Jössz a stadiba? – Egy forró nyári nap képei a kolozsvári sportparkból

„A Stadion! Ki tudja, miért, így hívják a sportparkot a kolozsváriak, bár mindenki tudja, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetemé. Különösen a nyári fürdőzők körében jelentett valamilyen rangot, különféle társaságokhoz tartozást, egyfajta nyári agorát az ide való járás. Azok szerették ezt a helyet, akik élvezték a nagy, olimpiai méretű medence hűvös, melegítetlen, zöld vizét, akik szerettek úszni, előtte azonban egy jót teniszezni valamelyik szépen karbantartott pályán, ide már kora reggel ki lehetett jönni, utána még rengeteg ideje maradt az embernek vizsgára tanulni, órát tartani, vizsgáztatni, tervezni, de akkor még nem is övezte kerítés a medencét, a park nagy része a fürdőzőké volt, mindenütt leterített lepedők, pokrócok voltak a nagy lombú fák alatt, ki-ki olvasott, napozott, beszélgetett kedve szerint. A medence széle volt a felvonulási hely: összesúgtak, ha egy-egy új vonalú fürdődressz jelent meg a karonfogva sétáló kamaszlányokon, itt defilíroztak el kidüllesztett izmokkal, behúzott hassal a fiatalemberek, itt nevetgélt-beszélgetett egy-egy baráti csoport a világ legkülönfélébb kérdéseiről, néha komoly szakmai problémákról is, szóval ez egy hely volt; az emberek már látásból ismerték egymást.

És szólt, szólt a mindenkori nyári sláger, a gyerekek akkor is ordítozva-prüszkölve szökdöstek a vízbe, labdáztak és fogócskáztak az úszósapkáikban óvatosan tempózó nénik és bácsik nem kis rémületére és rosszallására. – Jössz a stadiba? – ez az egyik nyári alapformula” – írta 1986 augusztusában Balla Zsófia az Előrében megjelent cikkében. Tisztán kitűnik, hogy mit jelentett ez a park a kolozsváriaknak. Most egy ilyen élettel teli nyári napot idézünk meg a parkban Csomafáy Ferenc fotós segítségével, és ahogyan Balla Zsófia megjegyzi az említett cikkben, amióta az eszét tudja, szép időben mindig élet volt nyáron a parkban.

A kolozsvári sportpark (hivatalosan: Prof. dr. Iuliu Haţieganu Egyetemi Sportpark, a közbeszédben leggyakrabban Babeș-park) a Kis-Szamos és a Malomárok közötti 25 hektárnyi területen található, a valamikori Csikós-kert helyén. A mai sportpark kialakítását az 1930-as évek elején kezdeményezte (és anyagilag is támogatta) Iuliu Hațieganu, az egyetem akkori rektora, 8 évesen elhunyt fia emlékére. A park akkori terveit Moll Elemér építész és Kovács Gyula mérnök készítette Albin Moraru sporttanár és Onoriu Crețianu orvos javaslatainak a figyelembe vételével. A hivatalos megnyitóját 1934. november 4-én tartották.

Csűrös László a Művelődésben megjelent, a park növényzetét összegző cikkében azt írta, távlatokban grandiózus sportbázis kiépítését tervezték sportcsarnokkal, csónakpályával, sportszállóval, olimpiai úszómedencével, nyílt és fedett sportpályákkal, illetve a testnevelési főiskola épületeivel. A park részletesen kidolgozott tervét az 1936-os berlini olimpiai játékok alkalmával megrendezett sportépítészeti kiállításon is díjazták. Természetesen megnyitásakor, illetve a képek készítésekor, nem készült el még minden. Az egyetem bemutatója szerint a parkot úgy tervezték, hogy nemcsak egy sportolásra, edzésre alkalmas helyszín legyen az intézmény hallgatói számára, hanem mindenkinek a béke és a kiegyensúlyozottság oázisa. És ahogyan a fenti idézetből is kiderül, látogatta is mindenki, aki tehette.

Megnyitásakor II. Károly után nevezték el, bár a közönség inkább Mihály-parkként ismerte, a terület korábbi elnevezése alapján. Így említi az Ellenzék napilap is, amikor az impériumváltás után a sportélet megindulásáról írt a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club (KEAC) pályáin.

„Kétségtelen, hogy a volt Mihály-park építkezései a legkülönbbek mindazok közül, amelyet a 22 évi román uralom nálunk létrehozott. Az átadás is itt ment a legsimábban, az egyetlen baj csak az, hogy a sporttelepek felszerelései részben hiányoznak és bizonyos átalakításokra is szükség van az Egyetemi Sportpark nagy területén” – írták a parkról, amely ekkor már Horthy Miklós nevét viseli.

