„Nem csak az a cél, hogy hobbizgassunk” – Megnéztük a frissen megnyitott kolozsvári steampunk-múzeumot

2022. augusztus 13. – 11:22

frissítve

„Nem csak az a cél, hogy hobbizgassunk” – Megnéztük a frissen megnyitott kolozsvári steampunk-múzeumot
A műhelyben a múzeum következő darabja, egy léghajó készül – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

Sem Kolozsváron, sem Erdélyben nincs igazi közönsége a steampunknak, de a múzeummal az ötletgazda azt is szeretne fejleszteni. Az egyszerű látványosságon túl is gondolkodnak.

Tavasszal a szerkesztőségünkhöz közeli utcában kikerült egy cégtábla, amin aranyló betűkkel írta, MÚZEUM. Sokáig azt gondoltam, egy újabb kocsma nyílt, elvégre a járvány előtt a város egyik felkapott kocsmája működött ott, és Kolozsváron általában azokat szoktak nyitni, nem pedig múzeumokat. Aztán kiderült, hogy mégiscsak múzeumot nyitottak a Szép (Şt. O. Iosif) utcai helyiségben, nem is akármilyent, steampunk múzeumot.

A steampunk a sci-fi egy alműfaja, amely a 19. századi ipari gőzgépek világát ötvözi a retro-futurisztikus technológiával. Egyszerűbben megfogalmazva, egy olyan fantáziavilág, ahogyan a viktoriánus időszakban elképzelték a jövőt. Mintha a világ az elektromosság helyett a gőzgépek irányába fejlődött volna tovább.

Tipikusan ilyen steampunk „találmányok” a Jules Verne műveiben szereplő fiktív gépek, például Némó kapitány Nautilusa, bár magát a kifejezést először csak 1987-ben használták. Egyébként ma már számos olyan fikciós műre utal a kifejezés, amelyek már korábban is léteztek, de egyértelműen Verne alkotta a legnagyobbat ezen a téren, így ő ma már egyértelműen egy steampunk-hős.

A múzeum a Junkyard kocsma helyén nyílt, emlékét még mindig őrzi a cégér az átalakított bárpult fölött – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
A múzeum a Junkyard kocsma helyén nyílt, emlékét még mindig őrzi a cégér az átalakított bárpult fölött – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Steampunknak nevezik ugyanakkor azokat a művészeti stílusokat, ruhadivatokat vagy szubkultúrákat is, amelyek a steampunk fikció, a viktoriánus korabeli fikció, a szecessziós dizájn és a 20. század derekán készült filmek esztétikájából fejlődtek ki. Ma sem ritka jelenség, hogy modern művészek pszeudo-viktoriánus stílusban alakítanak át különböző használati tárgyakat, beléjük ötvözve a steampunk mechanikát. Fogaskerekek, rézcsövek, manométerek, távcsövek és szemüvegek: tipikusan olyan kellékek, amelyek a steampunk fantáziavilágának szerves részei, amelyek kreatív felhasználása képes ámulatba ejteni a közönséget.

Kolozsváron korábban négy steampunk stílusban dekorált kocsma/bisztro is működött, amelyek közül valószínűleg a Joben a legismertebb, azt számos külföldi lapban is ajánlották, de ott van/volt az Enigma, a Q Café és a Submarine is. Ennek ellenére Istvándi Botond, a múzeum megálmodója és ötletgazdája szerint Romániában egyáltalán nincs erős steampunk-közösség, és a múzeummal ezt is szeretnék erősíteni.

„A steampunk iránti vonzalmam korábbra nyúlik vissza, mint a múzeum ötlete. A filmekben és az interneten találkoztam először a stílussal, és nagyon tetszett ezeknek a nagyon bonyolult szerkezeteknek a látványa. Imádom a viktoriánus kor divatját is, illetve a régiségeket is. Ilyen régi beállítottságú vagyok, szívem szerint akkor is éltem volna. Ez viszont nem egy antik dolgokat bemutató múzeum akart lenni, hanem ennél több” – magyarázza Istvándi Botond, amikor arra kértük, hogy beszéljen a létesítmény hátteréről.

Istvándi Botond, a múzeum megálmodója – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Istvándi Botond, a múzeum megálmodója – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Először az Egyesült Államokból szeretett volna bérelni egy utazó steampunk-kiállítást, de azt nem érezte elég varázslatosnak ahhoz, hogy a jegybevételből visszahozza a bérleti díjakat (50-60 ezer euró) és a szállítással járó tetemes költségeket. Ezért inkább úgy döntött, hogy ő valósít meg egy ilyen tárlatot, még úgy is, hogy elmondása szerint először fogalma sem volt arról, hogyan fogjon hozzá.

