„Csak egy vonatjegyet kaptunk, de egy teljesen más világba jutottunk”

„Ez volt az első olyan külföldi utam, amin szülői vagy tanári felügyelet nélkül vettem részt, és azon kívül, hogy jól telt, nagy sikerélmény is volt, mert magunk szerveztük az egészet, és megoldottuk, nem aludtunk soha sáncban, vagy hasonló. Nyilván nagy segítség volt ebben az, hogy megvolt a vonatjegyünk, tehát mindig tudtuk, lesz amivel tovább utazzunk. Nekem ez egy meghatározó élmény volt” – meséli a sepsiszentgyörgyi születésű Rebeka, aki a Discover EU második kiírásában jelentkezett negyedmagával arra, hogy egy kicsit jobban felfedezze Európát. Lelkesedésével nincs egyedül, volt olyan nyilatkozónk, akiből érdeklődésünkre hirtelen csak annyi buggyant ki, hogy a legjobb dolog, amit az Európai Unió kezdeményezett, pedig igazából csak egy kezdőlökést adnak, ami adott esetben az utazást fedezi, de a szállást, a belépőket és az étkezést mindenkinek magának kell állnia.

A Discover EU az Erasmus+ program része, és a hivatalos leírás szerint a fiataloknak könnyíti meg azt, hogy ellátogassanak más európai országokba. A programban pályázók vasúton fedezhetik fel Európa vadregényes tájait, nyüzsgő városait és csendes falvait. Az utazással a fiataloknak szeretnének segíteni, hogy hozzájuk hasonló fiatal utazókkal találkozzanak, önállóbbá, magabiztosabbá váljanak, és megerősítsék európai identitásukat. A pályázatról most nem írunk részletesen, akit nagyon érdekel, az a program oldalán egészen aprólékos tájékoztatást kaphat.

Nagyvonalakban annyit érdemes tudni, hogy kifejezetten 18 évesek vehetnek részt rajta, egyénileg vagy legfeljebb 5 fős csoportokban. A jelentkezéshez egy szimbolikus tesztet kell kitölteni, legalábbis a megkérdezett fiatalok szerint egyáltalán nem okozott számukra nehézséget a kitöltése.

„Öt kérdés volt. Körülbelül általános műveltség jellegűek, amiket ha nem is tudsz egyből, van lehetőséged kikeresni a választ. Nem igazi szűrű, valószínűleg többen válaszolnak 100 százalékosan, mint ahányan elrontják. Nem is tudom pontosan, hogy mi alapján utasítottak el először. Csak annyit írtak, hogy sajnáljuk, de túl sokan jelentkeztek, és el kell utasítanunk” – meséli a székelyudvarhelyi Dorottya. Ő is a második kiírás alkalmával, 2019-ben vett részt a programban, bár mint említette, már 2018-ban is jelentkezett.

Úgy alakították a határidőket, hogy egy személy akár kétszer is próbálkozhat, de mindenképp a nagykorúságának az évében kell utaznia. Minden EU-s tagállamnak van egy adott mennyiségű kvótája, tehát egy romániai fiatal nem fog közvetlenül vetélkedni a helyekért például a németországiakkal, viszont ha valami csoda folytán Németországból nincs elég jelentkező, akkor a megmaradt helyeiket újra elosztják azok között az országok között, ahol túljelentkezés volt. A résztvevők maximum egy hónapig utazhatnak a kétféle Interrail vonatjegy – a rugalmas, illetve fix utazási igazolvány – valamelyikével.

„Eredetileg úgy képzeltük el, hogy Szerb Antal Utas és holdvilág c. könyve alapján fogunk utazni.

Szerintem bele akartunk írni valami extrát a pályázatba, ami jól hangzik, és akkor jött egy ilyen váó-ötlet, hogy járjuk be ennek a regénynek az útvonalát. Aztán nagyon megtetszett ez az elképzelés, csak végül úgy jött ki jobban a lépés, ha fordítottan járjuk be az útvonalat. Előbb elrepültünk Rómába, ami nem volt benne a jegyben, de így is megérte. Rómából Firenzébe, majd Bolognába utaztunk. Kisebb városokat is útba ejtve jutottunk el Velencébe. Nem volt egy konkrét útitervük, de mivel a rugalmas jegyet választottuk, belefért, hogy elutazunk egy kisvárosba. Volt annak egy nagyon vagány feelingje, hogy szabadon felülhettünk a vonatra, és akárhova elmehettünk” – ecseteli Rebeka. Olaszország egyébként slágerhelyszín, minden általunk megkérdezett erdélyi diák néhány napot eltöltött ott.

