Középkori kéziratot azonosítottak a kolozsvári Szent Mihály-templom régi levéltárában

Egy elveszettnek hitt középkori kéziratot azonosítottak a kolozsvári Szent Mihály templom gyűjtőlevéltárában – számolt be a Román Nemzeti Könyvtárhoz tartozó Batthyaneum Könyvtár Adrian Papahagi kutatásai nyomán.

A Szent Mihály Plébánia levéltári anyagát valószínűleg a késő-középkortól kezdődően 2003-ig a templom Schleuning-kápolna fölötti termében tárolták. A történelmi korok során jelentős könyvállományt is összegyűjtöttek, amelynek őrzése a már említett toronyban történt. A templom felújítása előtt, 2018 augusztusában innen kerültek a könyvek a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Kolozsvári Gyűjtőlevéltárába és könyvtárába, ahol könyvállomány beazonosítása is elkezdődött.

Adrian Papahagi tanulmánya szerint egészen a közelmúltig csak nagyon keveset lehetett tudni ezekről a könyvekről, amelyekről nem létezett naprakész katalógus. A kutató azt írja, a gyűjtemény az 1963-as leltára szerint, amelynek elkészítését Baráth Béla akkori plébános rendelte el, összesen 1838 nyomtatott könyvet és 52 kéziratot tartalmaz. A gyűjtemény egyetlen középkori kéziratát, Lyrai Miklós evangéliumokhoz írt kommentárjainak (és Paul de Burgos hozzá fűzött kiegészítéseinek), a Postilla super Evangelianak a másolatát eddig elveszettnek tekintették. Nagy Emőke levéltáros kutatásai nyomán nemrégiben előkerült a kézirat. A tanulmány szerint eddig azt a „plébános irodájában őrizték biztonságban”.

A tudományos közösség tájékoztatására készült szövegében a kutató azt írja, hogy a kézirat mérete 405x290 mm és 275 lapja van. A könyvtár több ősnyomtatványához hasonlóan ez is egy láncoskönyv, amelynek még tökéletesen megmaradt a gótikus kötése.

A kötet kolofonja alapján (Expliciunt addiciones ad postillam Magistri Nicolay de lira super quatuor ewangelistas. Anno domini 1470.) pontosan azonosítható, hogy 1470-ben készült, és a Márk evangéliumához írt kommentár alapján pedig arra következtetnek a kutatók, hogy egy németül beszélő szerzetes másolta. A kutató ugyanakkor azt is megállapította, és itt kerül képbe a Batthyaneum, hogy ennek a műnek a „folytatását” a gyulafehérvári könyvtárban őrzik. Az 1471-ben kelt gyulafehérvári kézirat ugyanis Lyrai Miklós az Újszövetség többi könyvéhez (Apostolok cselekedetei, levelek és Jelenések könyve) írt kommentárjait és Paul de Burgos hozzá fűzött kommentárjait tartalmazza. Természetesen ez is másolatban maradt fenn.

„Hozzánk már megérkezett a Mikulás, és nagyszerű híreket hozott, egy fontos kodikológiai (kódextani) felfedezésnek örülhetünk” – kommentálta a Batthyaneum a felfedezést, amelynek eredményeképpen a saját gyűjteményükben található egyik kéziratról is többet megtudtak.

A két kötet összehasonlításából az derül ki, hogy bár más írástudók másolták, a két kézirat minden bizonnyal összetartozott. A könyvek azonos méretűek, valószínűleg együtt rendelték meg, és ugyanabban a műhelyben kötötték be a kolozsvári plébánia vagy ferences kolostor számára. Ugyanazokkal a szerszámokkal díszítették, mint a Szent Mihály-templom gyűjteményének különböző ősnyomatatványait, ami a kutató szerint azt bizonyítja, hogy Kolozsvárról vitték Gyulafehérvárra a kéziratot. Ennek pontos időpontját még azonosítani kell.

Adrian Papahagi tanulmánya szerint azt nem sikerült pontosan azonosítani, hogy hol is készült, de a gyűjtemény más köteteinek a díszítésével összevetve feltételezhető, hogy a könyveket helyben, Kolozsváron kötötték. Ez viszont nem jelenti azt, hogy helyi is volt a könyvkötő, mert ebben az időben jellemző volt, hogy határokon átívelő, jelentős utazásokat tettek. Példát is említ, például a holcmányi Blasius Holtimensis az 1470-es években a brassói születésű Petrus Gotfart alkalmazásában állt Bécsben.

A felfedezéssel kapcsolatban kerestük Nagy Emőke levéltárost is, aki levelében csak annyit írt, valóban nagyon fontos kötetről van szó, ez „az egyetlen középkori kézirat, ami fennmaradt a mi gyűjteményünkben”. Ugyanakkor megjegyezte, részletes tájékoztatást csak az után tud adni, miután a Vasárnap katolikus hetilapban beszámoltak róla.