A román tengerparton nyaraltunk, és nem ment el a kedvünk tőle

2022. augusztus 02. – 18:15

frissítve

A román tengerparton nyaraltunk, és nem ment el a kedvünk tőle
Neptun partja – Fotó: Alex Sanislav / Unsplash

Másolás

Vágólapra másolva

Szinte kivétel nélkül mindenkinek felszaladt a szemöldöke, mikor elújságoltuk a hírt: idén a román tengerparton nyaralunk a családdal. „Dehát az annyira szemetes meg drága, sokkal jobban megéri külföldön” – jött azonnal az őszinte vélemény. A Neptun üdülőtelepen töltött öt nap után valóban kijelenthetjük, hogy az elköltött összegből külföldi kiruccanásra is futotta volna, ám közel sem tapasztaltunk annyira rossz körülményeket, mint ahogyan a köztudatban élnek. Persze óvakodnunk kell az általánosítástól, az üdülőtelepek állapotától és a más-más időszakoktól is függ, hogy ki, milyen élménnyel marad egy ilyen vakáció után. Az is igaz, hogy a tengerparti települések esztétikáját még mindig a balkáni káosz határozza meg, egy-egy sokcsillagos hotelkomplexum mellett lepukkant és elhagyatott épületek rontják az összhangot. Az üdülőtelepeken az 5-6 évvel korábbi tapasztalatainkra alapozva már láttuk az „igyekvést”, hogy ne a visszataszító szeméthegyek, bűz és igénytelenség határozza meg a turisták hangulatát. Pontokba szedtük a nyaraláson szerzett benyomásokat.

Számolni kell a nagy dugókkal, egy egész nap rámehet az utazásra

A legrosszabb élményünk, hogy Neptunról Székelyföldre utazva majdnem annyi időt töltöttünk a kocsiban, mintha akadálytalanul Kolozsvárra autóztunk volna.

A Google Maps adatai alapján Kolozsvárról érdemes Nagyszeben-Râmnicu Vâlcea-Pitești-Bukarest irányba haladni, onnan pedig Konstanca irányába, az út pedig körülbelül 8 és fél óra, megállás nélkül. Ehhez képest Neptunról a Kovászna megyei Kovásznára is 8 órát utaztunk egy ebédszünettel együtt (a tengerre valamivel rövidebb idő alatt értünk le). Minden navigációs eszköz Brassó irányába, a hírhedt Prahova-völgyén keresztüli útvonat jelölte meg optimálisnak, de sajnos, ennek az lett a vége, hogy az Azuga-Bușteni-Sinaia-Comarnic szakaszon hatalmas kocsisor miatt vesztegeltünk, majd a fővárosi kerülőúton zajló munkálatok miatt is majdnem egy órát álltunk sorban, hogy az A2-es autópályáról áthajtsunk a Bukarestet Ploiești-el összekötő sztrádára. A nevezetes 1-es országútról senkinek ne legyenek illúziói, reggeltől estig, hétköznapokon és hétvégén is folyamatos a torlódás, talán éjszaka könnyebb itt áthaladni. Sajnos, az alternatív útvonalak annyira nagy kitérőt jelentettek volna, hogy még az idegtépő araszolással is jobban jártunk.

Sokkal kevesebb a turista a tengeren, mint az elmúlt években

A koronavírus-járvánnyal járó szigorú korlátozásoknak 2022-re már hűlt helye, mégis azt tapasztaltuk, hogy a 2021-es év hasonló időszakához képest (július végi csúcsszezon) a látogatók száma mintha jócskán visszaesett volna, persze ez nem jelenti, hogy a tengerparti nyugágyak között ördögszekereket fújt volna a szél. Neptun üdülőtelepen hétköznapokon és hétvégén is könnyen lehetett találni helyet a szabad strandon és a kiépített szakaszokon is, mi több, a kiglancolt és drágábbnak számító helyeken egyenesen pangás volt, alig lehetett látni egy-két napozót.