Ekkor már évek óta gyűjtötte a régi, érdekes tárgyakat. Nem abból a meggondolásból, hogy egy múzeumban állítsa ki őket, hanem egyszerűen csak szerette, ha olyan tárgyak vannak körülötte, amelynek története van. „Manapság is nagyon fontos, ha valamit megvásárlok, annak legyen sztorija. Ha valaki azt mondja, hogy a piacon vette, és csak továbbadja, az nem érdekel” – magyarázta, és azt is hozzáteszi, hogy a múzeumba is csak ilyen egyedi, történettel rendelkező, átalakított tárgyakat állítanak ki.

Példa erre a tucatnyinál valamivel több kakukkos óra, amelyek az időgépet rejtő szobában ketyegnek többé-kevésbé rendületlenül. Egy erdélyi gyűjtőtől vásárolta ezeket a darabokat, akinek a felesége már megelégelte az órák okozta folyamatos zajt. Ugyanakkor Istvándi korántsem elégszik meg ennyivel, még számos óra várja, hogy előteremtse a szükséges anyagikat azok megvásárlására.

„Két hónapja nyitottunk meg a múzeumot, a projekt még most is formálódik és fejlődik, hogy megfeleljen a látogatóknak nyitva tartás, élmény és információ szempontjából is. Úgy érzem, nagyjából eddig a 35-40 százaléka valósult meg annak, amit én eredetileg megálmodtam”

– mondja. Nem csak a kakukkos órákat említi példaként: projekcióval is szeretnék erősíteni az időutazás élményét. Különböző kiterjesztett valóságon alapuló alkalmazások használata is felmerült, mert a jelenlegi csúcstechnológiát is be akarják vezetni. Emellett Szilveszter Levente, a múzeum állandó alkotója, folyamatosan a következő kiállítási tárgyon dolgozik. A steampunkhoz szervesen hozzátartozik ez a barkácsoló attitűd, hogy egy tárgyat a stílusnak megfelelően újragondoljanak, átalakítsanak. A múzeumhoz éppen ezért egy műhely is tartozik, ahol folyamatában is lehet látni, hogyan készülnek el ezek a tárgyak.

Szilveszter Levente a léghajó keresőlámpáját barkácsolja a műhelyében – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Szilveszter Levente a léghajó keresőlámpáját barkácsolja a műhelyében – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

„2012 környékén történhetett Déván. Egy halloweeni jelmezversenyt szerveztek, amire én is beneveztem egy steampunk-szettel. A turkálóban vettem egy inget, egy mellényt, az ócskapiacon egy manométert, és a kezemre tekertem egy kábelt. A baráti körömből nagyon jó visszajelzéseket kaptam, és utána álltam neki steampunk gépeket készíteni. Először fegyvereket és szemüvegeket a jelmezhez. Egy idő után már olyan sok lett, hogy kezdtem árusítani is őket. Jól mentek, sőt rendeléseket is kaptam. Első alkalommal a Rick és Morty sorozatban látható portálfegyver (portal gun) steampunkos verzióját rendelték meg tőlem. Így szerettem bele a folyamatba, és tehetségem is volt hozzá” – idézi fel Szilveszter, hogyan terelődött az élete a steampunk-gépek felé. Közben Déváról Kolozsvárra költözött, és részt vett például a korábban már említett Joben 2018-as újradekorálásában. Ezen kívül egy târgoviște-i, illetve egy pitești-i kocsma dekorálása fűződik a nevéhez.

A helyben készült kreációkon kívül is folyamatosan keresik annak a lehetőségét, hogy új kiállítási tárgyakkal bővítsék a kínálatukat. A múzeum honlapján folyamatosan szerepel a hirdetés, melyben arra kérik az alkotókat, hogy jelentkezzenek. Időszakosan bérbe, vagy akár véglegesen is vásárolnának tárgyakat.

„Hazai és külföldi alkotók egyaránt vannak. Kolozsváron például van egy Laci bácsi, akiről senki nem tud semmit. Ő épített egy ekkora gőzmozdonyt (mintegy fél méteres – szerk.), ami rendeltetésszerűen működik is. Ő esztergálta a darabjait. Hónapok óta tárgyalok vele, és kölcsön fogja adni a múzeumnak.

Külföldi látogatók a "laboratóriumban" – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Külföldi látogatók a "laboratóriumban" – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Nemrég Bruce Rosenbaumtól is érkezett megkeresés, hogy működjünk együtt. Őt tartják a steampunk egyik atyjának a világon, különféle tárgyakat és díszleteket készít. Olyan dolgokat kell elképzelni, mint egy installáció egy hotel bejáratánál. Vele csak az a gond, hogy 30-50 ezer eurós projektjei vannak. Hiába csinálna nekünk valamit, mert ekkora árat jelenleg nem tudunk kifizetni. Viszont az, hogy hallott rólunk és megkeresett, jó érzés volt, mert jelezte, hogy eljutott hozzá is a hírünk. Lehet, eljön az az idő, amikor lesz erre is pénzünk, akár saját forrásból, akár támogatótól vagy befektetőtől” – beszélt a múzeum bővítésének lehetőségeiről.

