Egy 1936 óta kihalt állatfaj „feltámasztását” tervezik a tudósok

Majdnem 100 évvel kihalása után az erszényesfarkas (vagy más néven a tasmán tigris) újra életre kelhet. A tudósok feltámasztanák a csíkos húsevő erszényes állatot, latin nevén a Thylacinus cynocephalust, amely korábban az ausztrál bozótosban kóborolt – írja a CNN. Az ambiciózus projekt során az DNS-kinyerési procedúrákat, a genetika és a mesterséges szaporítás terén elért eredményeket kívánják hasznosítani a tudósok.

„Mindenekelőtt a biodiverzitás megvédését, a fajok kihalását tartjuk elsődleges szempontnak, de sajnos, nem az tapasztalható lassulás ebben a tekintetben” – mondta Andrew Pask, a Melbourne-i Egyetem professzora, a kezdeményezés vezetője.

„Ez a technológia kivételes körülmények között lesz alkalmazható, például olyan esetben, amikor meghatározó fajok fennmaradása forog kockán” – tette hozzá.

A prérifarkas méretű erszényesfarkas körülbelül 2000 évvel ezelőtt az ausztrál Tasmania sziget kivételével mindenhol eltűnt a Földön. Az egyetlen, modern időkben is élő erszényes csúcsragadozóként kulcsszerepet játszott ökoszisztémája egyensúlyának megőrzésében. A 1800-as években a szigeten élő európai telepesek viszont úgy gondolták, jelentős károkat okoz az állatállományuknak, ezért intenzíven vadászni kezdték őket, noha a legtöbb esetben a háziállataikat vadkutyák és az emberi élőhelyek helytelen kezelése pusztította. A félénk erszényesfarkas rövid idő alatt a kihalás szélére sodródott, az utolsó fogságban élő példány, Benjamin, 1936-ban pusztult el a tasmaniai Hobartban található Beaumaris állatkertben. Ez a monumentális veszteség röviddel azután következett be, hogy az erszényesfarkasok védett státuszt kaptak, de az intézkedés a faj megmentése szempontjából már későnek bizonyult.

A feltámasztási projekt több bonyolult lépést foglal magában: először is megalkotják a kihalt állat részletes genomját, majd az eltérések beazonosítása érdekében összehasonlítják legközelebbi élő rokonáéval – egy egérméretű húsevő erszényes állatéval, a duzzadtfarkú erszényes cickányéval.

„Ezután élő sejteket nyerünk ki a duzzadtfarkú erszényes cickányból, ezek DNS-ét pedig addig módosítjuk, míg gyakorlatilag erszényesfarkas sejteket nem kapunk, az őssejt- és reprodukciós technikák révén pedig újra élő állattá változtatjuk ezeket a sejteket – magyarázta Pask, és hozzátette, a cél az, hogy az erszényesfarkas visszatérjen a vadonba, ahol elengedhetetlen szerepet játszott az ökoszisztéma fenntartásában.

S noha a duzzadtfarkú erszényes cickány sokkal kisebb, mint egy kifejlett erszényesfarkas, ez mégsem okoz problémát, hiszen minden erszényes állat apró, néha rizsszemnyi kicsiket hoz világra. Ez azt jelenti, hogy még egy egér méretű erszényes is szolgálhat pótanyaként egy sokkal nagyobb állatnak, mint amilyen az erszényesfarkas.

Tom Gilbert, a Koppenhágai Egyetem GLOBE Intézetének professzora elmondta, hogy egy kihalt állatfaj feltámasztásának jelentős korlátai vannak. ”Nem valószínű, hogy megkapjuk a kihalt faj teljes genom szekvenciáját, így soha nem leszünk képesek teljesen újraalkotni az állatot – mondta Gilbert. Hozzátette, lehetséges, hogy egy genetikailag tökéletlen erszényesfarkasnak egészségügyi problémái lesznek, és előfordulhat, hogy emberi segítség nélkül nem is marad életben.