A korábban már idézett Dorottya is kisebb csoporttal utazott. Társaival előbb Brüsszelbe repültek, hogy a megfogalmazása szerint ne azzal teljen egy teljes napjuk, hogy kizakatolnak az országból. Brüsszelből Amszterdam és Párizs érintésével jutottak el Nizzába, majd onnan Firenze és Velence érintésével tértek haza.

„Szerintem jellemző a kelet-európaiakra, legalábbis a beszélgetéseink alapján, hogy általában olyan kéthetes periódusra tervezik az utazást, vagy valamivel még annál is rövidebbre. A nyugat-európai országokból jövők azért kihasználják a rendelkezésre álló 30 napos időkeretet. Olaszország mellett Budapest a közkedvelt helyszín, főleg a nyugat-európaiak körében népszerű, mert számukra nagyon olcsó, szép és viszonylag közel is van, Közép-Európában. Elhelyezkedés miatt Portugália vagy Spanyolország nem annyira felkapott, nehéz megközelíteni. Olaszországot szerintem nem nagyon kell magyarázni. Nagyon jól körbejárható vonattal, ki van építve a hálózata, bár a megbízhatóságáról most nem beszélek” – érvelt, és hasonló élményekről számoltak be mások is, például a marosvásárhelyi Ákos is, aki még ez első kiírás alkalmával pályázott. Barátnőjével ketten utaztak: Szlovénia, Ausztria, Olaszország illetve Magyarország érintésével tettek egy körutat, de mivel csak ő felelt meg a pályázati feltételeknek, csak ő kapott jegyet.

„A Romániából utazó fiatalok körében a népszerűbb úticélok között van Baden-Württemberg is, esetleg Hollandia, Belgium és Franciaország jönnek még számításban. A Discover EU-s Facebook csoportban viszont láttam, hogy többen érdeklődnek Közép- és Kelet-Európa iránt. Budapest, Prága, Bécs nagyon erős hármas, főleg a hollandoknak és a franciáknak. Néhány olyan is előfordult, aki bevállalt egy balkáni körutat is, köztük Romániával, Bulgáriával és Görögországgal. Olyan posztokat láttam, amiben

nagyon jó hangulatú városnak írják le Bukarestet, meg persze olyat is, amiben azt állították, hogy Romániában semmiképp se vonatozzunk Interrail Pass-szel, mert csak időveszteség”

– mondta Ákos.

Mivel a vonatozással tölthető napok száma korlátozott, abban minden megkérdezett egyetértett, hogy Romániában nem érdemes vonatozni, legalábbis érdemes máshol kezdeni az utazást.

„Romániából indulva Szlovéniáig szinte másfél napig tartott volna az út vonattal, és azzal már-már egyből elhasználtunk volna két napot a rendelkezésre álló hétből. Szerintem muszáj abban a konstrukcióban keresni a megoldást, hogy elmész valahová, hogy elindulj. Romániából indulva nagyon beszűkülnek a lehetőségek” – vélekedett Ákos, és mások példája is alátámasztja ezt.

Ugyanakkor az utazók arra is felhívták a figyelmet, hogy bár a CFR-vel valószínűleg azért mindenkinek megvan a maga nem feltétlen pozitív tapasztalata, de ebben az esetben érdemes élményként tekinteni az utazás gerincét jelentő vonatutakra.

„A vonatozásnak van egy romantikus aspektusa, nem csak elrepülök valahova, ahol megnézem a múzeumokat, majd gyorsan hazatérünk. Nyugat-Európában jobbak is a vonatok, és amúgy is van benne egzotikum” – érvelt Rebeka. Sőt, Dorottya szerint megéri adott esetben TGV-vel utazni, noha ráadást kell fizetni, mert nem minden esetben fedezi a helyjegyet a program által biztosított bérlet, vagy esetleg korlátozva van az arra költhető összeg.

„Nem tudom, hogy mikor lehet még esélyed máskor 10 euróért TGV vonaton ülni, olyan utastársakkal, hogy azonnal látszik, te vagy a legszegényebb. Csak egy vonatjegyet kaptunk, de egy teljesen más világba jutottunk. Aki nagyon csalódott a román vasúttársaságban, annak csak ajánlani tudom, hogy próbálják ki”

– mondta.

Nem csak a vonattal kapcsolatban merültek fel rendre a különbségek, szinte mindenkinek volt egy története Olaszországról, illetve a kulturális különbségekről is sokat meséltek.

