Igazi erdélyi húsvéti pillanatok

Erdély már évszázadok óta soknemzetiségű, sokvallású terület. Ennek megfelelően a húsvéti ünnepek is sokfélék. A korábbi években, még a transindexes időkben, az Azopan Fotóarchívum segítségével több erdélyi település húsvéti szokásait is felidéztük. Láthattuk a parajdi húsvéti hajnalozást, felidéztük az apácai kakaslövés történetét, illetve a rigmányi határkerülésről is volt már szó. Most nem egy település szokásait mutatjuk be, hanem húsvéti pillanatokat idézünk meg szerte Erdélyből és olyan tavaszi napokat, amikor az időjárás is együtt tartott az ünneplőkkel.

A mostani válogatásba nem csak az Azopan Fotóarchívumból választottunk képeket, a magyarországi Fortepannak is van néhány szép erdélyi húsvéti fotója, illetve a Renascendis Egyesült is működtet egy fotóarchívumot – igaz, jelenleg csak a Facebookon elérhetők a fényképeik – ahol leginkább az egykori Királyföld egykori vizuális emlékeit mutatják be. Kezdésnek itt van néhány klasszikus húsvéti fotó az 1944-es kőrösfői locsolásról.

A húsvét külsőségeiben nem mindig annyira látványos, mint a karácsony, amikor egy feldíszített karácsonyfa jelzi az ünnepet, amikor mindenki igyekszik ünnepi fényekkel túlélni a téli sötétséget. Húsvétkor inkább a természet ünnepel, akkor kezdenek nyílni a virágok, akkor zöldül a mező, valóban feltámadást lát az ember, bármerre néz. Húsvétkor nem kell ünneplőbe öltöztetni a világot, mert ünnepel az magától is, csak észre kell venni. Ezt az ünneplő természetet lehet érezni leginkább az Azopan fotóin. Az 1983-as napfényes széki fotókat Szoleczki László készítette, míg a tavaszt egy szobában felidéző virágcsokrot Orth István örökítette meg.

Az erdélyi románok egyik leghíresebb húsvéthoz kötődő eseménye a junik (a kifejezést Erdélyben a házasodás előtt álló fiúkra használták) brassói felvonulása. Tulajdonképpen a Brassó hagyományosan román városrészében, a Bolgárszegen élők vonultak fel, előbb a Szent Miklós-templom előtti térre, a Porondra, majd onnan a Salamon-kőhöz, illetve vissza. Bolgárszeg a román kultúra történetének egyik legfontosabb központja, Coresi diakónus 1495-ben itt alapította az elsőnek tekintett román iskolát, 1556 és 1583 között itt nyomtatta az irodalmi román nyelvet megalapozó könyveit, 1757-ben Dimitrie Eustatievici itt írta meg az első román nyelvtant. A junik hét csoportba tömörülve vonulnak fel, először jönnek az Ifjak, majd az Öregek, a Pulykák (a darabontok egyik gúnyneve), a Darabontok, az Óbrassóiak, a Vörösek (a piros fejfedőikről kapták a nevüket), illetve a Fehérek. Felvonulás közben a Hristos vascris! – értsd Krisztus feltámadott! – köszöntéssel üdvözölik a tömeget. A felvonulás minden évben az ortodox húsvét utáni első vasárnapon tartják. A látványos esemény mitikus elemeket, őskeresztény rituálékat, illetve keresztény szertartásokat ötvözi, amelyek a románok vallásos-mitikus gondolkodásának az alapja. A junik felvonulásának képei az Arhiva de Fotografie oldalról származnak.

A zágori szászok egyik utolsó erdélyi húsvétját örökíthették meg 1988-ban. Ekkora már javában zajlott a szászok kitelepülése (kiárusítása) Németországba, Zágor is elnéptelenedőben volt. Akik még nem mentek el, azok el szerették volna hagyni az országot. 1977-ben még 371-en vallották magukat németnek, 1992-ben, a határok megnyitása utáni első népszámláláskor már mindössze 31 szász élt a faluban, közülük 27-en vallották magukat evangélikusnak. Talán azok közül is maradt valaki, akik 1988-ban ünneplőben felvonultak a templomba. A húsvéti felvonulásukról készült fotók is Arhiva de Fotografie gyűjteményében találhatók.