A parkban ekkor egy úszómedence, nyolc teniszpálya, két futballpálya, céllövő, futó- és ugrópályák, cserkésztábortűzhelyek és gyermekjátszóhelyek álltak az érdeklődők rendelkezésére. Mindez egy gondosan ápolt parkban. Az akkori beszámolók szerint még egy fedett sportcsarnokot és egy sportkönyvtárat szerettek volna megépíteni. 1945 és 1948 között aztán ismét I. Mihály román királyról van elnevezve, majd egyszerűen csak Egyetemi sportpark. Később Victor Babeșről nevét veszi fel, jelenleg pedig ugye az alapító Iuliu Hațieganu nevét viseli, akinek épp az idei román kultúra napján avattak egész alakos szobrot a park területén.

„Nekem sokat jelent ez a park, mert itt versenyeztem először 1946-ban, tíz évesen 50 méteres mellúszásban. Egész ifjúságom alatt naponta jártam le ide gyalog a főtérről, mert akkor nem járt erre semmiféle jármű, a park egyik oldalán még kukoricaföldek voltak. De nagyon rendezett volt ez a hely” – idézte fel a hellyel kapcsolatos emlékeit 2015-ben Flóra-Orosz Katalin, egykori sportorvos szenior úszóbajnok.

A 2021-ben elhunyt egykori sportolónak tavaly állítottak mellszobrot a parkban. Flóra-Orosz Katalin elmondása szerint nagyon sokan jártak akkor sportolni a parkba, az '50-es évek környékén az értelmiségi közeg dominált a sportolni vágyó közönségét, dicsőség volt az Universitatea Sportklubban atletizálni, úszni. Úgy emlékezett vissza, hogy ekkortájt nagyon barátságos volt a hangulat. A parkban edző atléták az ott felállított faházikókban is laktak. „Nem volt ilyen modern az atlétikapálya (mint manapság), de az eredmények jobbak voltak. Itt edzet például Ion Moina, futásban többszörös román- és Balkán-bajnok atléta” – mondta.

„Az egyetem mostani úszókomplexumának a helyén nagyon szép 50 méteres, nyitott uszoda volt, ahol még versenyeket is szerveztek. Jobb oldalon egy nagy tribün, alatta pedig kabinok.

Az volt a probléma, hogy a medence vizét a malomárokból húzták, ezért nagyon hideg és mocskos volt. Tejeskávészínű. Mi ebben edzettünk, ezért megszoktuk, de amikor verseny volt, és jöttek a bukarestiek versenyezni, rendszeresen megfagytak, nem tudtak jól úszni benne. Igaz, akkoriban nem volt egy edzés nagyon hosszú, körülbelül 1500-1600 métert úsztunk egyszerre”

– magyarázta az egykori sportoló, aki az egyetemi évei alatt hagyott fel a versenyszerű úszósporttal, részben pont amiatt, mert „a hideg vízben lehetetlen volt egész évben edzeni, csak nyáron volt rá lehetőségem, kétszer egy nap. Akár esőben is. Sőt, ha eset, akkor mindig melegnek tűnt a víz. A mozgás mindig megvolt, mert kirándulni és tornázni minden évszakban jártunk, de a specifikus edzés hiányzott. Így egyszerűen nem tudtam nagyon nívós európai eseményeken kiemelkedő eredményeket elérni.” Flóra-Orosz Katalin végül szeniorként ért el szép úszóeredményeket, több korosztályos világrekordot is megdöntött.

Persze az '50-es években még korántsem volt ennyire beépítve a park, mint manapság. Amikor Balla Zsófia a korábban már említett cikkében rákérdez, büszkén sorolja a létesítményeket az igazgató. Szembetűnő a gyarapodás. Nyolc salakos teniszpályát, két füves futballpályát, egy rögbipályát, egy füves métapályát, egy salakos futballpályát, két salakos kézilabdapályát, egy hatsávos atlétikai pályát, két betonozott teniszpályát, egy atlétikai termet, egy lőteret, egy fedett uszodát, illetve egy betonozott, többfunkciós területet is említ az igazgató. És ezek csak a sportolásra alkalmas pályák, mert ezeken kívül számos adminisztrációs és kiegészítő épület szolgálta a látogatók igényeit.

„A park területén egy nagy rész a gyermekeké. A kerek pavilon előtt homokozó, különféle hinták, forgó és mászható vasszerkezetek, rácsok, csúszdák vannak. A mostani csúszda inoxlemezből van, balesetmentes” – újságolta az akkori igazgató, Rusu Alexandru Mihai.

Bár manapság már korántsem olyan népszerű találkozási helye a kolozsváriaknak, mint egykor, és jóval kevesebben is járnak sportolni, a park fejlesztése soha nem állt meg teljesen, bár területileg már nincs ahova fejlődnie. 1997-ben kapott modern, rekortán borítású atlétikaipályát, 2005 óta műfüves futballpályák állnak az érdeklők rendelkezésére. 2009-ben nyílt meg az Universitas úszókomplexum, bár már fedett úszópályája azért már korábban is volt.