Fejetlenség az erdélyi magyar felsőoktatásban: az állami képzés kárára erősödik a magyar kormány támogatásával a Sapientia
Fejetlenség az erdélyi magyar felsőoktatásban: az állami képzés kárára erősödik a magyar kormány támogatásával a Sapientia
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári főépülete – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Fejetlenség az erdélyi magyar felsőoktatásban: az állami képzés kárára erősödik a magyar kormány támogatásával a Sapientia

Másolás

Vágólapra másolva

Eltorzult az elmúlt húsz évben az erdélyi magyar felsőoktatási kínálat, aminek egyik legszembeszökőbb jele, hogy mára már három intézményben és helyszínen zajlik magyar szociológusképzés. A kolozsvári BBTE magyar tagozatának vezetői szerint a jelenség hátterében az áll, hogy a Budapestről támogatott Sapientia az alapítók ígéreteit megszegve számos szakot megduplázott a romániai magyar adófizetők pénzéből is finanszírozott állami felsőoktatás kárára. Az alapítványi egyetem vezetői szerint az átfedések kérdése túldimenzionált, az állami intézmény magyar oktatói valójában a konkurenciától tartanak. Abban viszont a Transtelex által megkérdezett felek egyetértenek, hogy szükség lenne egy egységes erdélyi magyar felsőoktatás-fejlesztési stratégiára. Ennek kidolgozásába azonban az RMDSZ nem kíván beleszólni.

Nagyon fontos, hogy ne legyenek párhuzamos képzések a romániai magyar nyelvű felsőoktatásban, amit csak lehet, az állami egyetemeken kell megvalósítani – nyilatkozta egy október közepén megjelent interjúban a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatáért felelős rektorhelyettese. Kijelentésével Soós Anna megtörte a kolozsvári intézmény magyar oktatóinak húsz éve tartó hallgatását: a Sapientia EMTE létrehozása óta először fogalmazta meg a sajtóban azt az aggályukat, hogy az erdélyi magyar magánegyetemi szféra fejetlenül történő megerősítése az elmúlt évtizedek állami szférán belüli vívmányait kérdőjelezheti meg. Nyilatkozatának előzményeként október elsején Hankó Balázs, a budapesti Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára célként fogalmazta Kolozsváron, hogy a BBTE helyett a Sapientia EMTE váljon az erdélyi magyarság legfontosabb felsőoktatási intézményévé. Ezzel voltaképp felszínre került az erdélyi magyar felsőoktatás legnagyobb problémája: az összehangolt fejlesztési stratégia hiánya.

Pedig több mint húsz évvel ezelőtt, a Sapientia megalakításának 1999-es bejelentésekor az erdélyi magyar elitben még konszenzus volt arról, hogy ha nincs lehetőség egy önálló intézmény keretében megoldani a romániai magyar felsőoktatási képzést, akkor az állami és a magán felsőfokú intézmények képzési stratégiájának ki kell egészítenie egymást. A magyar állam támogatásával létrehozott alapítványi egyetem 2001 márciusában közölt megvalósíthatósági tanulmányának szerzői szerint konszenzus volt abban a korszakban arról is, hogy az erdélyi magyar felsőoktatást hálózatszerűen, tudatosan tervezve kell megszervezni, az egységes szakmai ellenőrzés lehetőségének biztosításával, és a Sapientia EMTE a romániai magyar társadalom szempontjából csak akkor lehet hatékony, ha elitképzést és a munkaerőpiac jövőbeli igényeit egyaránt kielégítő képzést folytat.

Több mint 21 évvel a tanulmány megjelenése után az erdélyi magyar felsőoktatás irányítói maguk is elismerik: mára már nemhogy konszenzus vagy együtt gondolkodás, de még intézményes párbeszéd sincs a romániai magyar egyetemi oktatás fejlesztési irányáról. A BBTE-n zajló állami, illetve a Sapientia által kínált alapítványi felsőfokú képzés nem kiegészítik, hanem jelentős arányban fedik egymást. Oktatási szakértők pedig már korábban felhívták a figyelmet arra, hogy egységes stratégia hiányában az erdélyi magyar felsőoktatás „szétfejlődhet”, a magánegyetemi szféra az állami képzés kárára erősödik budapesti támogatással és az RMDSZ asszisztálásával, de semmilyen elmozdulás nem történt ebben az ügyben az utóbbi évtizedben.

„Néha úgy tűnt, mintha az EMTE a BBTE magyar tanárainak mellékállású foglalkozása lenne”

Mára már a magyar kormány által évi 5 milliárd forinttal finanszírozott Sapientia 32 alap- és 12 mesterszakán 2400 hallgató tanul négy helyszínen. Az idei év pedig különösen eseménydús volt az egyetem életében: a romániai felsőoktatást felügyelő minőségbiztosítási hatóság (ARACIS) a legmagasabb minősítésben részesítette az intézményt, amely idén először jelent meg az úgynevezett egyetemi metarangsor listáján; bejegyezték a Pro Bono Publico Konzorciumot, a Sapientia EMTE, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet társulását; bejelentették az önálló sepsiszentgyörgyi kar beindítását, amihez tízmilliárd forintos budapesti támogatásból egy campus is épül a háromszéki városban. Tonk Márton rektor pedig egy októberi interjúban arról beszélt, hogy a romániai adófizetők pénzére is számítanának. Úgy módosítanák – az RMDSZ parlamenti képviselőin keresztül – a készülő új felsőoktatási törvénytervezetet, hogy a román állam finanszírozza azokat a magyar nyelvű magánegyetemi képzéseket, amelyek nem szerepelnek az állami egyetemek kínálatában. „Érvünk az, hogy olyan közfeladatokat látunk el, amit ebben a formában más romániai magánegyetemek nem végeznek” – nyilatkozta a rektor.

Amiről Tonk Márton nem beszélt és amit az elődjeitől sem kért korábban soha számon a sajtó: a Sapientia vezetői valójában már az egyetem elindításakor sem tartották be az alapítók ígéreteit (lásd az anyag végén található kronológiánkat – szerk. megj.), miszerint az intézmény az oktatási kínálatban olyan területekre kíván koncentrálni, amelyeken magyar nyelven jelenleg nem folyik oktatás, hiszen 2001 őszén a BBTE-n is létezett például magyar nyelvű informatikus- vagy szociológusképzés. Az évek során az állami magyar felsőoktatásban és az alapítványi egyetemen párhuzamosan zajló képzések száma folyamatosan nőtt, az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztési stratégiájának hiánya pedig egészen bizarr formában is megmutatkozott. Jelenleg például három helyen létezik Erdélyben magyar nyelvű szociológusképzés: a BBTE-n, a szintén magyarországi közpénzekből finanszírozott nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Gazdaság és társadalomtudományi karán és a Sapientia csíkszeredai karán. Laikus számára is feltűnhet, hogy ez a bőséges szociológusképzési kínálat köszönőviszonyban sincs a munkaerőpiaci igényekkel.