Fotó: Kádár Kata / Transtelex
Fotó: Kádár Kata / Transtelex

A sajtóban megszólaló szakértők szerint a probléma többrétű, a vakációs jegyek nélkül pedig sokkal nagyobb lenne a baj. Corina Martin, a Romániai Vendéglátóipari Vállalkozások Szövetségének (FPIOR) főtitkára a sajtónak beszélt a jelenségről, szerinte Romániában és Bulgáriában is legalább 20%-kal kevesebb a tengeren pihenő turista ebben az időszakban. Mint elárulta, az utazásszervezők adatai szerint nemcsak itt, de a Fekete-tenger minden partszakaszán visszaesett az érdeklődés idén nyáron, ennek egyik oka a szomszédos országban dúló háború. „Az utazásszervezők adataiból tudjuk, hogy az orosz-ukrán konfliktus miatt a turisták vonakodnak a tengerparti üdülőtelepek felkeresésétől, ez a hatás főleg Romániában és Bulgáriában érezhető, de visszaesést tapasztaltak Törökországban és Görögországban is” – nyilatkozta a szakember,

aki szerint a tengerparti érdeklődés visszaesése főként amiatt következett be, mert más országokkal ellentétben Románia szinte semmit nem költ a turisztikai célpontok összehangolt és professzionális népszerűsítésére, az egyéb infrastrukturális fennakadások mellett ez is nagyon fontos problémának számít nemcsak a tengerparti, de az egész hazai turizmus tekintetében.

Ezzel kapcsolatban László Endrét, a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment (TDM) Klaszter elnökét is megkérdeztük, aki elmondta: Románia valóban küzd a turisták bevonzása tekintetében, hisz hiányzik egy szervezetten és központilag koordinált országimázs, a régiók turisztikai képének felépítése is kaotikusan zajlik. A szakember szerint a közeli országokban, például Ausztriában már évtizedek óta műkődnek olyan szervezetek, amelyeknek az az egyik fő feladata, hogy ezeket a népszerűsítési kampányokat menedzseljék.

„Románia esetében piramisszerű a felépítés: felül van az országimázs, alatta vannak a nagy turisztikai régiók. A felmérések nyolc fő turisztikai régiót azonosítanak be, ezeket különböző szempontok szerint súlyozták: turisták száma, szálláshelyek száma, természetvédelmi területek, épített örökség, stb. A legnagyobb pontszámot Erdély kapta, nem a tengerpart és környéke” – mutatott rá a szakértő.

Mint elmondta, a kormány szintjén nemrég tettek egy fontos lépést ennek a problémának az orvoslására. Június 23-án jelent meg és azóta érvénybe is lépett egy sürgősségi kormányrendelet, amely régiós turisztikai szakmai ernyőszervezetek kötelező kialakításáról, illetve a már meglévők (mint például a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment (TDM) Klaszter is) szerkezeti átalakítását írja elő. Fontos szempont itt, hogy ezeknek a közhasznú szakmai szervezeteknek a működése főként a turisztikai adókon alapulna, ami nem a vállalkozókat terheli, hanem a turisták részéről folyna be. Ez jelenleg egy fakultatív adózási nem, de a turisztikai látványosságok fellendítésében óriási szerepe lesz – magyarázta László Endre.

A háborúval kapcsolatos aggodalmakról kifejtette, hogy ezek a tényezők elsősorban a nyugat-európai és a tengerentúli turistákat befolyásolják, meglátása szerint ez nem annyira mérvadó a tengeren nyaraló turisták számának a visszaesésében.

Nem úszkáltak a műanyag flakonok a vízben

Sosem láttuk ennyire szépnek és tisztának a tenger vizét a román tengerparton. Valószínű ez az, amit a legkevésbé vetíthetünk rá minden üdülőtelepre, ám a neptuni tapasztalataink ezen a téren minden várakozásunkat felülmúlták. A part széle is tiszta volt, az algákat is eltakarították, a vízben nem lehetett látni műanyag zacskó cafatokat. A tengerparti homokról ez már kevésbé állítható, gyakran megszúrta a lábujjunkat egy-egy szotyihéj, cigarettacsikk vagy csipszes zacskó darabkája. Általánosságban véve azonban dicséret illeti a településen nyaraló turistákat, akik zömében a kiállított szemetesekbe hajították a hulladékot, a lesben álló sirályok és varjak nagy örömére. Az üdülőtelep „sétálóutcája” is a vártnál rendezettebb és tisztább volt, nem ragadt a cipőnk az esti bulik maradványaitól. A tavalyi beszámolók szerint sokkal rosszabb körülmények fogadták az akkori látogatókat.

