A jó kvízkérdés olyan, amit akkor is meg tudsz fejteni, ha semmit nem tudsz róla

Bemelegítésként először egy ismerős kérdés következik. Melyik az a gépkocsihasználattal kapcsolatos szavunk, ami a francia fűtő szóból eredeztethető?

Hát a sofőr. Nem?

Igen, a sofőr. Szerinted, hogyan kell jó kvízkérdést írni?

Sokat kell gyakorolni, mert minél többet írsz, annál jobb lesz. Az én alapelvem az, hogy megpróbálok olyan kérdéseket megfogalmazni, amiket akkor is megtudnak fejteni, ha soha nem hallottak, semmit nem tudnak róla. Például, mint ez a sofőrös kérdés. Akkor is rájöhet a helyes válaszra, ha nem tudja konkrétan a megfejtést, mert kevés olyan autóvezetéssel kapcsolatos dolog van, amit ennyire franciásan ejtünk. Szokott működni.

Szerintem az is a lényege ezeknek a kérdéseknek, hogy amikor a végén bemondom a megoldásokat, akkor úgy érezzék magukat, hogy erre akár ők is rájöhetett volna. Rá kell érezzenek a kérdések logikájára. Tapasztalom, hogy aki először játszik, annak még nincs meg ez a fajta logikája, hogy megpróbáljon a kvízmester agyával gondolkodni.

Kinek szánod ezt a könyvet? Milyen szempontok szerint állítottad össze?

Egyrészt azoknak, akik eleve minden hétfőn játszanak. Kicsit hiánypótlónak, illetve összefoglalónak szántam, hogy milyen kérdésekkel találkozhattak már, melyekre tudják a választ. Nekik már van rutinjuk a megoldásokban, de tartalmaz számukra is újdonságokat.

Azoknak is készült, akik csak most ismerkednek ezzel a kvízzel, vagy más típusú kvízeken játszanak, és ki szeretnék próbálni a quiznightos kérdéseket is. Úgy állítottam össze a kérdések nehézségét, hogy aki először veszi le a polcról, annak is megfelelő legyen. Igyekeztem olyan kérdéseket beválogatni, amik nem avulnak el, mert az egy dolog, hogy a könyv kiadásának pillanatában működik egy kérdés, de 4-5 évvel később is működnie kellene. Emiatt csomó kérdést ki is vettünk.

Társasjátékként is nagyon jól használható. Már az első könyvemet (A nagy kocsmakvízkönyv – szerk.) is sokan használták „ma is tanultam valamit” jelleggel. Hallottam olyanról is, aki a vécében olvasgatta, és gondolkodott el a megoldásokon.

A kocsmakvízt általában sokan játszák egymás ellen. Viszont sokszor tartok kevesebb csapatnak is kvízt. Számukra is össze kellett állítani egy olyan játékmenetet, amelyet akár négy csapattal is érdekes, érdemes lejátszani. Ha sok, teszem azt 10-15 csapat játszik, akkor nagyjából mindenki a saját tempójában haladhat, senkit sem sürgetünk, egy kicsit egyszerre történnek az események. A kétcsapatos változatban valami olyan játékmenetet kellett kitalálni, ahol jobban figyelnek egymásra a játékosok, mert ők baráti társaságok vagy munkatársak. Ezért szerkesztettem egy olyan részt, amikor felváltva kérdezgetnek egymástól a csapatok. Ez kifejezetten kétcsapatos formátum, ahogy egyébként a könyvet szerintem a legtöbben használják.

Használható arra is, hogy a barátaiknak állítsanak össze belőle egy személyes kvízt. Az ő dolgukat megkönnyítendő, van benne egy kis segítség is a végén. Ott vannak felsorolva táblázatokba a különböző blokkok témái. Ezek arra is használhatók, hogy nyomon tudják követni, mi az, amit már megfejtettek, illetve kivel játszottak és hány pontot szereztek.

Sok olyanról tudok, amikor nem quiznightos formátumban tartanak kvízt, hanem saját maguk állítanak össze egy kérdéssort, például havonta egyszer egy településen. Ők a Youtube-on elérhető adásaimat is nézik, és nekik ez is segíthet inspirációként, ha például szeretnének pl. egy repüléses témakört.

Mennyire újak a most megjelent kérdések?

Százalékos arányban nagyjából 30 százaléknyi a vadonatúj kérdés, míg 70 százaléknyi már valamilyen formában megjelent. Van benne olyan, amit át kell fogalmaznom, mert egy kocsmakvíz alkalmával rengeteg képes dolgot használok, és azok nem férnek be egy könyvbe. Van egy csomó olyan is, amit 5-6 évvel ezelőtt használtam, nem is feltétlen emlékszenek már rá.

Nekem, mint írónak és szerkesztőnek, elég nagy problémám, hogy egyetlen egyszer lehet egy témával ellőni egy kvízben. Pedig lehet, hogy az a téma többet is érdemelne, mert ha még egyszer előhozom azt az írót, festőt, könyvet vagy zenekart, akkor lesz egy olyan szájíze az embereknek, hogy ez már volt.

Erdélyben ez többször is felmerül, hogy néha helyspecifikusak a kérdések. Mennyire nehéz úgy szerkeszteni egy kvízt, hogy Erdélyben is jó legyen?

Az a kérdés, amit nem ismernek, az nem jó kérdés és nem kerülhet bele. Például amikor Vajdaságban jártam, mondták, hogy ők alig hallottak a Barátok köztről. Ha hallottak is róla, de senki sem követte. Ott nem működik az ebben a témában összeállított kérdéssor. Kolozsváron a Balaton szelettel kapcsolatban merült fel hasonló probléma. Viszonylag nehéz szerkesztői feladat ez úgy, hogy csak Magyarországon éltem, Budapestről találni ki mindent.