Ezekre a problémákra már 2006-ban rávilágított a Magyar Kisebbség című folyóiratban megjelent Quo Vadis Sapientia? című vitairatában Papp Z. Attila szociológus is. Az egyetem működésének első öt évét értékelő írásában a gyergyói születésű oktatáskutató a 2005/2006-os tanév adatait elemezve megállapította, hogy nevükben meglehetősen hasonló szakok is szerepelnek a különböző oktatási helyszíneken: szociológia két helyen, társadalmi kommunikáció és PR kétszer, román-angol szak kétszer, „valamilyen környezettudomány többször”. De megállapította azt is, hogy a párhuzamosságoknak nemcsak a Sapientián belüli, hanem intézményen kívüli vonatkozásai is vannak. „(…) az alapítók szándékának mond ellent az a tény is, hogy olyan szakokat indítanak, amelyek az állami magyar nyelvű (BBTE) képzésben már léteznek. És itt újra megemlíthetnénk néhány szakot, amely vagy amelyhez hasonló létezik az állami szektorban (szociológia, angol, különböző közgazdasági szakok, európai tanulmányok például)” – fejtette ki a vitairatában. Szóvá tette azt is, hogy noha a Sapientia alapítóinak küldetésnyilatkozata szerint a két intézmény „a stratégiai komplementaritás” jegyében szeretett volna működni, sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb konkurensekké fognak válni: a BBTE-ről egyre többen tanítottak át a Sapientiára, és „néha úgy tűnt, mintha az EMTE a BBTE magyar tanárainak mellékállású foglalkozása lenne”.

A budapesti Miniszterelnöki Hivatal Sapientia-ügyben megbízott szakreferensévé 2007-ben kinevezett szociológus vitairatának semmilyen visszhangja nem volt a magyarországi és az erdélyi nyilvánosságban, nem érte el a sajtó ingerküszöbét sem. A média figyelme inkább az egyetem működésével kapcsolatos rendellenességekre irányult. Nagy visszhangja volt például Tibori Szabó Zoltán újságíró, a Népszabadság tudósítója 2008-ban megjelent írásának, amely szerint a Sapientián rengeteg visszaélés történt, amelyekre az intézmény átvilágítása során derült fény. „Szerződések maradtak lezáratlanul, a szerződött összegek jelentős részét pedig nem számolták el” – írta hivatalos könyvvizsgálói jelentések alapján Tibori. Az egyetem akkori rektora, Dávid László „hamis, hazug, álnok állítások sorozatának” nevezte ezeket az állításokat, és a MÚRE becsületbírósága elé citálta az újságírót.

Az erdélyi magyar felsőoktatás „szétfejlődésével” elsőként a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 2007-ben létrehozott Kolozsvári Területi Bizottsága (KAB) foglalkozott érdemben, már közvetlenül a megalakulása után. A Péntek János nyelvészprofesszor vezette testület azt észlelte, hogy az évek során több olyan testület és háttérintézmény is alakult ugyan, amelynek a romániai magyar felsőoktatási intézmények működésének és jövőstratégiáinak az összehangolása lett volna a feladata, de ez nem valósult meg. Ezért 2008. szeptember 18-án megszervezte az erdélyi felsőoktatási intézményvezetők első fórumát, majd létrehozta az erdélyi és a magyarországi egyetemi képzés több személyiségéből (köztük Berényi Dénes, Görömbei András, Kozma Tamás, Vizi E. Szilveszter, Dávid László, Szilágyi Pál, Benedek József és Magyari Tivadar) álló Felsőoktatási Bizottságot. A KAB úgy gondolta, hogy egy ilyen testület a maga viszonylagos függetlenségével, személyiségeinek és az MTA rájuk ruházott tekintélyével átmeneti jelleggel pótolhatja a hasonló feladatokat ellátó, közjogi státusú testület hiányát: nagyobb felelősségre és körültekintésre bírhatja mindazokat a magyarországi és romániai szereplőket, akik befolyással lehetnek a felsőoktatás működésére, további fejlesztésére.

Ezeket az előzményeket a KAB által 2010-ben közzétett, Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai című tanulmánya ismertette. Az elemzés megírására az akadémiai testület egy szakértői munkacsoportot (Csata Zsombor, Papp Z. Attila, Salat Levente) kért fel, amelynek a feladata az volt, hogy támpontokat nyújtson az erdélyi magyar felsőoktatás lehetséges fejlesztési stratégiájához. A tanulmány többek között megállapította, hogy az RMDSZ kivonult az egyetemkérdés mögül és a mai napig nem készült egyetlen részletekbe menő, az egész erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztését célzó stratégiai dokumentum sem. A munkacsoport egyik kulcskövetkeztetése, hogy az erdélyi magyar magánegyetemi szféra megerősítése az önálló állami egyetem visszaállításának célját, illetve a rendszerváltástól 2010-ig terjedő évek állami szférán belüli vívmányait kérdőjelezheti meg. A szakértők megállapítják azt is, hogy a hallgatói létszám növekedése nem járt együtt a magyar felsőoktatási piac szereplőinek összehangolt működésével, a különféle szereplők konjunkturálisan más-más, gyakran egymást gyengítő, keresztező utakat jártak be, és nincs, aki számon kérje a romániai magyar egyetemi képzés hatékonyságát, minőségét, munkaerő-piaci relevanciáját.

A szakértői munkacsoport és tanácsadó testülete úgynevezett kiinduló alapelveket, illetve további ajánlásokat is megfogalmazott. Többek között azt, hogy tisztázni kellene a romániai magyar felsőoktatási szolgáltatásokkal kapcsolatos társadalmi-közösségi elvárásokat, és a romániai magyar felsőoktatási piac fontosabb szereplőinek egyértelmű küldetésnyilatkozatban kellene megfogalmazniuk azokat a célokat, amelyeket kínálatukkal szolgálni kívánnak. A tanulmány szerzői szerint a magyar nyelvű felsőoktatás szereplőinek „meg kellene fontolniuk”, hogy az intézményi elképzelések hosszú távú összehangolása csak együttműködéssel, illetve rövid távú önkorlátozó piaci viselkedéssel lehetséges. A magyar kormányt a szakértők pedig arra kérik: kétoldalú megállapodások keretében kezdeményezze a felsőoktatással kapcsolatos vitás kérdések rendezését, ugyanakkor törekedjen a határon túli kisebbségeket megcélzó támogatások rendszerének olyan jellegű átalakítására, amely elősegíti az erdélyi magyar felsőoktatási piac szereplőinek együttműködését.

A szakértői munkacsoport tanulmányának szintén nem volt semmilyen sajtóvisszhangja, de ami ennél is fontosabb: nem érte el a célját. A szerzők 12 évvel ezelőtti megállapításai a mai napig érvényesek. Nem készült el a teljes erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztését célzó stratégiai dokumentum, a felsőoktatási piac szereplői továbbra sem hangolják össze az intézményi elképzeléseiket, a budapesti kormány nem az erdélyi magyar felsőoktatási piac szereplőinek együttműködését elősegítő módon támogatja a Sapientiát és a PKE-t, az RMDSZ pedig továbbra is az intézmények képviselőire hárítja az oktatáspolitikai döntések előkészítését.

