Hó volt, hó nem volt, de általában volt – teleket mutatunk, amikor még fehér volt a karácsony

2022. december 26. – 09:14

frissítve

Hó volt, hó nem volt, de általában volt – teleket mutatunk, amikor még fehér volt a karácsony
Bukarest, 1979 – Fotó: Szoleczki László / Azopan Fotóarchívum

Másolás

Vágólapra másolva

A hó és a karácsony kéz a kézben jár. Legalábbis a képzeletünkben, mert a valóságban már egyre kevésbé. Biztosan mindenki fel tud idézni egy kedves emléket, főleg a gyerekkorából, amikor a karácsonyi szünidőt szebbé tette legalább egy fél méternyi hóréteg, amiből hóembert lehetett építeni vagy óriási hógolyózásokat lehetett szervezni.

Most egy fotós válogatással szeretnénk felidézni ezeket az egykori teleket, amiről a mostani gyerekek talán el sem tudják képzelni, hogy léteztek, hogy tényleg voltak fehér karácsonyok. Mielőtt végig pörgetnéd a havas válogatásunk az Azopan gyűjteményéből, idézzünk fel néhány olyan telet, ami tényleg kemény volt, amikor még városon is előfordult, hogy a métert is meghaladta a hóréteg vastagsága. Segítségünkre a Hotnews tavaly összeállítása lesz, amelyben az Országos Meteorológiai Intézet (ANM) adataira hivatkozva írták össze a legendás romániai teleket.

Az Azopan Fotóarchívum szerkesztői a Transindex megszűnésével most a Transtelex újságíróival együttműködve mutatják be a legizgalmasabb gyűjteményeket a romániai analóg fotózás múltjából. Az azopan.ro egy folyamatosan bővülő online fotóarchívum, amelynek célja átmenteni és elérhetővé tenni a romániai analóg fotózás értékeit az utókor számára. Érdekes digitalizálandó képekről (papírkép, negatív, dia), fotóhagyaték felajánlásokról az [email protected] címen lehet értesíteni az archívum munkatársait.

Romániában az eddigi – tehát amióta mérik – legvastagabb hótakarót 1945. március 19-én az Omu-csúcs közelében felállított meteorológiai állomáson mérték, 390 cm-es volt a hóréteg. Ez a hivatalos adat. Igaz, nem mindenhol kezdődtek egyszerre a mérések. A Bâlea-tónál csak 1979 januárja óta van meteorológiaállomás, és mérik a hó vastagságát. Az utóbbi évtizedekben pedig rendre onnan jelentik a legvastagabb hóréteget, 1997 telén például 388 cm hullott, ami országosan a valaha mért második legvastagabb, 2021 januárjában pedig 356 cm-est is mértek.

Az 1000 méternél alacsonyabban fekvő területeken a Neamț megyei Roman városában mérték eddig a legnagyobb havat, 250 cm volt a vastagsága 1892. január 26-án, tehát még magasabban állt a hó, mint egy átlagos ember. Hogy könnyebb legyen értelmezni, Gyergyószentmiklós 818 tengerszint feletti magasságban fekszik, Csíkszereda 662 méteren, Kolozsvár 346 méteren, Marosvásárhely pedig 330 méteren helyezkedik el a Wikipedia adatai szerint. Például a Kovászna megyei Kommandó egy olyan település, ami 1000 méternél magasabban terül el, konkrétan 1017 méteren. Tehát amikor 1000 méternél alacsonyabban fekvő területeket emlegetünk, akkor abban minden jelentősebb erdélyi települést bele lehet számítani.

Az ehhez hasonló hórétegek egészen hosszú hideg teleket is jelezhetnek, de kivételes körülmények is létrehozhatják. Síkvidéken a hótakaró általában januárban és februárban éri el a maximumát, míg a hegyekben – ahogy az előbbi példa is mutatja – inkább márciusban, ami a rétegek sorozatos egymásra rakódásával magyarázható. Ott nem olvad el, vagy nem olyan ütemben olvad, mint a síkvidéken.

Persze a meteorológiai szolgálat téli átlagos hóvastagságot is számol, általában régiónként, mert nagymértékben eltérő értékeket mutatnak. Például Munténia vagy Erdély 1000 méternél alacsonyabban fekvő vidékein az átlagos hóvastagság sokkal nagyobb, mint amit a hasonló tengerszint feletti magasságokban a Partiumban vagy a Bánságban mérnek. Ugyanakkor az adatok egyvalamiben nagy hasonlóságot mutatnak, a téli átlagos hóvastagság az elmúlt 60 évben az ország minden történelmi régiójában egyértelműen csökken. Olténiában és Moldovában az átlagos hóvastagság 30 százalékkal lett kevesebb, míg Erdélyben csaknem 40 százalékkal.