Nehéz megtalálni a közös tudást?

Eleve nagyon nehéz 2022-ben közös tudásról beszélni. Lehet, hogy az internet miatt, vagy más miatt, nagyon sok olyan dolog van, ami lehet, hogy nekem evidencia, és másnak meg nem. Ugyanakkor akár generációs különbségekről is beszélhetünk. Számos dolog van, amit a szüleink tudtak, azokat én már nem ismerem. Ezek közelítésekor kezdődik szerintem a kérdésírásnak a szépsége. Ha nem is hallott róla, nem élte át, akkor is kitalálhatóan tudj rákérdezni. Vagy legalább megfoghatónak.

Én azt szoktam erről mondani, hogy ez a gondolkodás sportja, és úgy kell működnie, mint egy társasjátéknak, hogy mindenki hasonló esélyekkel indulhasson a játékban.

Az internet miatt én nagyon sokszor futok abba bele, hogy valamit sok helyen látok leírva, és azt hiszem, hogy ezt más is látta. Azt is gondolhatnám, hogy ez már evidencia, de ez nem igaz. Nagyon érdekes megfigyelés például a könyvekkel kapcsolatban, hogy azokat a filmekhez kötik. Ahogy megjelenik belőle egy film, nemsokára már egy kulturális alapnak is tekinthető, nagyjából 3-4 hónappal a bemutatását követően. Onnantól már egy ismert sztori. Pont ezért van ennyi filmes kérdés benne.

Úgy tapasztalom, hogy kvízeken részt venni most nagyon népszerű dolog. Szerinted is így van?

Azon én is gondolkodom, hogy már elértük-e a népszerűségünk csúcspontját. Ha megnézem a Quiznight döntőinek létszámát, akkor a 8. évad óta egyre kevesebben jönnek el. (Júniusban a 13. évad járt le – szerk.) A járványidőszak nyilván betett neki, mert nem lehetett kocsmába járni.

Ugyanakkor csinálhatom én a kocsmakvízt 14 éve, de ha megjelennek a tévében A Géniusz című műsorral, akkor pillanatok alatt nagyságrendekkel több emberhez jutnak el. A kocsmakvíz terjedésének a hátránya az is, hogy ezt nem lehet csak úgy nézni. Ebben részt kell venned. Ha ezt csak a YouTube-on nézed egyedül, akkor lassú és unalmas dolog. Ha nincs kivel megbeszélned, akkor elég unalmas történet. Próbálkoztunk tematikus kvízekkel, amikor az egy-egy kérdésre jutó másfélperces időt egy szakértővel, sztárvendéggel beszélgetve töltöttük ki. Nem ez a legnépszerűbb módszer.

Szerintem félnek is az emberek megmérettetni magukat, mert az első alkalom, amikor kvízzel találkoznak, akkor valószínűleg valamilyen tévés műsort látnak. Ha megnéznek egy ilyen műsort, akkor úgy vannak vele, hogy nem akarom magamat megmérettetni, mert kiderül, hogy mennyire buta vagyok ezekben a kérdésekben. Lehet, hogy tudtam tíz kérdésre a választ, de harmincra meg nem. Akkor lehetne ez igazán népszerű, ha tévébe kerül, de nem tud odakerülni.

Bár Kolozsváron bőven fellendülőben van. Ott tavaly egy újabb kocsma csatlakozott az előző kettőhöz, ahol szinte mindig azonnal elfogynak a helyek.

És idén először megszervezték az Erdélyi Kvízbajnokságot is Kolozsváron.

Erdélyben most van egy felfutása ennek a sztorinak. Ez egy természetes folyamat. Ha van egy magyarországi minta, akkor csinálnak belőle egy helyit, ami simán lehet, hogy a helyi viszonyoknak jobban megfelel.

És ahhoz mit szólsz, hogy ennek a szervezésébe a megyei RMDSZ is beszállt?

Inkább az volt furcsa, ahogyan előzőleg kommunikáltak róla. Mintha nem csináltunk volna semmit az elmúlt hat évben Kolozsváron, ahol jelenleg is három helyszínen lehet játszani. Ezek mintegy 30 csapatot (csapatoként átlagosan 5 embert – szerk.) mozgatnak meg egyszerre. Ez már egy szabadszemmel látható tömeg. Annak nagyon örülök, hogy a műfaj terjed, mert kvízt játszani jó, és lassan eljutunk odáig, hogy nem csak azt jelenti, hogy kizárólag lexikális tudással lehet eredményeket elérni, hanem tud játékos és szórakoztató is lenni. Azt, hogy ezt valaki kommunikációs célokra használja, megkerülhetetlen volt. Előbb-utóbb erre is rárepülnek a politikusok, mint mindenre.

Nekem nagyon fontos volt, hogy mindig is függetlenek legyünk politikailag. Ezért még magánszemélyként sem rakok ki semmiféle politikai hovatartozást megjelenítő dolgot, mert a személyiségemtől már szinte elválaszthatatlan a kvíz. Fura is lenne, hogy a Quiznight függetlennek mondaná magát, de a szervezője kampányolna.

Egyébként januártól lesz ismét kvíz?

Január 30. az első időpont. Most már csak a lebonyolítás menetén gondolkodom, mert az a baj, hogy muszáj lesz valamennyire fizetőssé tenni dolgot. Erről nem tudok most többet mondani, mert még én sem tudom azt, hogy mennyit meg hogyan. Ha nem tudom normálisra összerakni fizetősre, akkor nem lesz fizetős. Nekem fontos, hogy ez túléljen. Eddig sem a pénzről szólt. Az online kvízt másfél éven keresztül csináltam úgy, hogy semmiféle bevételem nem volt belőle.