Egyetemi körökben, informális beszélgetéseken, sőt szakmai fórumokon mindezek a kérdések az elmúlt 12 évben is terítékre kerültek, de nem történt változás. A BBTE magyar oktatói kara folyamatosan kifogásolta, hogy a Sapientia vezetői nem tartják be az egyetem alapítóinak ígéreteit, de a sérelmeiket nem kívánták a nyilvánosság elé vinni. Tudunk olyan újságcikkről, ami azért nem készült végül el, mert az állami magyar felsőoktatás vezetői nem akartak a sajtón keresztül üzengetni. „A Sapientián számos volt diákunk oktat vagy vezető tisztséget tölt be. Nem akartuk őket a nyilvánosság előtt támadni” – magyarázta a hallgatásuk okát a Transtelexnek az állami egyetem egyik, név nélkül nyilatkozó oktatója.

A BBTE magyar tagozatának vezetői szerint nem erről volt szó a Sapientia létrehozásakor

A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata a rendszerváltás óta a romániai magyar felsőoktatás zászlóshajója. A 22 karából 17-en magyar nyelven is folyik az oktatás 70 akkreditált alapképzéses és 48 mesterképzéses szakon, a magyarul tanuló diákok létszáma pedig idén meghaladja a 6600-at. Az intézményben a 2011-es oktatási törvény alapján 19 magyar egyetemi intézet alakult meg, vannak azonban olyan karok is, ahol az intézetek nem a nyelvi szempontok szerint szerveződtek. A BBTE mellett az állami felsőoktatásban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen és a Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi Gyógyszerészeti Tudomány és Technológiai Egyetemen folyik a román mellett magyar nyelvű oktatás is. Mindezeket az adatokat a BBTE magyar tagozatáért felelős rektorhelyettese ismertette, amikor felkerestük az irodájában. A Transtelexnek Soós Anna hangsúlyozta, hogy az állami felsőoktatást nem gyengíteni, hanem erősíteni kell. Azzal érvelt, hogy az erdélyi magyarok Romániában adóznak, és az ő adólejeikből kell fenntartani az őket szolgáló felsőoktatási intézményeket. Másfelől a román állam kettős szorzóval számol a magyar nyelvű egyetemi oktatás finanszírozásánál, ami egy olyan vívmány, amit szerinte feltétlenül meg kell őrizni.

Emlékeztetett arra, hogy a Sapientia és a PKE képzéseinek nagy része annak idején a BBTE magyar oktatóinak segítségével indult el. Elmondta: most is támogatnák a két egyetemet, de szerinte már nagyon rég nem azt a szerepet töltik be az erdélyi magyar felsőoktatásban, amelyet az alapítóik szántak ezeknek az intézményeknek. „Arról volt szó, hogy olyan szakokat indítanak, amelyek nem szerepelnek az állami felsőoktatás magyar nyelvű kínálatában, vagyis mérnököket, agrárszakembereket képeznek. Ennek ellenére a Sapientiának már az egyik első szakja az informatika volt, amelyik akkor is jól működött a BBTE-n. Jelenleg számos képzésük van a humán- és a társadalomtudományok területén, amelyek teljesen értelmetlenül megduplázzák az állami egyetemen zajló képzéseket” – magyarázta Transtelexnek.

A rektorhelyettes adatai szerint a Sapientián a jelenlegi tanévben kínált 32 alapképzésből 19-nek, a 13 mesteri programból 9-nek a doméniuma (tudományterülete) a BBTE-n is megtalálható. Ugyanakkor az alapítványi egyetem az állami intézmény alapképzései közül gyakorlatilag 14-et megduplázott. A párhuzamos képzések közül Soós Anna elsőként a szociológiát említette, amit a nagyváradi PKE-vel együtt megtriplázott az alapítványi egyetem. Ennek a képzésnek szerinte nincs mit keresnie a két másik felsőoktatási intézmény kínálatában, „hiszen Erdélynek nincs szüksége ilyen nagy számú magyar szociológusra”. De nincs mit keresnie szerinte az alapítványi egyetemen a közgazdasági képzésnek, az európai tanulmányok, a humán erőforrások vagy a környezettudomány szaknak sem, mert ezek is szerepelnek a BBTE kínálatában. Külön kitért a jogászképzés helyzetére, amelyik a Sapientián magyarul zajlik. „Mi a jogon külön helyeket kínálunk a magyar diákoknak felvételikor. Utána csak választható tárgyakat hallgathatnak ugyan magyarul, de ha a romániai magyarságnak akarunk jogászokat képezni, akkor a hallgatóknak a román szaknyelven kell elsajátítaniuk” – részletezte érveit.

A rektorhelyettes megemlítette a Sapientia csíkszeredai karán indított román-angol szakot is. Szerinte ennek a képzésnek a nyelvi környezet miatt Kolozsváron, a BBTE-n van létjogosultsága. „Az iskolában magyar anyanyelvű román tanárokra nagyon nagy szükség van, de Csíkszeredában nem lehet megtanulni a román nyelvet. Kolozsváron tényleg komolyan veszik a román nyelv oktatását, a Székelyföldön képzett tanárok azonban képtelenek lesznek minőségi oktatást biztosítani” – érvelt az oktató. A párhuzamos képzések másik negatív következménye szerinte az elszívó hatásuk: a csíkszeredai román-angol szak beindítása után zuhant a BBTE román-magyar szakára jelentkezők száma. De az állami egyetem magyar nyelvű szociológia és környezettudomány szakára is egyre kevesebben felvételiznek, amióta ezeket a képzéseket elindította a Sapientia.

Soós Anna közlése szerint a magyar állam által finanszírozott alapítványi egyetemen legutóbb elindított képzések közül a néptáncoktatás volt az, ami a BBTE számára „nagyon-nagyon rosszul sült el”. Az állami egyetem magyar néprajz szakján ugyanis eddig sem volt sok diák, de miután a Sapientia meghirdette Kolozsváron ezt a képzést, még kevesebb a hallgató. „Nyilván ennek is a hátterében a Sapientia elszívó hatása áll. Érveik szerint azért indították el ezt a képzést, hogy a csíkszeredai Művészetek Házának legyen utánpótlása. De ha hozzánk fordulnak ebben az ügyben, akkor mi is létre tudtunk volna hozni Kolozsváron egy ilyen szakot” – jegyezte meg.