A legnagyobb plusz pont idén: úgy fest, végre komolyan szankcionálják az állatkínzókat

Mielőtt nyaralni indultunk, épp a hírekben olvastuk, hogy Eforie településen a hőségben két szomjan tartott pónilovat „foglaltak le” a csendőrök, a gazdát pedig pénzbeli bírsággal sújtották a gazdákat. Kíváncsiak voltunk, hogy ezzel a hírrel csak jó színben akarták megmutatni a romániai csendőrök tevékenységét, avagy tényleg történt előrehaladás a román tengerparton korábban virágzó hagyományként élő állatkínzások terén. A helyszínen azt tapasztaltuk, hogy valóban eltűntek az állatos attrakciók, a strandra vezető híd mellett már nem szomorkodtak a kis pónilovak, pedig 5 évvel ezelőtt (mikor legutoljára arra jártunk) még ott álltak a kiszáradt pázsiton, élelmiszer és víz nélkül, a gyerekek pedig sorban álltak, hogy pár perc erejéig lovagolhassanak, persze jó sok pénzért. Gyerekkorunkban a strandokon majmokat, oroszlánkölyköket, papagájokat és hüllőket is hoztak a fürdőzök közé, pénzért simogatni lehetett őket, a beidomított madarakkal pedig még „jósoltattak” is – főként papagájokkal húzatták ki cetlik közül a jövendőmondást. Bár nincs betekintésünk minden üdülőtelepre, úgy néz ki, hogy valóban kisebb teret kapnak azok a „szolgáltatók”, akik állatok mutogatásával varázsolnák ki a pénzt a turisták pénztárcájából.

Kolozsvári árakhoz szokva nem tűnt annyira drágának a kínálat, mint ahogy arra előre számítottunk

Az „árak” kategóriát azért hagytuk a végére, mert ez az a pont, ahol valószínűleg senkinek sem egyezik a tapasztalata és/vagy véleménye. Valami bizton állítható: a tavalyi árakhoz képest idén nincs jelentős változás sem a szálláshelyek, sem a strandok portékáját illetően.

Alapvetően azért választottuk a román tengerpart déli részén lévő Neptun üdülőtelepet, mert a szállások és szolgáltatások ár-érték aránya „ésszerűbb”, mint mondjuk Mamaian, ahol tényleg jó a part, viszont híresen megnőttek az árak. Neptun is jó nevű üdülőtelep (nem a legolcsóbb kategória), például a román államelnöknek is itt van a tengeri rezidenciája. De bármekkora költségvetéshez találni üdülőhelyet a tengerparton.

A kiépített strand és szolgáltatók között is bőven lehet válogatni, vannak visszafogottabb és sokkal cifrább helyek is, köztük annyi a különbség, hogy előbbinél átlag 10 lejjel olcsóbban lehet nyugágyat bérelni, picivel szemetesebb a homok, a matracokra is mondjuk ráférne egy tisztítás, de egy sima törölközővel ki lehet küszöbölni ezt a problémát.

Egy hétvégi napon egy nyugágy kibérlése 50 lejbe került, hétköznaponként csak 40 lejbe. Láttunk olyan helyeket, ahol 60 lejt is elkértek, de ernyő nélküli, szabad strandon 25 lejért lehetett ilyen nyugágyat bérelni. Csapolt sört 7 lejért, a fél literes vizet pedig 5 lejért árulták, az üdítők ára is 5-10 lej között mozgott. A limonádék, frappék és más koktél különlegességek ára 20 lejt körül alakult. A „chiurtoș colaciot” 30 lejért árulták a rikkancsok, ám egy jó alkudozó már 15 lejért is beszerezhetett egyet. Nálunk egy kirándulás alkalmából kötelező a főtt kukorica, azt 7 lejért lehetett megvenni. Az igazság az, hogy egyedül a fagylaltok árát látva dobbant nagyot a szívünk, egy átlagosan 5-10 lejbe kerülő fagylaltért a dupláját is elkérték a part menti árusok.

A tengeren ugyanúgy kihagyhatatlan élmény a „banánozás” és a „fotel” is, ezekért fejenként 40 és 50 lejt kértek el.