„Leültünk szieszta környékén egy nagyon olasz helyre, szinte senki nem volt ott. Negyedóra alatt az egész hely megtelt, jöttek az olaszok vehemens életkedvükkel, gyorsan kikérték a kávécskájukat, talán még valami pásztát is ettek. Bennük volt az olasz virtus, amiről olvastunk és hallottunk, de akkor ott élőben is megtapasztaltuk. Aztán amilyen hamar megtelt és lett hangos az egész hely, olyan hirtelen ürült is ki, amikor mindenki visszament a munkahelyére” – mesélte Ákos, aki szerint megérte a helyi konyhákat is felfedezni, és megkóstolni a jellegzetes kajákat még úgy is, hogy diákként nem feltétlen korlátlan a költségvetés. Szerinte egy kevés keresgéléssel azért lehet olyan helyi étteremre bukkanni, ahol decens áron megebédelhet vagy megvacsorázhat akár egy anyagilag még nem teljesen független diák is. Vagy akár helyi termelőktől is vásárolhat a piacon.

„Nagyon pozitív, nagyon kedves volt mindenki, angolul nem mindenhol tudtak, de elboldogultunk. Előfordult egy eset, amikor egy kisebb város piacán gyümölcsöt akartunk vásárolni, de a bácsi, aki árult, nyilván csak olaszul beszélt. Én akkor szembesültem vele először, hogy az érettségin kívül is hasznos lehet a román tudás, mert végül románul vásároltunk a bácsitól a piacon, és megértette. Ő beszélt olaszul, mi románul, és dűlőre jutottunk”

– magyarázta Rebeka. Szerinte érdemes beszédbe elegyedni a helyiekkel, illetve akár más Discover EU-s résztvevőkkel is, mert remek tippeket lehet kapni tőlük arra, hogy hol lehet jókat enni. A résztvevők egyébként egy fesztiválos karszalaghoz hasonló megkülönböztető jelzést kapnak, és arról felismerhetik egymást.

„Akármerre jártunk, láttunk másokon is ilyen karszalagot, ami megkönnyítette a barátkozást. Nekem tényleg nagyon jó élmény volt az, hogy annyira nyitott volt mindenki. Én azelőtt nem kerültem ilyen helyzetekbe, mert nem is utaztam, csak így, egymagamban vagy barátokkal. Erdélyben, főleg Székelyföldön nem annyira nyitottak az emberek, a fiatalok is általában zárkózottabbak itt, mint mondjuk Nyugat-Európában. Ezen az utazáson mindenki annyira közvetlen volt, csak odajöttek, és kérdezték: – Ti is Discover EU-s utazáson vagytok? Honnan jöttek, hova mentek? Ez nagyon pozitív élmény volt” – magyarázta. Meglepő lehet egy erdélyi diáknak akár az is, hogy egyes európai városokban nem attól kell tartani, hogy az autó gázol el, hanem attól, hogy biciklivel ütközöl.

„Mivel a kajától a szállásig minden saját költségre megy, én úgy látom, hogy a ballagás után jó menni, mikor az ajándékban kapott pénzt élményekbe lehet fektetni. Szerintem kell biztosítás is: 30 lejt körülbelül két hétre ne sajnáljuk, mert biztosabb. Egy francia városban nem szívesen törném el a kezem” – jegyzi meg tanácsként Dorottya, de mindenkinek van valamilyen tanácsa. Rebeka szerint érdemes alaposan tervezni, ők néhány napig intenzíven csak ezzel foglalkoztak, Rómában például így kaptak nagyon olcsón szállást a városközpontban, a legsűrűbb augusztusi szezonban, de például egy-egy múzeumi belépőt is érdemes előre online megvásárolni. Ákos szerint is jó előre felkészülni az úti célokból, és az ottani életszínvonalból, és „ne lepődjünk meg, ha sokkal jobban elszáll a pénz, mint amire számítottunk.”

Bár a járvány miatt a program egy időre megszakadt, de idéntől ismét lehet pályázni. Minden interjúalanyunk gondolkodás nélkül vágta rá kérdésünkre, hogy megérte, illetve akár újra is kipróbálnak. Az első túrával pályázó Ákos már repetázott, egy évvel később csatlakozott egy másik csapathoz. Ennek a költségeit természetesen már magának kellett állnia. Rebekáék is tervezték, hogy ismételnek, már szinte le is foglalták az Interrail jegyeket, csak aztán közbeszólt a járvány, de majd most...