezdődött a 10. Electric Castle fesztivál a bonchidai Bánffy-kastély körüli birtokon. A fesztivál hivatalos története nem számol a 2020-as és 2021-es járványos időszakban szervezett kisebb kiadásokkal. Szóval öt évvel ezelőtt vettem részt legutóbb olyan fesztiválon, ami számít. Nekem 2019-ben a Florence and the Machine koncertje után véget ért az EC klasszikus korszaka, idén mégis úgy hozta az élet, hogy ismét részt vehetek. Próbálok nem nosztalgikus lenni, de elkerülhetetlen, hogy néha ne hasonlítsam a korábbi kiadásokhoz, főleg mert ennyi év távlatából azért van néhány változás.

A nulladik nap még kevésbé szól a zenéről, még a nagyszínpadot is javában építették, más helyszíneken sem feltétlen nagy a tolongás. A nulladik nap pont arra jó, hogy felfedezzük magunknak a fesztivált, kicsit rácsodálkozzunk, csomószor mondjuk, hogy wow meg váó, elkészítsük a kötelező szelfiket, amire a következő napokban a koncertek mellett talán kevesebb idő jut. Ehhez képest már a beléptetésnél csalódottan görbül a szám, hogy nincs sehol a korábbi kiadásokon számomra megszokott látványos kapu. Helga rutinos EC-járóként helyre tesz, hogy az utóbbi években már nem állítanak, és aztán szerdán még elég sokszor kell magyaráznia, hogy olyan már nincs. Például szerda kora este alig volt sor az EC logónál, amit én korábban nagyjából elképzelhetetlennek tartottam.

Egyértelmű a tapasztalat, hogy a látvány, ami az én emlékeimben a fesztivál erőssége volt, most kevésbé fontos szempont. Egy pillanatra felötlik bennem, hogy valamikor minden pultot fehér ládákból raktak össze, hogy tényleg mutatós legyen, mert az árusoknak és támogatóknak valamilyen formában igazodni kellett a fesztivál lookjához. A tizedik kiadásra ez másodlagos szempont. A korábban mindig lenyűgöző dekorációk, a természet elektromos fesztiválosítása sem olyan koncentrációban van jelen, mint korábban, ha meg el is kapunk egy-egy pillanatot, például a tisztás „szentjánosbogarasításában”, akkor meg hiányzik az újszerűség.

Igaz, a fesztivál is sokkal nagyobb lett, mint amire én emlékeztem, már egészen a közeli erdő aljáig tart. Egyébként is hangsúlyos az erdő felé terjeszkedés, a korábbi években megszokott helyéről idén abba az irányba költöztették a Hangárt, ami mégis a fesztivál második legnagyobb koncerthelyszíne, tehát nagyobb lesz az erdő felé irányuló tömeg. Ez nem kifejezetten probléma, az erdő elég jó helynek tűnik, az az egyetlen olyan helyszín, aminek a felfedezése még hordozza az első fesztiválok rácsodálkozás-élményét. Az EC végérvényesen kiszabadult a kastély öleléséből, ami konkrétan azt jelenti, hogy jelentős helyszínek már nincsenek a közvetlen közelében. Az istállókban mozi van, ami menő, de fesztiválra jellemzően nem mozizni járunk. Az udvaron kapott helyet az egyik food court, de az sem az a tevékenység, ami máshol nem ejthetnénk meg, míg a kastélyépületben vásár van, és meg lehet nézni a Bánffy Miklós életéről szóló kiállítást, de egy-két embert láttunk végig sétálni. Egy zenei helyszín azért hiányzik onnan.

Persze ez nem jelenti azt, hogy a szervezés nem professzionális, sőt. Az érződik, hogy mindent tökéletesre fejlesztettek, pontosan kitalált helyszínek várnak, pontosan megtervezett fesztivállal, amit már biztosan nem ér meglepetésként egy nagyobb zuhé, mert mindent pontosan feltöltöttek sóderrel. Ahhoz kétség sem fér, hogy még mindig ez a környék legmenőbb fesztiválja, csak az EC-mojo kopott meg egy kicsit, és jelent meg helyette számtalan Lidl-, Vodafon-, glo-, Birra Moretti- és egyéb logó. Persze egy jó line-uppal simán lehet ellensúlyozni, csak mondtam, hogy a szerda, nem a nagy fellépőkről szól.

Ez látszott a fesztiválozókon is, akik talán a nagy meleg miatt is, de szerdán nagyon lassan lendültek bele. A szervezők hivatalos közlése szerint 34 ezren voltak kint, de bőven a sötétedés után.

Persze mindenki kétszer meg fogja azt gondolni, hogy kimenjen egy olyan napra, amin igazi nagy nevek nincsenek. Az Electric Castle ugyanis egyáltalán nem olcsó. Már a bérlet sem az, de azt jobb esetben hónapokkal korábban elővételben megvásárolták. Ha valaki most akar bérletet váltani, akkor a masszív 50 euróval kezdődnek a költségek, ugyanis ennyibe kerül egy korábban megvásároltnak az átírása. Egyébként meg 200 euróba kerül az ötnapos fesztiválra a bérlet, 110 euró a napi jegy, és erre még kezelési költséget is számolnak.

Kijutni sem feltétlen olcsó. A legpraktikusabb választás egyértelműen most is a busz (illetve vonat, csak az előre meghatározott menetrend szerint közlekedik, míg a buszok állandóan) amin egy utazás 35 lejbe kerül. Ha a fesztivál által biztosított legolcsóbb sátorozási lehetőséggel számolunk, akkor pont annyiba kerül, mintha ott húznánk sátrat. Ehhez képest, amikor belépésnél kezünkbe nyomnak egy palack vizet szinte meglepődünk. Kapunk valamit ingyen. Később a fesztivál más részein is láthatunk vízcsapokat, ahol ha kivárjuk a sorunkat, ingyen juthatunk vízhez. A kánikulai melegben, ez mégsem mindegy, hiszen egy fél literes ásványvíz a fesztivál területén 9 lejbe kerül.

Ezen felül is megkérik az árát az italoknak: egy dobozos Coca-Cola 14 lej, míg a sörök nagyjából 18 lej körül alakulnak, ami azért még a kolozsvári központi árakat is felülmúlja. Shottolni 14 lejért lehet.

Az ételek terén nem szabadultak el ennyire az árak. Hamburgerezni nagyjából standard kolozsvári fesztiválárakon lehet, 40 lej körül már lehet olyat venni, ami után megnyaljuk mind a tíz ujjunk. Az ínyencebbek meg ehetnek phó levest is, szintén annyiért, míg a külföldieknek (és nem csak) most a Taste of Transylvania kínálatát is van lehetőségük megkóstolni a fesztiválon, ők például 25-29 lej körüli áron kínálnak levest, míg a különleges vinetakrémes táljuk 39 lejbe kerül. Külföldiből egyébként számomra meglepően sok van, de Helga szerint a Gorillaz 2022-es fellépése óta már inkább ez a standard.

A másik véglet a Lidl nem annyira gourmet konyhája, ahol konkrétan 25 lejért kínálnak hamburgert, a bolognai és a négysajtos (penne) pedig 22 lej. És természetesen egy Lidl is működik a fesztivál területén, ami szokványos áron kínálja a termékeit (közben néha egy kis rögtönzött bulit is).