Erdélyben (csak 1000 méternél alacsonyabb régiókban kihelyezett mérőállomások értékeinek a téli átlagát számolva) az elmúlt 60 évben 1985-ben mérték átlagban a legnagyobb havat, ez 12 centiméter. Ezen kívül még kétszer haladta meg a hótakaró téli átlagos vastagsága a 10 centimétert, 2000-ben és 2012-ben. Csak míg a 60-as években a téli átlag rendre 4 centiméter fölött volt, addig az elmúlt évtizedben mindössze háromszor haladta meg ezt. A Bánságban az elmúlt hat évtizedben négy jelentősebb telet jegyeznek, az 1963-ast, az 1966-ost, az 1985-öst, illetve a 2012-est. Mind a négy esetben 6 cm fölött volt a téli átlagos hóvastagság. A Körösök vidékén az 1963-as, 1964-es és a 2012-es tél hozott kiugró, 6 cm feletti hóvastagságot, míg Máramarosban jellemzőbbek voltak a nagy telek, ott az elmúlt évtizedben hétszer is meghaladta a 10 cm-es átlagot a hóréteg vastagsága.

A meteorológiai szolgálat összefoglalója felidéz néhány emlékezetes telet:

  • Nagybányán például 1922-ben 108 centi vastagságú havat is mértek, ami már elég szép.
  • Brassóban 1923-ban volt egy legendás tél, ennek képei mostanság elég sokszor előkerülnek a különböző régifotós fórumokon. Brassóban azon a télen január 20-án mérték legvastagabbnak a havat, 52 cm volt a csúcsérték, de még február 2-án is meghaladta az egy métert a hóréteg. És ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az eltakarított hókupacok voltak ekkorák, mert azoknak a magassága helyenként elérte a 2,5 métert is.
  • Erdélyben (1000 méter alatt) eddig 1932-ben Gyergyóalfaluban mérték a legvastagabb hótakarót, 167 cm rakódott egymásra.
  • 1942 ugyan nem hozott rekordvastag hótakarót, de a télnek ekkor is volt lehetősége megmutatni a tudását. A Brassó megyei Botfaluban mérték az eddigi abszolút országos hidegrekordot -38,5 °C-kal volt, de Marosvásárhelyen is az akkor mért -32,8 °C a hidegcsúcs.
  • Románia legtöbbet emlegetett tele talán az 1954-es volt, ami valószínűleg már soha nem ismétlődhet meg. Akkor a hótakaró nem csak szórványosan, hanem az ország nagy részén meghaladta az 1 métert, és voltak olyan területek a keleti és délkeleti országrészekben, ahol 4-5 méter közötti hókupacok halmozódtak fel.
  • 1972 ősze, illetve 1973 tavasza azért került be a meteorológiai történelemkönyvekbe, mert akkor havazott sokat, amikor egyébként elég ritkán alakul ki hóréteg, ősszel és tavasszal. 1972 októberében Brassóban például 12 cm-es hó hullott.
  • A mai középgeneráció emlékeiben a korábban már említett 1985-ös tél él valószínűleg a legélénkebben. A 12 cm-es erdélyi átlagvastagság valószínűleg annak tudható be, hosszú ideig volt hideg, és gyakran süllyedt -20 °C alá a hőmérséklet, tehát egyszerűn nem tudott elolvadni. Január közepén pedig Csíkszeredában -38,4 °C-kal ekkor mérték a valaha volt második legalacsonyabb téli hőmérsékletet.
Csíkszereda, 1962. Ezen a helyen azóta a Makovecz-templom áll – Fotó: Szabó Miklós / Azopan Fotóarchívum
Csíkszereda, 1962. Ezen a helyen azóta a Makovecz-templom áll – Fotó: Szabó Miklós / Azopan Fotóarchívum
Korcsolyázók a marosvásárhelyi korcsolyapályán, ami az Erzsébet-ligetben működött (balra) és a nagyenyedi strandon (jobbra) – Fotó: Nagy Éva Anna, Szabó János / Azopan Fotóarchívum Korcsolyázók a marosvásárhelyi korcsolyapályán, ami az Erzsébet-ligetben működött (balra) és a nagyenyedi strandon (jobbra) – Fotó: Nagy Éva Anna, Szabó János / Azopan Fotóarchívum
Korcsolyázók a marosvásárhelyi korcsolyapályán, ami az Erzsébet-ligetben működött (balra) és a nagyenyedi strandon (jobbra) – Fotó: Nagy Éva Anna, Szabó János / Azopan Fotóarchívum
Királyhágó környéke, 1988 – Fotó: Ida Eldering / Azopan Fotóarchívum
Királyhágó környéke, 1988 – Fotó: Ida Eldering / Azopan Fotóarchívum
Udvarfalva, 1980 – Fotó: Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum
Udvarfalva, 1980 – Fotó: Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum
Etéd, kb. 1982 – Fotó: Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum
Etéd, kb. 1982 – Fotó: Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum
Fotó: Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum Fotó: Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum
Fotó: Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum
Bukarest, 1969 – Fotó: Cristian Malide / Azopan Fotóarchívum
Bukarest, 1969 – Fotó: Cristian Malide / Azopan Fotóarchívum
Fotó: Orth István, Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum Fotó: Orth István, Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum
Fotó: Orth István, Szabó Béla / Azopan Fotóarchívum
Korcsolyázók a nagyenyedi strand jegén – Fotó: Szabó János / Azopan Fotóarchívum
Korcsolyázók a nagyenyedi strand jegén – Fotó: Szabó János / Azopan Fotóarchívum