Elmondása szerint számtalan tervük vár még megvalósításra, nem csak a kolozsvári helyszínen, mert már annak nemzetközi továbbfejlesztési terve is ott lebeg a szeme előtt.

Egy ilyen fantáziavilágba bele van kódolva a látványosság, különben semmi értelme sem lenne, viszont ezzel háttérbe szorulhat a múzeumi – ha már annak nevezték – funkció, és a látogatók csak a látvánnyal maradnak, ellenben keveset tudnak meg a steampunkról, illetve annak helyéről a világban és Erdélyben. Amikor elmentünk megnézni a létesítményt, talán az volt a legfontosabb szempontunk, hogy tudjunk meg többet róla. Ez sikerült, de korántsem érezzük, hogy a múzeum minden lehetőségét kihasználtuk. Noha egy szigorúbb kurátori tekintet lehet elkelne, de a hely így is bőven meghaladja a látványosság szintjét.

„Nem csak az a cél, hogy hobbizgassunk, hanem szeretnénk megismertetni az emberekkel még jobban ezt a szubkultúrát, ami nagyon sokak számára vonzó, de nem néznek utána”

– válaszol a felvetésünkre az múzeum ötletgazdája, amikor arról érdeklődünk, hogy mennyire szeretnék a látványosságon túlmutatóan működni. Háromnyelvű információs táblák már valóban vannak, amelyek segítenek az érdeklődőknek eligazodni ebben a fantáziavilágban, emellett idegenvezetés is igényelhető, egyelőre román és angol nyelv, de Istvándi Botond szerint dolgoznak azon, hogy legyen olyan ember is, aki magyarul is körbe tud vezetni.

Fotó: Tóth Helga / Transtelex Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Fotó: Tóth Helga / Transtelex

„Mihai, az idegenvezetőnk legalább másfél órán keresztül tud neked sztorizni. Nem csak a kiállított tárgyakról, hanem általában az egész témáról, illetve a 19. századi történelemről. Még ez is formálódik” – meséli a múzeum kitalálója, akinek számos ötlete van, hogy miként lehet fejlődni ezen a téren is, milyen történetre épülő audió-idegenvezetést lehetne alkalmazni, vagy hogy a múzeumi idegenvezetők milyen steampunk-jelmezben vezessék körbe az érdeklődőket. A karakterek minden esetre már megvannak, Professzor Sylvester és Dr. Istvándy néven jelennek meg a Facebookon.

„Én ezt egy múzeumnak tekintem, annak ellenére, hogy nem egy hagyományos múzeum, hanem inkább egy élménymúzeum. Kiállításnak nem szeretném nevezni azért, mert ez egy állandó dolog. Élményparknak nem lehet nevezni, mert nem az. A múzeum a legjobb szó, ami leírja azt, amit mi csinálunk” – teszi hozzá.

Igyekeznek a látványosságnál többet adni a betérőknek, hiszen nem titkolt szándékuk közösséget építeni belőlük, akik segítségével idővel akár steampunk fesztiválokat is szervezhetnének, ezeken az érdeklődők steampunk-jelmezbe öltözhetnek és egy hétvégére találkozhatnak, mulathatnak és szórakozhatnak. Elmondása szerint a steampunk inkább Nyugat-Európában – Franciaországban, Olaszországban – és az Egyesült Államokban népszerű. Romániában a steampunk még gyerekcipőben jár, itt már azt is steampunknak nevezik, ha valaki csövekből összerak egy lámpaszerkezetet, és abba belecsavar 2-3 Edison-izzót. Istvándi szerint ez viszont nem csak ennyi, és ezért is van szükség egy ilyen múzeumra, ami megmutatja a steampunkban rejlő lehetőségeket. A látogatók jelentős része külföldi turista.

Istvándi szerint Kolozsváron a négy steampunk stílusú kocsmában a tárgyak egyszerű dekorációs elemmé silányultak, mert az emberek nem tudhattak meg többet róluk. Viszont ezeknek a kocsmáknak köszönhető, hogy már köthető Kolozsvárhoz egyfajta steampunk-mozgalom, hiszen hírük bejárta a nemzetközi sajtót is és tulajdonképpen ez alapozott meg a múzeumnak is. Most pedig azon dolgoznak, hogy a helyi jelleget még inkább felerősítsék, például egy Verne Várkastély a Kárpátokban regénye alapján összeállított projekttel, amely révén a várat is “megmutathatják”. valamilyen formában.