Képekből rakjuk össze egy marosvásárhelyi házaspár nem hétköznapi történetét!

2023. december 2. – 09:31

Képekből rakjuk össze egy marosvásárhelyi házaspár nem hétköznapi történetét!
Fotó: Azopan Fotóarchívum

Másolás

Vágólapra másolva

Voltak már közös nyomozásaink. A Krón-család történetét szinte csak megírni kellett olyan lelkesen szedték össze a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoportban az emberek az információmorzsákat. Az ócskapiacon vásárolt 37 családi fotó története hamar kikerekedett. Nagyobb fába vágtuk a fejszénket, amikor egy rejtélyes magyarországi házaspár történetét próbáltuk meg kideríteni, akikről csak annyit tudtunk, hogy a ‘60-as években Trabantjukkal körbejárták Erdélyt, és azóta is ámulatba ejtő fényképeket készítettek. Végül az ő történetüket is sikerült megfejteni.

Most egy még nagyobb kalandra hívlak!

Mintha az előbb említett két történet ötvözete tárulkozna fel előttünk. Egy marosvásárhelyi lomtalanításból megmentett fotókat Budai Ágnes Klára (Merzainez Klági) nemrég adományozta az Azopán Fotóarchívumnak. A képek jelentős része egy házaspárt ábrázol, akik motorjukkal és autójukkal előszeretettel járták a környéket és az országot. Megfordultak a fontosabb székelyföldi üdülővárosokban, a tengerparton is jártak, de alapvetően Marosvásárhelyen éltek.

A történetünk nem ismert, ám valószínűleg fordulatos. Néhány alapadatot ugyanis már sikerült kideríteni, ebből pedig nem egy átlagos életút bontakozik ki. A férj, Léderer Jenő 1914. augusztus 29-én született valószínűleg Hirsch Róza és Léderer Mendel gyerekeként. Az nem kérdés, hogy zsidó származású volt, arra számtalan bizonyíték van.

Azt viszont nem sikerült pontosan kideríteni, hogy zsidó származásúként miként élte túl a holokausztot, a marosvásárhelyi zsidók gettósítását a Koronkai út mellett található egykori téglagyárba, illetve deportálását május 27. és június 8. között. Eszerint úgy tűnik, Jenőt a 110/5/II szakaszba hívták be munkaszolgálatra, ami akár magyarázatul is szolgálhatna arra, hogyan menekült meg a deportálástól. Az előbb említett forrás szerint ugyanis századának parancsnoka Reviczky Imre alezredes volt, akiről az maradt fenn, hogy „példás, emberséges magatartást tanúsított” a munkaszolgálatra behívott zsidókkal szemben, akiket következetesen megvédett az atrocitásoktól. Később ezért a Világ Igaza kitüntetést is megkapta. Reviczkyt a nyilasok 1945 elején „hűtlenséggel”, ellenállási tevékenységgel vádolták meg, a kivégzéstől a front gyors beérkezése mentette meg.

Fotó: Azopan Fotóarchívum
Fotó: Azopan Fotóarchívum

Munkaszolgálatosként Léderer Jenő akár meg is menekülhetett a deportálástól, de a felszabadult zsidó deportáltak és munkaszolgálatosok névsora alapján arra lehet következtetni, hogy a gunskircheni koncentrációs táborból (hivatalos nevén Wels II) szabadult. A tábor a második világháború utolsó néhány hónapjában létesült, 1944. december 27-én alapították, hivatalosan 1945. március 12-én nyitották meg; a fogvatartottak létszáma április elején 2020 fő volt, de a végére már kb. tízezer fő lehetett, többségükben magyar zsidó. A tábort 1945. május 5-én szabadították fel az amerikaiak. Azt lehet tudni, hogy korábbi munkaszolgálatosokat is deportáltak ide.

A felszabadult zsidó deportáltak és munkaszolgálatosok névsora alapján (a szülők nevei és az azonos címek alapján) arra is lehet következtetni, hogy Jenőnek volt egy bátyja és egy húga is: az 1912-ben született Solomon, illetve az 1925-ben született Szerén. Azt tudjuk, hogy megmenekültek, viszont a képeken nem sikerült őket azonosítani.

Viszont a képen látható felesége, Margit, aki 1922-ben született. Az ő családi hátteréről szinte semmit sem tudni. Emiatt csak találgatni tudunk, hogy az ő esetében is zsidóként miként sikerült túlélnie a holokauszt borzalmait. És arról sincs semmi információnk, hogy Jenő és Margit mikor kötött házasságot.