Érdemes fellapozni a korabeli Előrét, amikor az időjárásnak sikerült részben eltüntetnie a címlapokról Ceaușescu-házaspárt, akinek akkor már bérelt helye volt ott.

„Már régen nem volt ilyen látványos a tél a fővárosban. Napok óta havazott, kedd este azonban sűrűbben kezdett hullani és szerda reggelre mindent vastag fehér takaró borított. A kora hajnali órákban a mellékutcákban frissen taposott ösvényeken mehetett az ember, de mire jobban kivirradt, lapátot fogott mindenki, fiatal, idős egyaránt és úttestről, járdáról hányni kezdték a havat” – kezdte összefoglalóját az Előre január 10-i száma, és aztán még hosszan sorolja, hogyan fogtak össze az emberek havat lapátolni. A különösen kegyetlen tél azért is lehetett emlékezetes, mert az ország épp bőszen spórolt, erre az újságban is rendre felhívták a figyelmet, így a tél sokszor még a lakásokban is csikorgó hideget hozott.

Egyébként 1984 karácsonyán még átlagos hőmérsékletről számolnak be az újságok, december közepén még azt találgatták, fehér takaróval köszönt-e rájuk az új év.

„Nos, ahogy mondani szokták a farkas nem eszi meg a telet, december végétől szinte megszakítás nélkül havazik, nagy gondunk már a hóeltakarítás. Európa szerte hóviharok tombolnak, a nagy hideg miatt azok a folyók is befagytak, amelyeket évtizedekre visszamenőleg nem borított jég. Országunk egész területét vastag hóréteg borítja és a meteorológiai előrejelzések újabb havazást jeleznek. Rendkívüli helyzet állt elő a szállításban, a közúti forgalomban” – írta a január 10-i számában a Hargita, amely az országos napilapnál nyíltabban írta le, hogy baj van. Nem idézek fel több kellemetlen emléket, jöjjenek inkább a képek.

Dragomán György kisgyerekként az édesanyjával, Marosvásárhelyen, 1976-ban – Fotó: Dragomán Pál / Azopan Fotóarchívum
Dragomán György kisgyerekként az édesanyjával, Marosvásárhelyen, 1976-ban – Fotó: Dragomán Pál / Azopan Fotóarchívum
Fotó: Evellei László / Azopan Fotóarchívum
Fotó: Evellei László / Azopan Fotóarchívum
Síelés, Hargita, az 1960-as és '80-as években – Fotó: Dr. Kolozsváry Zoltán / Azopan Fotóarchívum Síelés, Hargita, az 1960-as és '80-as években – Fotó: Dr. Kolozsváry Zoltán / Azopan Fotóarchívum
Síelés, Hargita, az 1960-as és '80-as években – Fotó: Dr. Kolozsváry Zoltán / Azopan Fotóarchívum
Fotó: Evellei László / Azopan Fotóarchívum
Fotó: Evellei László / Azopan Fotóarchívum
Kisdisznód, 1973 – Fotó: Klaas Elderling / Azopan Fotóarchívum
Kisdisznód, 1973 – Fotó: Klaas Elderling / Azopan Fotóarchívum

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink