Szülők vagyunk, tehát hordozunk: elemi igény, hogy testközelben legyen a kisbabánk

2022. április 14. – 09:51

Szülők vagyunk, tehát hordozunk: elemi igény, hogy testközelben legyen a kisbabánk
Fotó: Moraru Norbert

Másolás

Vágólapra másolva

Egyre népszerűbb a hordozás és a kötődő nevelés Erdélyben is, erről beszélgettünk a székelyudvarhelyi Hadnagy Ágnes gyógytornásszal, hordozási tanácsadóval.

Amikor mintegy másfél évtizeddel ezelőtt megjelentek az első, kisbabájukat kendőben hordozó anyák az erdélyi városok utcáin, mindenki akkora szemeket meresztett rájuk, mint a Micimackó-mesében Kangára a többiek. Ma már Erdélyben és egész Romániában is elterjedtek az ergonomikus hordozóeszközök, és már csak a legelszigeteltebb falvakban néznek nagyot az emberek egy hordozott baba láttán.

A hordozás ráadásul ma már nemcsak „ősanyák” előjoga, bármit is értünk ezalatt (így szokták bizonyos körökben megbélyegezni azokat a nőket, akik például otthon szülnek, hosszan szoptatnak, legalább három gyermekük van, babakocsi helyett állandóan magukra kötve „cipelik” kisbabájukat, mosható pelenkát használnak, lehetőleg minél később kezdik a hozzátáplálást és csakis cukormentes biokaját adnak gyermeküknek stb. – a lista nem teljes, és néha már egy-két felsorolt feltétel is elég ahhoz, hogy valakire ráhúzzák ezt a negatív konnotációjú minősítést). Mondhatni egyre inkább divattá válik, egyre elterjedtebb, és eközben az eszközök is egyre hozzáférhetőbbek, egyre többféle színből, brandből lehet válogatni nemcsak a kölcsönzőben vagy a boltokban, hanem a használt hordozókat adásvételre kínáló csoportokban is.

Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy míg néhány éve szinte kizárólag csak anyák hordozták babájukat, kisgyereküket, a hordozás egyre népszerűbb az apák és a tágabb családhoz tartozók, pl. nagyszülők körében is.

Ezzel párhuzamosan nagy szükség van azokra a szakemberekre, akik a helyes hordozás alapelveit, a megfelelő eszközök használatának tudását átadják a friss szülőknek, nagyszülőknek. Számos erdélyi városban működnek már hordozós klubok és képzett tanácsadók, akik ezt a missziót végzik.

Egyikük Hadnagy Ágnes székelyudvarhelyi gyógytornász, hordozási tanácsadó, dúla és önkéntes szoptatási segítő. Kismamatorna és alternatív vajúdó pozíciók oktatásával, baba-mama tornával és egyéni mozgásfejlesztéssel is foglalkozik.

Az Udvarhelyszéki Anyák Egyesülete keretében hordozós klub és kölcsönző is működik: itt mindazok, akik hordozni szeretnék babájukat, személyreszabott tanácsadást kaphatnak. Átbeszélik velük, milyen típusú hordozót szeretnének használni; ha kengurujuk van, akkor kipróbálnának-e esetleg egy másfajta, ergonomikus eszközt, ami nemcsak a baba, hanem a hordozó személy számára is kényelmesebb és jobb tartást nyújt; tájékoztatást és gyakorlati bemutatót, demonstrációt is kapnak arról, hogy a különböző ergonomikus eszközöket hogyan lehet optimálisan használni. Kölcsönözhetnek az eszközökből, beállítják számukra, kipróbálhatják akár néhány héten keresztül, hogy melyik válik be, mielőtt ők maguk vásárolnának saját használatra, így elkerülhetik azt a kellemetlenséget, hogy a látatlanban megvásárolt drága eszköz nem megfelelő, és elveheti a kedvüket a hordozástól.

A hordozás mainstreammé válásának jele, hogy 2015-ben vagy azelőtt viszonylag kevés szülőt lehetett látni, aki szövött kendőben vagy ergonomikus eszközben hordozta gyermekét. Ma már senki nem hökken meg a látványon, bár máig vannak városok, kisrégiók, ahol kevésbé elterjedt.

Sok kisgyerekes családban az első gyereket még nem, de a másodikat-harmadikat már hordozzák a szülei – ecseteli tapasztalatait Hadnagy Ágnes.

