Bemutatjuk a felújított sebesvári várat, hogy ne csak akkor lásd, ha véletlenül arra jársz

Sebesvár Bánffyhunyadtól 14 kilométerre, észak-nyugatra, a Kolozsvárt Nagyváraddal összekötő E60-as úttól néhány kilométerre található a Sebes-Körös bal partján. Ha nem ismerjük az úti célunkat, talán soha nem jutna eszünkbe letérni a főútról, hiszen alig jelzi bármi is, hogy nem is olyan messze Erdély egyik legrégebbi várának romjai láthatók. Ha tudjuk, hova tartunk, akkor valamivel könnyebb a dolgunk. Bár a fák zöldülő lombkoronája ugyan eltakarja a várépület jelentős részét, de egy kopottas tábla azért jelzi az irányt. Onnan már csak egy rövid sétára vagyunk a dombtetőtől. Ha vonattal (kifejezetten csak személyvonattal, mert csak az áll meg) mennék, akkor a sebesvári megálló Bánffyhunyad után a második. A lerobbant állomásépülettől valamivel hosszabb utat kell megtenni, de félórányi sétával elérhető a vár.

A történészek szerint a területen talált római kasztrum maradványaira a letelepedő magyarok építettek földvárat, ami a tatárjárás során elpusztult. Ennek a helyén építenek a 13. század második felében nagy valószínűséggel IV. Béla király parancsára egy kővárat a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő út védelmére. A vár első okleveles említése nem sokkal későbbről, 1319-ből származik. A vár egy tíz éves időszakot kivéve, amikor Luxemburgi Zsigmond király Mircea cel Bătrân havasalföldi vajdának adományozta, 1433-ig, királyi várként, az erdélyi vajdák igazgatása alatt állt. Ekkor a losonci Bánffy-család birtokába került, és ott is maradt egészen az 1948-as államosításáig. Természetesen ekkorra már rég elvesztette védelmi funkcióját, sőt inkább már csak egy rom volt, a Rákóczi-szabadságharc után ugyanis a császári haditanács rendeletére kiürítették a várat, egyes feljegyzések szerint felrobbantották a bástyáit. A helyreállítási tervét már az 1910-es években elkészítette Kós Károly, de végül csak az öregtornyot fedték le. 2003-ra viszont ez a torony is fedél nélkül maradt, míg a várrom belső része összedőlt.

A 80 méter hosszú és 20 méter széles erődítés bejárata felvonóhíddal védelmezett kapu volt, ami egy hatalmas rondellába nyílt. Az egykori hosszúkás várudvar két belső oldalán lehettek a lakóépületek, manapság ezekből semmi sem maradt. A vár két hosszanti oldalán, egy-egy kör alaprajzú, kétszintes bástyával is kiegészült, amik romosan ugyan, de manapság is láthatók. A bejárattal átellenben szinte eredeti magasságában emelkedik ma is az ormon, a 13 méteres öregtorony, a vár legrégebbi épületrésze, amit úgy terveztek, hogy még akkor is védhető legyen, amikor a vár többi részét már elfoglalta az ellenség.

Ugyan megpróbálták visszaszerezni a birtokuk, és vele együtt a sebesvári várat is a Bánffy-örökösök, de a bánffyhunyadi bíróság végül elutasította a keresetüket. Kissebes község önkormányzata az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeummal közösen pályázott a felújítási munkálatokra, és 2016 elején nyert 500 ezer eurót. 2018 elején kezdték el a kivitelezési munkákat és ezzel párhuzamosan a régészeti kutatásokat.

„A tervezeti szakaszban, a tartószerkezeti szaktanulmány összeállítása előtt három kutatószondát nyitottunk meg, és csodálatos leletanyag jött felszínre, köztük Anjou-kori kerámiák, a török korból származó majolikák” – nyilatkozta korábban a Szabadság napilapnak a Csók Zsolt, a múzeum régésze. A szakember szerint kutatási szempontból a létesítmény azért is nagyon jelentős, mert a 16. századra nagyrészt már kiépített erődítmény területén nem sok változás történt, a leletanyagot az idők során gyarapodó omlásréteg is őrzi.

A felújítás példaértékű lehet a romániai műemlékmentés számára, de a vár turisztikai hasznosításán még lehetne dolgozni. Például nincs kifüggesztve a nyitvatartás, illetve a turisták tájékoztatása is szegényes. Egy rövid, pontokba szedett, román és angol nyelven elérhető vártörténeten kívül igazából semmi sincs, ami útba igazítaná az érdeklődőt, hogy mire érdemes figyelni, melyek a fontos látnivalók, és miért azok. Ezzel együtt egy egyszerű hétköznapi délelőtt is meglepően élénk volt az érdeklődés a vár iránt, egy magyarországi iskoláscsoport mellett nem szervezett módon érkező érdeklődőket is lehetett látni.

A vár egyértelműen legizgalmasabb része a már többször emlegetett öregtorony, amit egy újonnan kialakított vaslépcsőn lehet megközelíteni. Az egykori négyszintes lakótoronyban a felújítás során újra kiépítették a járószinteket, a tetőn pedig kilátót alakítottak ki. Mindenképp érdemes bevállalni a sokszor szűk és kanyargós lépcsőkön – a torony falában alakították ki ezeket – való felkapaszkodást, mert egészén fenséges kilátás nyílik a környékre. A harmadik emeleten pedig két ablak között egy kandalló nyomait is láthatjuk.

Pusztán a vár a kisgyerekeknek valószínűleg túl ingerszegény, de egy iskolás korúnak, akinek már van némi elképzelése a történelemről, elég izgalmas lehet. Ha a közeli vízimalmot és múzeumot is mellé tesszük, a vár egy tökéletes egynapos hétvégi kirándulási helyszíne lehet: nagyjából 2-3 órás program mindent végig járni.