Gyermekük nem született, és ezt nemcsak abból lehet tudni, hogy soha nem tűnnek fel a képeken, hanem Margit Vörös Zászlóban megjelent gyászjelentőjéből is. „Szeretett feleség, testvér, sógornő, Léderer Margit hirtelen elhunyt” – fogalmaznak az 1974. február 19-én megjelent újságban. Bár abból, hogy a képeken milyen gyakran megfordulnak Szovátán, azt gondolnánk, hogy szerettek volna gyereket. A közvélekedés ugyanis azt tartotta, ahogy az a már korábban is említett Régi fotók Erdélyből csoportban is felmerült a képekkel kapcsolatban, hogy a szovátai Medve-tó sós vize segíti a nők termékenységet.

Léderer Margit viszonylag korai halála után Jenő újra megnősült. A Nyár utcai zsidó temető nyilvántartása alapján a második felesége az 1917-ben született Jolán, a lánykori nevét valószínűleg sikerült kideríteni, Sichermann-nak hívták, de ez eddig nem vitt sokkal közelebb a megoldáshoz, még a képeken sem tűnik fel, legalábbis nem sikerült azonosítani. Születésének pontos dátuma sem ismert, a temető nyilvántartása alapján annyit lehet kideríteni, hogy Léderer Jolán 1997-ben, 80 éves korában hunyt el. A férje, Jenő akkor még élt. Az utolsó életrajzi adat Jenővel kapcsolatban, hogy a Lazarenum Alapítvány Eminescu utcában található öregotthonában hunyt el 2007. március 4-én.

Fotó: Azopan Fotóarchívum
Fotó: Azopan Fotóarchívum

Amit az életrajzi adatok kívül tudni lehet

Léderer Jenő hivatása szerint szabómester volt, bár a képeken erre utaló jelként legfeljebb csak annyit találunk, hogy mindig jól öltözötten és fessen jelenik meg, de ezt többször is megjegyzik a különböző források.

Újságcikkekben alig jelenik meg a neve. A már idézett korábbi gyászjelentő mellett két cikket találtunk. 1948 januárjában arról számol be a Szabad Szó, hogy Léderer Jenő szabómestert mivel számla nélküli árukat vásárolt és árult 10 ezer lejes pénzbüntetésre ítélte a bíróság. Visszaemlékezésekből azt lehet tudni, hogy vásárokon is árulhattak ruhát és cipőt. A másik egy rövid bejelentés 1950 májusából, szintén a Szabad Szóból, ami arról szól, hogy elvesztette iparigazolványát és a cégbejegyzését igazoló képes igazolvány könyvecskéjét, és arra kéri a becsületes megtalálót, a Marosvásárhelyi Kinizsi Pál utca 19 szám alatti lakására juttassa el.

A munkaszolgálattal kapcsolatos különböző adatokból több olyan cím is megjelenik, ahol esetleg élhetett / élhettek az élete / életük során: ilyen a Gát utca 9. szám, illetve a Sörház utca 17. szám.

A képeken egy másik ház, egy téglaépület is feltűnik, ami a házaspár családi háza volt. A jelenlegi Brăila / egykori Knöpfler Vilmos utca 1. szám alatt található épületben számos kép készült róluk. A sarkon lakó Farczádi szabómestertől vette meg a telket, akinek szüksége volt a pénzre, hogy befejezhesse az emeletes házát. Ők építenek rá, több fényképen is még vakolatlanul látható.

Fotó: Azopan Fotóarchívum
Fotó: Azopan Fotóarchívum

Gyakran kirándulnak, talán képeken megjelenő helyek között a korábban már említett Szováta jelenik meg legtöbbször, de ennek szimplán annyi is lehet az oka, hogy az Izs 49 típusú motorkerékpárjukkal (a facebookosok szerint egy 1952 környékén gyártott Fesztivál Izs motorról lehet szó) ez könnyen megközelíthető volt. A képek alapján megfordulhattak Borszéken és a Fekete-tenger partján is.

Bár a képeken feltűnik egy személyautó is, arról nehéz eldönteni, hogy a sajátjuk vagy valaki másé. Az minden esetre egyértelmű, hogy éltek rokonaik külföldön, a képek között ugyanis feltűnik egy Léderer Ernő/Ernest nevű férfi, akiről lehet tudni, hogy New Yorkban volt taxisofőr.

Az eddigi nyomozásban az oroszlánrészt Papp Erika és Szőcs Edgár vállalta, de a már korábban említett Régi fotók Erdélyből csoport tagjai is hozzátettek. A kutatás viszont ezen a ponton megfeneklett, úgy döntöttünk, a szélesebb közönséghez fordulunk. Hozzászólásban vagy akár levélben is lehet jelezni bármilyen információt, ami a történetüket kerekebbé és teljesebbé teszi.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!