Az udvarhelyi hordozós klub és a kölcsönző ötlete onnan indult, hogy szükségét érezték a helyes hordozás és az ergonomikus hordozóeszközök népszerűsítésének, szemben a káros, bár népszerű kenguruval. A kenguruk ugyanis merev kialakításuk miatt nem tartják optimálisan a fejlődésben lévő kisbaba gerincét, és az abban hordozott baba lábai lógnak, ahelyett, hogy a természetes és ösztönös „békapozíciót” tudná felvenni anyja vagy az őt hordozó személy testén. Még kevésbé jó, ha ráadásul a kenguruba kifelé ültetik be a babát – magyarázta Hadnagy Ágnes. Ugyanakkor az a tapasztalatuk, hogy megfelelő tájékoztatással a legtöbb esetben a hordozni vágyó személyek nagyon hamar ráéreznek arra, hogy számukra is jobb, kényelmesebb egy ergonomikus hordozó.

Hadnagy Ágnes és családja – Fotó: Kinda Botond
Hadnagy Ágnes és családja – Fotó: Kinda Botond

Egy jól megkötött szövött kendő nemcsak a babáknak biztosít megfelelő tartást és pozíciót, hanem a hordozó személynek is sokkal kényelmesebb, mint egy vékony pántú kenguru. Egy helyesen használt ergonomikus hordozóeszköz ugyanakkor segíti a baba csípőjének fejlődését – hívta fel a figyelmet Hadnagy Ágnes.

A helyes hordozás alapelvei:

  • általános szabály, hogy fenntartjuk az anyaméhben a baba által megszokott magzatpózt: C alakban fiziológiás gerinctartás, terpesztett guggoló lábtartás;
  • a hát és gerincoszlop megtámasztása csigolyáról csigolyára;
  • térdhajlattól térdhajlatig tartja az eszköz a baba lábát, az nem „lóg” lefele;
  • a baba teste nem lötyög, együtt mozog a hordozó személy testével, de nem is fullasztóan, feszesen, de nem szorosan van elhelyezkedve a hordozóban;
  • kifelé nem ajánlott hordozni; amíg a baba pici, és elöl hordozzuk, fejét mellkasunkra hajtva érzi magát a legnagyobb biztonságban, amikor már nagyobb, és nézelődne, a hátunkon hordozhatjuk menetirányban. A baba mellkasa a hordozó személy teste fele fordul elől, csípőn és háton hordozás esetén is.

Nyugati jóléti államokban számos babahordozó iskola van, amelyek kidolgozták a legoptimálisabb hordozás mikéntjét, és ott általában a kisgyermekes szülők nagyon adnak a minőségre és a biztonságra, ugyanúgy, mint mondjuk az autós gyerekülések esetében, és adnak arra, hogy a hordozóeszköz is jó minőségű és optimális legyen. Ugyanakkor általánosságban azt lehet elmondani, hogy egy szülő a saját szülői kompetenciájának megfelelően dönthet úgy, hogy rövid időre – amíg például leszalad a kisboltba, vagy felszáll a reptéren a gépre – olyan eszközt vagy hordozási módot alkalmaz, amely ugyan nem ideális, de adott esetben elfogadható kompromisszum a számára. Most már egyébként a kengurukat gyártó cégekre is nyomás nehezedik, hogy változtassanak termékeiken, úgyhogy ott is van egy pozitív elmozdulás – véli Hadnagy.

Hogyan lehet valaki hordozási tanácsadó?

Hadnagy Ágnes nevetve megjegyzi: ő előbb volt hordozási tanácsadó, mint anya, ami pedig általában fordítva szokott történni. A hordozást ugyanis a nők jellemzően először anyaként próbálják ki, utána segítenek más anyáknak, kölcsönadják eszközeiket. Egyesek közülük „továbbtanulnak”, így lesznek képzett hordozási tanácsadók, vagy segítenek önkéntesként a hordozás iránt érdeklődő friss anyáknak.

A székelyföldi hordozási tanácsadók jellemzően inkább Magyarországon, az ott meghonosodott három nagyobb hordozós iskolában szereznek képesítést. Romániában is van képzése az egyik neves németországi hordozós iskolának.

„Pandémia előtt havonta voltak klubtalálkozóink, ahol az édesanyák eljöttek, beszélgettünk, eszközöket cserélgettek, próbáltak, voltak tematikus beszélgetéseink, például a téli hordozásról, háti kötésről. Ez havi rendszerességgel kikapcsolódás is volt az édesanyáknak.” Az ilyen találkozók most már ritkák, viszont próbáltak tematikus workshopokat szervezni, illetve nagyobb rendezvényeken jelen lenni sátorral, ahol az anyák betérhettek, megpihenhettek, szoptathattak nyugodt körülmények között, és a fesztivál/rendezvény ideje alatt a klub készletéből választhattak hordozóeszközt és használhatták azt.

