Barlangok, sziklák, kanyargó folyó: már 50 évvel ezelőtt is klasszikus kirándulóhelynek számított a bihari Vársonkolyos

A helyszín Sonkolyos. A Bihar megyei település neve elsősorban a természetjárók és a barlangászok körében ismert. Nem csak a Sebes-Körös szurdokvölgyének festői látványa kecsegtető számukra, hanem kitűnő sziklamászó hely, és számos barlangot is vájt a természet a jura kori mészkőbe. Nyilvánvalóan a fotókon is ezek tűnnek fel háttérként a leggyakrabban.

Külön érdemes kiemelni a völgy barlangjait, köztük például az impozáns bejáratú Nagy Magyar-barlangot, amely a fotókon is feltűnik. A 27 méter magasságú és 42 méter szélességű barlang már az őskorban is emberi lakhelyként szolgált, amit számos lelet is igazol. Pattintott és csiszolt kőszerszámokat, festett kerámiadarabokat és csontból készült eszközöket is sikerült itt feltárniuk a régészeknek.

A leghíresebb mégis kétségtelenül a Szelek-barlangja. A leghosszabb romániai barlangot 1957-ben fedezte fel Bagaméri Béla, majd évtizedekig tartott, amire a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub közreműködésével feltérképezték. Nem is meglepő, hiszen a „leghosszabb és legszebb romániai labirintus” több mint 50 kilométer hosszú volt.

„A barlang bejárata a sonkolyosi tisztásról nyílik. Látva a lebetonozott bejáratot, ha valaki nem tudja, nem is feltételezi, hogy mi rejtőzik az erősen szeles lyuk mögött. A név teljesen ráillik. Nem ritka, hogy a bejáratnál 50 km/óra sebességgel fúj a szél” – írják róla egy ismertetőben. Noha a képek készítésekor már tudtak a barlangról, de még javában zajlott a feltérképezése, valószínűleg nem volt olyan széles körben ismert a létezése, mint manapság.

A barlang egyébként nem látogatható szabadon, mivel védett terület, de 2003-ban megnyitottak egy 730 méter hosszúságú turistaútvonalat, ami előzetes bejelentkezés alapján, felügyelettel megtekinthető. A Wikipedia szerint a turistáknak bemutatott szakasz is bővelkedik a látnivalókban. Nem véletlenül írják a leírásában, hogy „minden elképzelhető képződmény megjelenik (benne), de sok olyan is, amilyent hiába keresünk más barlangokban”.

Egy kisebb sétára van innen egy másik másik közismert természeti látványosság, a körösrévi Zichy-barlang, amely elsősorban a cseppköveiről ismert. Nem véletlen a Zichy név, a család volt a 19. század végén a település földesura. A család egyik tagja, Zichy Ödön építtette a Körös-szoros feletti sziklán azt a vadászkastélyt, amelyet tovább bővítve készült el a település diáktábora. Manapság a település egyik leglátogatottabb „turisztikai egysége”, ahogy írják róla.

A fotók viszont még nem itt készültek, hiszen a sonkolyosi diáktábor csak 1969-ben készült el. A Digi24 riportja szerint sokáig elsősorban sportolóknak tartották fenn, és csak a rendszerváltás után, 1995-ben nyitották meg az iskolások előtt, és szerveztek számukra táborokat a nyári, a tavaszi és a téli szünetben is. Így 1965-ben még nem meglepő módon katonás rendben sorakozó sátrakat örökített meg Csomafáy Ferenc.

A sonkolyosi diáktábor azon négy még működő Bihar megyei tábor egyike, amely még idén is fogadott iskolásokat. A Bihar Megyei Sport és Ifjúsági Igazgatóság fennhatósága alatt működő táborban jelenleg összesen 55 gyereket tudnak elszállásolni. Az épület eredeti funkciójára utalva a köznyelvben csak La Castel néven emlegetett táborban manapság leginkább a szomszédos megyékből érkeznek gyerekek, Maros, Beszterce-Naszód, Temes, Suceava megyéket említi a Bihoreanul riportja.

Nem lehetett ez másképp ötven évvel ezelőtt sem, talán pont Kolozs megyei diákokat kísérte el Csomafáy Ferenc, akit ebben az évben vettek fel fotóriporternek a kolozsvári Igazsághoz. Igaz, a lapban nem találtuk nyomát a riportnak.

A korabeli sajtót kevésbé érdekelte a tábor, ha a településsel foglalkoztak, akkor leggyakrabban a „nemzetgazdaságunk szempontjából nagyjelentőségű” agyagbányáról írnak, amiből többet is nyitottak az előző rendszerben. Az itt kitermelt agyagból porcelánedényeket, dísztárgyakat készítettek, ugyanakkor a hőálló téglának is nyersanyaga volt. A samott-tégla gyártására használt tűzálló agyag bányászata már a 19. században elkezdődött Sonkolyoson. A település gazdaságára a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő vasútvonal kiépítése volt jótékony hatással. A távolban ennek a vasútvonalnak a nyomvonala is feltűnik a képeken.