A BBTE-n magyar matematikus és informatikus hallgatókat oktató rektorhelyettes felhívta a figyelmet egy másik jelenségre: tapasztalata szerint azok a diákjai, akik a számonkéréskor nem tudnak megfelelni az állami egyetem követelményeinek, nem bírják az iramot, rendszerint kérik az áthelyezésüket a Sapientiára, és ott végeznek. Gyakran ugyanígy járnak el a BBTE-n jogot hallgató magyar diákok és más szakok hallgatói is. „Ők a könnyebb utat választják. Az a baj, hogy ez a döntésük visszaüt, számos hátrányuk származhat az életben abból, hogy nem mernek versenyhelyzetbe kerülni” – vélekedett Soós Anna. Kérdésünkre elmondta azt is, hogy tíz éve a BBTE tanárai már nem oktathatnak a Sapientián. Akkor ugyanis az állami egyetem szenátusa úgy határozott, hogy csak azokban a felsőoktatási intézményekben vállalhatnak „mellékállást”, amelyekkel a BBTE-nek együttműködési szerződése van. „A Sapientiával nincs ilyen szerződésünk. Nyilván ők nagyon-nagyon szeretnék azt, hogy kössünk szerződést, de a BBTE álláspontja szerint ez csak akkor lesz lehetséges, ha az alapítványi egyetem betartja a létrehozásakor tett ígéreteket” – szögezte le Soós Anna.

A rektorhelyettestől megtudtuk: az erdélyi magyar felsőoktatás irányítói „évente kétszer-háromszor is” felhívják a figyelmet különböző szakmai fórumokon a Sapientián és a PKE-n zajló párhuzamos képzéseknek az állami oktatást elsorvasztó, elszívó hatására. Jómaga is beszélt erről többször a határon túli magyar oktatással foglalkozó intézmények képviselőinek tanácskozásán, amelyet Hankó Balázs helyettes államtitkár szokott rendszeresen összehívni Budapesten, de szóvá tette a Kolozsvári Akadémiai Bizottság által szervezett korábbi találkozókon és a Magyar Rektori Konferencia idén szeptemberben Nagyváradon tartott plenáris ülésén is. „Én ezeket a szempontokat tíz éve számtalanszor elmondom. És azt a választ kapom, hogy a felsőoktatásban szabad a verseny. Ha a Sapientia akkreditáltatni akar egy szakot, mi azt megakadályozni nem tudjuk, a józan belátásukra van bízva, hogy milyen képzéseket indítanak” – magyarázta.

Hankó Balázsnak arról a kolozsvári kijelentéséről, miszerint a magyar állam célja, hogy a Sapientia váljon az erdélyi magyarság legfontosabb felsőoktatási intézményévé, Soós Anna azt mondta: nem vonja kétségbe a budapesti kormány képviselőjének a jóhiszeműségét. „De tény, hogy nem egyezik a véleményünk, és ezt elmondtam neki legutóbb Nagyváradon is. Tehát ismeri az álláspontomat, amelynek lényege, hogy amilyen képzést csak lehet, az erdélyi magyar adófizetők pénzéből finanszírozott állami felsőoktatásban kell megvalósítani olyan egyetemeken, amelyek minőséget produkálnak, és amelyekben kutatási potenciál van. A BBTE a diákok szempontját tartja elsődlegesnek. Minden megmérettetés szerint a kelet-európai régió élvonalában vagyunk oktatási és kutatási szempontból is, ezzel végzőseink életpályáját is eredményessé tehetjük” – nyilatkozta a magyar tagozatért felelős intézményvezető.

A BBTE minőségbiztosításért és versenyképességért felelős rektorhelyettese, Markó Bálint is úgy látja, hogy az erdélyi magyar magánegyetemi szféra „ész nélküli” megerősítése az elszívó hatás miatt az állami magyar felsőoktatásban eddig elért eredményeket veszélyezteti. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az állami intézményben nem szüntetnek meg egyik napról a másikra magyar szakokat az érdeklődés hiánya miatt. „Tehát nincs olyan szabály a BBTE-n, hogy megszűnik egy magyar nyelvű képzés, ha a hallgatók száma mondjuk öt alá csökken. Az esetleges megszüntetés mindig attól függ, hogy az illető szak mennyire képvisel egy nagyon egyértelműen önálló területet, amit ki kell szolgálni. De attól is függ, hogy az illető karon belül milyen a képzési paletta, milyen a többi magyar nyelvű szak helyzete. Van azért egy belső szolidaritás is, van egy kifutása a folyamatoknak. Ha nagyon lejtőre áll egy szak, kap egy türelmi időt” – magyarázta, hozzátéve, hogy a magiszteri képzés fenntartásához már szükség van egy minimális diáklétszámra.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem főépülete Kolozsváron – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem főépülete Kolozsváron – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Markó Bálint elmondta, az elmúlt években szűntek meg olyan magyar nyelvű szakok is a BBTE-n, amelyeket utóbb végül sikerült újra elindítani. Példaként említette a geológiai képzést, amelynek jelenleg évfolyamonként stabilan 5-10 közötti számú hallgatója van úgy, hogy közben országosan csökken a geológia iránti érdeklődés. Kifejtette azt is, hogy a BBTE-n tanuló magyar diákok számának csökkenéséhez hosszabb távon nem csak a Sapientia elszívó hatása járulhat hozzá. Átalakultak a munkaerőpiaci igények, új kompetitorok jelentek meg, bizonyos területeknek csökkent a súlya a pandémia alatt, míg másoknak megnőtt, ugyanakkor számolni kell szerinte a demográfiai fogyással is. A rektorhelyettes hozzáfűzte: a felsőoktatásban résztvevő diákok aránya egyébként az európai uniós átlaghoz képest még mindig alacsony Romániában, „lenne még hová nőnie”.

Az egyetemi oktató ugyanakkor határozottan állítja: hamis az a diskurzus, hogy a verseny – például a BBTE-s képzésekkel párhuzamos szakok elindítása a Sapientián – voltaképpen segíti az állami magyar felsőoktatást. Ez az érvelés ugyanis szerinte azt sugallja, hogy egyébként nem lenne minőségi képzésre ösztönző kompetíció a hazai magyar nyelvű felsőoktatásban. Emlékeztetett arra, hogy a BBTE még a Sapientia megjelenése előtt is versenyhelyzetben volt, sőt valójában azoknak a magyar szakoknak is van kompetitora, amelyek látszólag versenytárs nélkül működnek a BBTE-n, a Sapientián vagy a PKE-n vagy máshol. Érvei szerint egy erdélyi magyar fiatal számára ma csupán nyelvi kompetencia kérdése az, hogy hova akar felvételizni, mert akár a műszaki, akár a közgazdaságtudományi területen nyitott a pálya. Példaként hozta fel, hogy az erdélyi magyar értelmiségiek vagy akár az RMDSZ-es politikusok egy része Kolozsvár, Marosvásárhely mellett Bukarestben vagy Temesváron végzett egyetemet. Emellett egyértelműen versenytársnak számítanak szerinte a magyarországi és a nyugati felsőoktatási intézmények is.

„Tehát fals dolog azt felvetni mintegy önigazolásként: azért jó, hogy ha párhuzamosan több képzés van ugyanazon a területen több intézménynél, mert ez a versenyt segíti. Nem voltunk eddig sem kompetíció nélküliek, és eddig is folyamatosan kellett javulnunk. Éppen azért, hogy a különböző, már korábban létező versenytársakkal szemben tudjuk biztosítani a minőséget és a vonzerőt” – szögezte le a rektorhelyettes.