Hordozást népszerűsítő séta Székelyudvarhelyen – Fotó: Moraru Norbert
Hordozást népszerűsítő séta Székelyudvarhelyen – Fotó: Moraru Norbert

A hordozás elősegíti a kötődést és a baba fejlődését

A természeti népek a világon mindenhol magukon hordozzák kisbabáikat, mert észrevették a baba azon igényét, hogy egészséges fejlődéséhez – idegrendszer- és mozgásfejlődéshez egyaránt – szüksége van arra, hogy a felnőttek magukkal vigyék. Gyakorlatilag állandóan, mindaddig, amíg nem tud járni.

„Azáltal, hogy egy babát a testemen hordozok, és magammal viszem, rengeteg stimuláció éri, ami pozitívan befolyásolja a mozgásfejlődését, értelmi- és beszédfejlődését, hiszen új perspektívából látja a világot.

Az a kisbaba, akinek a szüleiben megvan az az igény, hogy válaszoljanak a jelzéseire, és hordozzák őt, akár úgy, hogy a nyakukba vagy az ölükbe veszik, hihetetlenül sokat nyer ahhoz a babához mérten, aki többnyire ingerszegény környezetben, passzívan fekszik”

– mutatott rá Hadnagy Ágnes.

Testközelben van, anyja egyből észreveszi, ha éhes, szopzini akar. A hordozó személyben is szoros kötődés alakul ki a kisbabához, az apa, a nagyszülők szempontjából különösen fontos főleg az első időszakban, hogy érezzék, ők is tudnak kapcsolódni a picihez.

Szép és jó a helyes hordozás, de ne légy „hurcisnáci”

Ami nagyon fontos, hogy a hordozást frissen felfedező személyeket a kezdeti, esetleges hibákért soha nem leszólni kell, mert azzal elbátortalaníthatjuk őket. Hiszen egyetlen szülő sem azért választja például a kifelé hordozási pozíciót, mert tönkre akarja tenni a baba gerincét, hanem lehetnek rá különböző okai, például leggyakrabban az, hogy a baba nagyon kíváncsivá válik, nézelődni akar, fészkelődik.

Amikor hordozási tanácsadóként vagy akár barátként lát egy kifelé hordozott kisbabát, Hadnagy Ágnes először mindig kérdez: miért gondolta úgy, hogy ez a pozíció jó, mit tapasztalt eddig, próbálta-e már másképp is?

„Ha a válaszból megtudom, mi motiválta őt ebben, akkor arra építve próbálom további kérdésekkel, információkkal rávezetni a helyes hordozásra. Például megkérdezem tőle, tudtad-e, hogy 4 hónapos korától a baba már igényli azt, hogy menetirányba haladjon a hordozó személlyel, és hogy erre sokan azt a megoldást választják, hogy a hátukra kötik? Ily módon sokkal nagyobb lesz a látótere, kilát a vállaim fölött és kétoldalt, ugyanakkor a hátamhoz tud bújni, ha túl sok inger éri őt.

Ha a testem felé néz a mellkasa, mindig hozzám tud bújni, ha mondjuk túl erős a fény, túl nagy a zaj, és be tud kuckózni. Ám ha kifelé van fordítva, ezt nem tudja megtenni”

– magyarázta Hadnagy Ágnes.

Ha mondjuk egy feszes izomtónusú babáról van szó, aki valósággal feszíti ki magát a hordozóeszközből, a szülő könnyen arra a téves következtetésre jut, hogy a megoldás a baba kifelé hordozása. Hordozási tanácsadóként és gyógytornászként Hadnagy Ágnes ebben is tud tanácsot adni, mindig figyelve arra, hogy a szülő kompetenciaérzetét ne rombolja, hanem erősítse a jövőre vonatkozó helyes döntésekben.

Ha tehát hordozós anyaként meglátjuk barátainkat egy kenguruval, ne támadjuk le őket: dicsérjük meg, hogy milyen szuper, hogy hordozzák a gyereküket, és kérdezzünk. Például: „nekünk bevált ez a kendő/csatos hordozó, van kedved kipróbálni?” És Hadnagy Ágnes szerint az emberek szavak és túlmagyarázás nélkül is egyből érzik a különbséget egy kenguru és egy ergonomikus hordozóeszköz között. Onnantól az ő döntésük, melyiket választják, amit tiszteletben kell tartani.

Senkire nem szabad ráerőszakolni olyasmit, amiben nincs meggyőződve – és ez nemcsak a hordozásra igaz. „Szülőként főleg a kezdeti időszakban rengeteg bennünk a félelem, kétség. Ha valaki elkezd hordozni, mert érzi, hogy ez jó, ebben megerősíteni kell, és ha rá kell találnia arra az útra, amit mi helyesnek tartunk, akkor az be fog következni.”

Egyre több a hordozó apa

Évről évre egyre több édesapa is érdeklődik a hordozás iránt – erősítette meg Hadnagy Ágnes. „Szoktunk szervezni babaváró workshopot kifejezetten pároknak, és azt tapasztaljuk, hogy az apák is egyre érdeklődőbbek, nyitottabbak, és az első pillanattól kezdve részt szeretnének venni kisbabájuk életében. Hiszen tudjuk, hogy gyermeke születése első percétől, az első bőrkontaktustól, az első bevésődési pillanattól kezdve, amikor először egymás szemébe néznek, az apa is ugyanolyan kompetens szülő, mint az anya. Ha a szülés után van aranyóra, és az apa is jelen lehet, az ideális megalapozása a szülői kapcsolatnak. Miután az anya megszoptatja a kisbabát, az apa átveheti és kendőben magára kötheti, meg tudja nyugtatni, el tudja altatni, és ez hatalmas jelentőségű a férfiak számára, hogy ők is ugyanolyan kompetenciákkal és szereppel rendelkezhetnek a gyermekük gondozásában. Vannak férfiak, akik később születnek meg apaként, lehet, hogy csak fél év elteltével akarnak bekapcsolódni, és ez is teljesen természetes. De amúgy azt látjuk, hogy

egyre több fiatal apa érdeklődik minden olyan téma iránt, amivel párjának segíthet: ez nemcsak a hordozás, hanem a mosható pelenkától a büfiztetésig sok minden szóba kerül, például hogy melyik a megfelelő szoptatós párna a párjának, és hogy tudja támogatni az anyát a szoptatási céljai elérésében.

A most apává váló fiatal férfiak generációja sokkal fogékonyabb ezekre a témákra, egyre több fiatal családban tartják fontosnak az evolúciós nevelés, kötődő nevelés elveinek alkalmazását nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is. Szerintem ez egy nagyon pozitív hozadéka ennek a generációnak” – véli Hadnagy Ágnes.

Úgy látja, hogy korábban az a megközelítés dominált elsősorban, hogy amíg két évig az anya otthon maradt gyesen a babával, addig minden problémával ő foglalkozott, ő oldotta meg, az ő feladata volt, és a szóhasználatban is a „baba-mama” programokról, klubokról lehetett hallani, olvasni. Ám ez a jelenség átalakulóban, és egyre inkább a család mint egész kerül fókuszba, amelybe az apa is szervesen beletartozik, és részt vesz a napi feladatokban, programokon.

Hadnagy Ágnes tapasztalata az, hogy a fiatal párok legtöbbször nyitottak arra, hogy kipróbálják a hordozást, ami aztán esetenként a kötődő nevelés eszköztárának és szemléletének további alkalmazásához is vezethet, akár nem is tudatosan az elején, hanem inkább ösztönösen. Kiságyban altatás helyett sokan alszanak együtt kisbabájukkal, és válaszkészen próbálnak reagálni jelzéseire, függetlenül attól, hogy szoptatott babáról vagy anyatejhelyettesítő tápszerrel táplált csecsemőről van szó.

A kötődő nevelés nem egy elvont, furcsa dolog, hanem olyan, teljesen természetes és ösztönös gondoskodási mód, aminek az alapja az, hogy a kisbabánk jelzéseire figyelünk, reagálunk, testünk közelségével nyugtatjuk meg, nem hagyjuk sírni, együtt alszunk vele, ahogyan évezredeken keresztül tette az emberiség – hívta fel a figyelmet.

„Sajnos manapság is gyakori, hogy a fiatal szülők kompetenciáját abban, hogy hogyan nevelik gyermeküket és hogyan kezelik a felmerülő helyzeteket, a környezetük megkérdőjelezi, és megpróbálja befolyásolni döntéseiket. Gyakori, hogy mindenki beleszól szülőként az életünkbe, és mindenki jobban tudja, hogy mi a jó, nem hagynak megérni bennünk döntéseket, például leszólják a hordozást, hogy hippi dolog. De én úgy látom, ez is jobb irányba kezd alakulni” – összegzett Hadnagy Ágnes.

Udvarhelyszéki vagy, és hordozod a gyermeked?

Az udvarhelyszéki Anyák Egyesülete keretén belül működő Ölbebabák Hordozós Klub fotópályázatot hirdet. Olyan, a helyes babahordozást ábrázoló vagy azzal kapcsolatos fotókat várnak Udvarhelyszéken élő családoktól, ami kifejezi az ,,Ölelésben lenni” érzést. A fotópályázat célja a babahordozás népszerűsítése, szépségeinek, meghittségének, praktikusságának a megmutatása.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!