Markó Bálint nem tartja feltétlenül megalapozottnak azt az érvelést sem, hogy azért van szükség a BBTE magyar kínálatában fellelhető szakokkal párhuzamos képzések elindítására a Sapientián vagy a PKE-n, mert van rá igény. Szerinte ugyanis előfordulhat: az alapítványi egyetem azért indít párhuzamos szakokat, mert látja, hogy a BBTE-n ezekre a képzésekre sokan jelentkeznek, és az intézmény vezetői úgy gondolják, hogy akkor náluk is nagy lesz az érdeklődés. „A kérdés az: mi magunk generáljuk az igényt, vagy egy tényleges társadalmi igényt akarunk kiszolgálni. Nagyon nem mindegy, és a döntés felelősséggel is jár, mert a végzettjeinknek el is kell tudniuk helyezkedni a munkaerőpiacon” – részletezte.

Hankó Balázs kolozsvári kijelentéséről kérdésünkre úgy vélekedett: „van egy BBTE ellen irányuló éle” annak a célkitűzésnek, hogy a Sapientia váljon az erdélyi magyarság legfontosabb felsőoktatási intézményévé. „Jelen pillanatban mi vagyunk az első Románia szintjén is, és szerény sejtésem szerint ez így is fog maradni” – jegyezte meg. Hangsúlyozta ugyanakkor: jogos elvárása a Sapientia finanszírozójának, vagyis a magyar kormánynak, hogy az alapítványi egyetem fejlődjön. A kérdés szerinte csak az, hogy az állami magyar felsőoktatás lejtőre kerülése kell-e hogy legyen az ára Sapientia fejlődésének. Ezt szerinte mindenképpen el kellene kerülni, mert ártana az erdélyi magyar közösség ügyének.

„A román államnak adózó erdélyi magyarként az elsődleges célom az, hogy a felsőoktatási intézményeimet az állam tartsa fenn, hiszen ez a feladata. Én nem akarok erről lemondani. Nem hiszem, hogy kérdés bárki számára itt Erdélyben az állami intézmények elsődlegessége a felsőoktatásban. Természetesen úgy, hogy ezek a lehető legmagasabb szintű képzést biztosítsák. Ezért úgy gondolom, hogy a magyar állami felsőoktatást nem szabad háttérbe szorítani. Nem meggátolni, hanem segíteni kell a fejlődését, mert ezáltal jobb lesz a magyar közösségnek is. Itt tehát a kérdés az, hogy milyen szempontokat követ a budapesti kormány a Sapientia finanszírozásával. A közösségünk érdeke kell hogy legyen az elsődleges szempont. És ezt az érdeket nem lehet azzal sérteni, hogyha egymás lábára taposunk folyamatosan” – fejtette ki a BBTE rektorhelyettese.

Ebben az összefüggésben Markó Bálint nem tartja megvalósíthatónak a Sapientiának azt a törvénymódosító javaslatát, hogy közpénzekből finanszírozzák azokat a magánegyetemeken zajló magyar nyelvű képzéseket, amelyek nem szerepelnek az állami felsőoktatás kínálatában. Szerinte a román állam a Pandora szelencéjét nyitná meg ezzel a lépéssel. „Ez azt jelentené, hogy (az állam) lemond egy feladatáról. Ha a Sapientia költségvetési támogatást kapna, azonnal jelentkezne a Dimitrie Cantemir, a Spiru Haret és a többi magánegyetem azzal, hogy létrehoznak ők is olyan szakokat, amelyek nem léteznek az állami egyetemeken. Ettől pedig egyértelműen tartanak. Az viszont kivitelezhető, hogy szélesebb körű hozzáférést kapjanak kutatástámogatási vagy egyéb fejlesztési forrásokhoz” – jelezte a rektorhelyettes.

Markó Bálint megerősítette, hogy az elmúlt években a BBTE oktatói többször is tárgyaltak a Sapientia vezetőivel és a magyar kormány képviselőivel az erdélyi magyar felsőoktatás irányáról különböző egyeztetési fórumokon és személyes beszélgetéseken. Voltak szerinte pozitív kimenetelű beszélgetések. „Vannak olyan területek, ahol az érdekeink egyértelműen egybeesnek. Ilyen például a magyarországi felsőoktatási intézmények erdélyi kihelyezett képzéseinek a kérdése. A közös álláspontunk az, hogy ezeket nem szabad a tudtunk nélkül elindítani, mert hallgatókat veszítünk miattuk” – magyarázta. Hozzátette, lát lehetőséget arra, hogy a jövőben a BBTE együttműködjön a Sapientiával, a PKE-vel, illetve a két magánegyetem és a PTI között létrehozott konzorciummal. Annál is inkább, mert bizonyos szintű – elsősorban szakmai – együttműködés eddig is létezett az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények között. Emlékeztetett arra, hogy a Sapientia számos oktatója és vezetőségi tagja a BBTE-n végzett és doktorált. „Sok szoros szál fűz össze tehát bennünket. Le lehet ülni beszélgetni, mert megvannak azok a közös történetek is, amelyekre alapozni tudunk” – fogalmazott.

Az egyeztetések annál is inkább fontosak – tette hozzá –, mert az erdélyi magyar felsőoktatásnak jelenleg nincs egy egységes fejlesztési stratégiája, pedig nagy igény lenne rá. Szerinte ennek összeállítását egy szükségszerűen önkritikus helyzetelemzéssel kellene elkezdeni, mert csak ez teszi lehetővé projekciók kidolgozását is. „Nem mellesleg ez azért fontos, mert meg tudnák határozni a felvállalható csapásirányokat, vagy azonosítani tudnánk azokat a zsákutcákat, amiket utána el lehet kerülni. Már önmagában az is egy asztalra letehető eredmény lenne, ha meg tudnánk közösen szabni azokat a kereteket, amelyeket a felsőoktatás aktorai a jövőben betartanak” – fejtette ki Markó Bálint, aki a stratégia kidolgozásába a hazai és magyarországi szakmabelieken (oktatókon, oktatáskutatókon) kívül oktatáspolitikusokat is bevonna. „Rajtuk kívül érdemes legalább konzultatív módon diákokat is bevonni, illetve a helyi közösségek és a piaci szereplők megszólaltatása is fontos szempont lehet” – tette hozzá.

A Sapientia vezetői szerint túldimenzionált az átfedések kérdése

Amikor a Sapientia rektorát megkerestük, az első felismerésünk az volt: az állami egyetem és az alapítványi egyetem vezetői között nincs egyetértés abban, hogy hány szak fedi valójában egymást a két intézmény képzési kínálatában. Tonk Márton szerint ugyanis a BBTE alapképzései közül nem 14 található meg náluk, ahogyan Soós Anna állítja, hanem csak 10. „Összeszámoltam: a BBTE magyar tagozata alap- és mesterképzéseinek mindössze a 8,85 százalékának van megfelelője a Sapientián. Ez az adat azt mutatja, hogy az átfedések kérdése túldimenzionált” – jelentette ki. Erre hivatkozva a rektor fenntartotta, hogy az egyetem nem szegte meg az alapítók ígéreteit, és változatlanul az a szándéka, hogy „lehetőség szerint” ne duplázza meg a már létező magyar nyelvű képzési kínálatot. Arra a felvetésünkre, hogy Soós Anna előttünk számolta össze ceruzával a 14 megduplázott szakot, Tonk Márton úgy reagált: a BBTE rektorhelyettese „tág tudományterületi merítéssel” végezhette el ezt a műveletet, jómaga pedig a központosított szaknévsor szerint számolt. „Nem vitatom a rektorhelyettes asszony állítását, de az én számításom ez” – jegyezte meg. (A két egyetem kínálatát magunk is és összevetettük, és valóban 14 azonos nevű képzést találtunk – szerk. megj.)

Amikor felvetettük, hogy a két egyetem szakjai közötti átfedések aránya akkor is közel egyharmados lenne az alapképzésben, ha valóban csak tíz párhuzamos szak lenne a Sapientán, a rektor kijelentette: az elmúlt húsz évben jelentkező megduplázások nem voltak szándékosak, mindegyiknek „megvan a maga története”. Emlékeztet arra, hogy például a csíkszeredai román-angol szak elindítása az akkori akkreditációs szabályok szerint kötelező volt, csak úgy lehet egyetemet alapítani, ha a felsőoktatási intézménynek legalább egy román nyelvű szakja is van. „Nyilván a Sapientia alapítói nem kezdhettek el azon gondolkozni, hogy például mérnöki képzést indítsanak el román nyelven, ezért egy olyan szakot indítottak el, amelyikre amúgy is igény volt a térségben, Székelyföldön nagy szükség van a magyar anyanyelvű román tanárokra” – magyarázta. Arra a felvetésünkre, hogy a székelyföldi diákok a kolozsvári nyelvi környezetben jobban megtanulnának románul, Tonk kifejtette: a székelyföldi fiatalok mind a mai napig nem engedhetik meg maguknak anyagilag, hogy Kolozsváron tanuljanak, hiszen közismerten drága város. „A mai vagy egykori hallgatóink közül sokan nem tanulhattak volna egyetemen, ha a Sapientiának nem lettek volna Csíkszeredában, Marosvásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön szakjai” – fűzte hozzá.

Az informatikusképzésről kijelentette: a megduplázásának nincs elszívó hatása a felsőoktatási piac jelenlegi keresleti viszonyai között, és ez szerinte a jogász- vagy a közgazdászképzésről is megállapítható. A Sapientia csíkszeredai szociológia szakjáról azt mondta: az alapítók eredeti szándékai szerint ennek vidékfejlesztési szaknak kellett volna lennie, csakhogy amikor az egyetem elindult, ezt a képzést kivették a központosított szaknévsorból. „Nem tudom mind a mai napig, hogy miért került ki, mert egy lényeges diszciplínáról van szó, de kikerült. Egy olyan pillanatban, amikor Csíkszeredában már létezett egy jól kiépített vidékfejlesztési szak. Így meg kellett találni azt a legközelebb álló szakot, amelyiknek a leple alatt ugyanazt a képzést lehet nyújtani, és a szociológia volt. De gyakorlatilag mind a mai napig jelentős részben vidékfejlesztést oktatnak szociológiába csomagolva a csíkszeredai kollégák. A BBTE magyar nyelvű szociológia szakján teljesen másak a képzési irányok” – részletezte az alapítványi egyetem vezetője.

A megduplázások kapcsán Tonk megjegyezte: van olyan képzés is, amit a Sapientia indított el, és utóbb megjelent a BBTE magyar nyelvű oktatási kínálatában. Az alapítványi egyetem kolozsvári filmművészeti és fotóművészet szakjáról van szó. „Már két-három éve működött ez a szakunk, amikor a BBTE egyik akkori magyar rektorhelyettese felhívott engem, akkori kolozsvári dékánt, jelezve, hogy el szeretnék indítani ez a képzést, és beszélgetni szeretne erről. Az válaszoltam, rendben van, üljünk le, beszéljük meg. És ez a szak azóta is sikeresen működik mindkét egyetemen. Tehát a történelem ebből a szempontból sok mindent hozott magával az erdélyi magyar felsőoktatási intézményi viszonyokban. Nem gondolom, hogy az a helyes út, ha most akkor ezeket az eseteket aprópénzre váltjuk, mindegyiknek tudjuk pontosan az okát” – fogalmazott a rektor.

Tonk értésre adta, hogy a BBTE magyar oktatóit voltaképpen a versenyhelyzet zavarja, amikor az állami egyetem képzéseinek megduplázását kérik számon a Sapientián. „Bizonyára nem kellemes, amikor valamiféle intézményi konkurenciával is kell számolni” – jelentette ki. Emlékeztetett arra, hogy hosszú időn keresztül az egyetemen tanulni vágyó romániai magyar fiataloknak egyetlen opciója volt az állami felsőoktatás, de a Sapientia megjelenésével ez megváltozott. „Egy biztos: egyetemünk megjelenése után sok mindent újra kellett gondolni más intézményekben is. Sok mindenben jobban kellett teljesíteni, akár az egyetemi kommunikációban, akár a képzések tartalmában. Ez lehet, hogy bizonyos helyeken és bizonyos embereknek kényelmetlen volt, hiszen kellemetlen lehet az, hogy most újra kell írni egy egyetemi kurzust” – jegyezte meg. Markó Bálintnak arról a nézetéről, hogy a BBTE magyar nyelvű képzéseinek az alapítvány egyetem megjelenése előtt is volt konkurenciája, Tonk kijelentette: Sapientia éppen azért jött létre, hogy az erdélyi magyar fiatalok ne nyugati, magyarországi vagy román tannyelvű intézményekben tanuljanak, hanem anyanyelvükön a szülőföldjükön. „Persze el lehet játszani azzal a gondolattal, hogy egy magyarországi vagy egy nyugat-európai egyetem versenytárs. Versenytársai a Sapientiának is. De mi összesen 35 olyan alap- és magiszteri képzést nyújtunk, amelyiknek nincs megfelelője más magyar nyelvű felsőoktatást nyújtó intézményben” – hangoztatta a rektor.

A Bocskai-ház, a Sapientia rektori hivatala Kolozsvár központjában – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
A Bocskai-ház, a Sapientia rektori hivatala Kolozsvár központjában – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Kérdésünkre elmondta azt is: „tökéletesen egyetért” a BBTE két magyar rektorhelyettesnek azzal az álláspontjával, miszerint a magyar nyelvű felsőoktatást a román állami költségvetésből kell finanszírozni, és az adófizető erdélyi magyarok nem mondhatnak le erről a jogukról. Állítása szerint éppen azért javasolja a Sapientia azt a törvénymódosítást, hogy a román állam finanszírozza azokat a szakokat, amelyek nem léteznek az állami egyetemek magyar nyelvű kínálatában, de léteznek magánegyetemeken. „Vagyis azt kérjük, hogy az állami költségvetésből támogassák azt a 35 magyar nyelvű képzést, amelyeket csak és kizárólag mi biztosítunk Romániában” – szögezte le. Markó Bálintnak arra a kijelentésére, miszerint ez a törvénymódosítás nem járható út, mert Pandora szelencéjét nyitná meg a magánegyetemek állami finanszírozásával, Tonk Márton úgy reagált: nem azt kérik, hogy a Sapientia egyetlen magánegyetemként kapjon támogatást a román államtól, hanem azt, hogy intézménytől függetlenül azok a szakok kapjanak román állami támogatást, amelyek révén megvalósul a magyar felsőoktatás teljes képzési struktúrája, a cél ugyanis az, hogy az összes létező szak legyen hozzáférhető magyar nyelven a romániai felsőoktatási rendszerben. „Tehát azt kérjük, hogy akár a Spiru Haret vagy a Dimitrie Cantemir magánegyetem is kaphasson költségvetési támogatást, ha beindít egy eddig nem létező magyar nyelvű szakot” – magyarázta.

A Sapientia rektora ebben az összefüggésben kifejtette: nem érti, hogy a BBTE magyar tagozata miért nem próbálkozik olyan magyar nyelvű szakok beindításával, amelyek jelenleg nem léteznek az állami felsőoktatásban. Példaként a magyar nyelvű állatorvosi vagy a művészeti képzést említette. Szóvá tette, hogy a korábban nem létező magyar nyelvű képzések „nagy szeletének” a beindítását a Sapientia vállalta fel, annak ellenére, hogy költségigényes szakokról van szó. „A mérnökképzés megteremtése Marosvásárhelyen, Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön jelentős anyagi ráfordítást igényelt” – jegyezte meg.

Amikor szembesítettük Tonk Mártont azzal, hogy Soós Anna konkrét adatokkal alátámasztva beszélt a Sapientia elszívó hatásáról, illetve ennek az állami magyar felsőoktatásra nézve negatív következményről, az alapítványi egyetem rektora úgy fogalmazott: furcsállja a BBTE magyar oktatóinak ezeket az aggályait. „A BBTE magyar tagozata vezetőinek eddig a nyilatkozataiból az derült ki, hogy az elmúlt években nem volt hallgatói létszámcsökkenés az állami egyetemen, sőt egyes években növekedésekről számoltak be. Ilyen körülmények között minimum furcsa a Sapientia elszívó hatásáról hallani” – jelentette ki. Hozzátette: a BBTE magyar oktatóinak aggályai számára azt sugallják, hogy „fenyegetőnek érzik” a Sapientián zajló képzések minőségét.

Az alapítványi egyetemen zajló képzés minősége kapcsán szembesítettük a rektort Soós Annának azzal a kijelentésével is, hogy gyakran a Sapientiára iratkoznak át azok a magyar hallgatók, akik nem bírják az iramot a BBTE-n. Tonk nem tagadta, hogy ez a jelenség létezik, de szerinte nem a két intézményben zajló oktatás eltérő színvonala a magyarázat. „Akik hozzánk jönnek tanulni, azok ugyanazt a szakmai színvonalat kapják meg a Sapientán, csak még valami egyéb szempontjuk is van. Mi emberközeli környezetet, valós tanár-diák viszonyt tudunk nyújtani számukra. Reális és erős partnerséget tudunk ajánlani a hallgatóinknak. Ha vulgárisan akarnám ezt elmagyarázni: ha most kimegyek az irodámból a folyosóra, jó eséllyel minden velem szembejövő diákot a nevén tudnék szólítani” – ecsetelte a rektor. Hozzátette: a diákok számára fontos szempont, hogy magyar identitású környezet veszi körül őket a Sapientián, és ez a környezet akár a közösségi szerepvállalásaikkal is kapcsolatos. „Bizonyos képzéseink észrevétlenül az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek egy fajta háttérintézményévé váltak, nagyon sok olyan hallgatót bocsátunk ki, akik ebbe a szférába mozognak” – fűzte hozzá.

Kérdésünkre megerősítette, hogy a két egyetem szakmai szinten jelenleg is együttműködik: oktatóik gyakran együtt végeznek kutatásokat, közös publikációik jelennek meg, közös szakmai gyakorlatokat tartanak. Emlékeztetett arra, hogy maga is a BBTE-n tanult és ott is kezdte a szakmai pályát. „Hálás is vagyok ezért, jó közeg volt, és az akkor kialakult szakmai, emberi kapcsolataim mind a mai napig fennállnak” – fogalmazott. Elmondta, hogy évekkel ezelőtt a Sapientia intézményes szintre szerette volna emelni a két egyetem együttműködését, és át is küldtek a BBTE-nek egy erről szóló szerződésszervezetet, de végül nem született köztük megállapodás. Felvetésünkre elmondta azt is: egyetért az állami egyetem magyar oktatóival abban, hogy szükség lenne egy egységes erdélyi magyar felsőoktatás-fejlesztési stratégiára. Szerinte ennek a fő elemei már most ismertek. „Nagyjából tudjuk, hogy hol vannak hiányosságok az erdélyi magyar felsőoktatásban, milyen képzéseket kellene indítani, hol érvényesülnek elszívó hatások például külföldi intézmények irányába. Tény, hogy erről még nem készült egy mindenki által felvállalt dokumentum” – közölte a Sapientia rektora.

Közölte azt is, hogy jómaga már korábban javasolta az erdélyi magyar felsőoktatás állandó fórumának, egy fajta „mini rektori konferenciának” a létrehozását. Ebben a fórumban elképzelései szerint a magyar nyelven oktató három állami és három magánegyetem képviselői vennének részt. „Így egyeztetni tudnánk az érdekeinket, megpróbálhatunk közös nevezőre jutni. Például közösen számba vehetnénk a hiányzó magyar nyelvű képzéseket és megegyezhetnénk abba, hogy az elkövetkező öt-tíz esztendőben ki mit vállal be. Meggyőződésem, hogy ezt az állapotot el lehetne érni, és az biztos, hogy a Sapientiában erre az akarat megvan. Nem úgy kívánunk viselkedni az erdélyi magyar felsőoktatásban, hogy megyünk előre, mint a buldózer, mert valamiért éppen most ezt megtehetjük” – fejtette ki. Megjegyezte azt is: nehéz úgy egy asztalhoz ülni, ha az egyik fél feltételeket szab. „Ezt nem is szokás, még a tárgyalástechnika sem így tanítja” – jelentette ki arra utalva, hogy a BBTE vezetősége elutasította az együttműködési szerződés aláírását a Sapientiával a magyar nyelvű alapképzések megduplázása miatt.

Markó Bálint nézetéről, miszerint a magyar kormánynak elsősorban a közösség érdekeit kellene figyelembe vennie, amikor célkitűzésként szabja meg, hogy a Sapientiának kell a legerősebb erdélyi magyar nyelvű egyetemnek lennie, és a közösségi érdeket sérti, hogy ha „egymás lábára taposnak” a felsőoktatási intézmények, Tonk Márton kijelentette: a magyar állam „nemhogy rosszat tett volna”, de egy nagyon fontos feladatot vállalt magára, amikor az alapítványi egyetem létrehozásának támogatásáról döntött. Emlékeztetett: a rendszerváltás után konszenzus volt abban, hogy a magyar közösségnek joga van egy önálló tudományegyetemre, de ennek létrehozását a román állam ellenezte. „Tíz éven keresztül folyt az iszapbirkózás Bukaresttel a magyar egyetem ügyében úgy, hogy közben ketyegett az óra, telt-múlt az idő, míg a magyar kormány 2000-ben át nem vágta a gordiuszi csomót Sapientia létrehozásával. Ettől a pillanattól fogva, ha úgy tetszik, a kocka el is volt vetve. Ebből fakad az, hogy a magyar kormány mindmáig a Sapientiát és a konzorciumhoz kapcsolódó két másik intézményt, a PKE-t és a PTI-t tekinti a stratégiai partnerének. Természetes az a budapesti elvárás is, hogy jól teljesítsen az intézmény, amibe pénzt fektetnek” – magyarázta a rektor, aki szerint a Sapientia elindításával az erdélyi magyar felsőoktatás az elmúlt 20 esztendőben csak nyert.

Tonk Mártontól végezetül megtudtuk, hogy az alapítványi egyetem a következő években nem tervezi új alapképzések indítását, hanem a doktorképzésre összpontosítanak. Hangsúlyozta: ügyelnek arra, olyan területeken induljanak doktori iskolák a Sapientián, amelyeket más intézmények nem biztosítanak a magyar fiatalok számára.

A Sapientia EMTE 2021-2030-ra vonatkozó fejlesztési stratégiája valóban nem irányozza elő új alapképzések indítását, csak olyan szakokét, amelyek előkészítése már folyamatban van. Ezek közé tartozik a testnevelés és sport is, amelynek csíkszeredai beindítása a BBTE-n már létező magyar nyelvű képzés megduplázását jelenti majd. A stratégiát böngészve ugyanakkor szembeszökőnek tűnik az az állítás, amely szerint „az egyetem küldetésnyilatkozata változatlan maradt, és az intézményalapításkor meghatározott alapelveket tartalmazza”. A fejlesztési stratégia ugyanis részletesen fel is idézi ezeket az alapelveket, de nem szerepel közöttük a Sapientia alapítói által húsz évvel ezelőtt rögzített „stratégiai komplementaritás” alapelve. Ez értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy az egyetem a hivatalos dokumentumaiban sem tartja már irányadónak az alapítóknak azt az ígéretét, miszerint a képzési kínálatban olyan területekre kíván koncentrálni, amelyeken magyar nyelven jelenleg nem folyik oktatás.

A Sapientia közvetkező tíz évre szóló stratégiáját tavaly hagyta jóvá a Sapientia Alapítvány kuratóriuma. A testület elnöke, Kató Béla az írásban feltett kérdésünkre válaszolva közölte: a Sapientia EMTE elindításakor elfogadott küldetésnyilatkozat és a 2021-2030 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési stratégia két különböző dokumentum, az utóbbi célja nem az általános elvek megismétlése, hanem a konkrét fejlesztési irányok vázolása. „Ennélfogva a »stratégiai komplementaritás« elve nem »kikerült« a fejlesztési stratégiából, a dokumentum ezúttal is pontosan rögzíti, hogy az intézmény küldetésnyilatkozatának megfelelően fogalmazódnak meg benne a konkrét fejlesztési lépések. A Sapientia Alapítvány és a Sapientia EMTE elsődleges célja az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás képzési spektrumának további bővítése, az állami, illetve a magán, magyar nyelvű felsőoktatásból jelenleg még hiányzó szakok indítása révén” – írta válaszában az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. (Szerk. megj: A fentebbi idézett szövegrészben utólag hibaigazítás történt, a szöveg korábbi verziójában egy sajnálatos szerkesztési/formázási hiba folytán a mondat egy része a szándékunktól eltérően lemaradt, és ily módon más értelmet nyert. A hibát csak utólag vettük észre, ahogy maga a szerző is, az érintettektől elnézést kérünk.)

Kató Béla ugyanakkor fenntartja, hogy a Sapientia nem szegte meg az alapítók ígéreteit. Ezt válaszában a kuratórium elnöke a Tonk Márton által már ismertetett adatokkal támasztotta alá, amelyek szerint jelenleg a BBTE teljes, alap- és mesterszakos magyar nyelvű kínálata mindössze 8,85 százalékának van megfelelője az alapítványi egyetemen. Rámutatott, hogy ezek szerint a Sapientián működő szakok 91,15 százaléka nem szerepel az állami magyar felsőoktatás kínálatában. „Ezek a szakok jelentős mértékben járultak hozzá a romániai magyar fiatalok anyanyelvű felsőoktatási lehetőségeinek bővítéséhez. Ebben a szellemben jött létre az elmúlt bő húsz esztendőben a Sapientia EMTE keretében a magyar nyelvű mérnökképzés, a magyar nyelvű agrároktatás, a biotechnológiai, élelmiszertudományi oktatás, hogy csupán csak néhány példát említsek. A Sapientia Alapítványnak, illetve a Sapientia EMTE-nek a jövő tekintetében is az az elsődleges célja, hogy olyan szakokat indítson, melyek folyamatosan növelik a Romániában magyar nyelven hozzáférhető egyetemi képzések palettáját, értelemszerűen hozzáigazítva a már létező szakkínálathoz” – közölte a püspök.

Mindazonáltal a kuratóriumi elnök is úgy látja, célszerű lenne, ha az állami és az alapítványi egyetem stratégiai kölcsönösen figyelembe vennék egymás szempontjait: a Sapientia a BBTE magyar oktatóinak aggályait, a BBTE pedig a Sapientia oktatóiét. Kató Béla hangsúlyozta: a Sapientia Alapítvány és a Sapientia EMTE a jövőben is nyitott és partner kíván lenni az erdélyi magyar felsőoktatás egységes fejlesztési stratégiája megvitatásában, a felmerülő problémák és nézetkülönbségek tisztázásában. Szerinte utóbbiak ellenére a rendszerváltás óta eltelt három évtized erdélyi felsőoktatáspolitikája jelentős részben sikeresnek tekinthető, mert mára mind szakkínálatában, mind földrajzi kiterjedésében kialakult Erdélyben egy olyan magyar nyelvű felsőoktatási hálózat (három állami magyar tagozat, illetve három magánegyetem), amely jelentős mértékben növelte az erdélyi magyar fiatalok minőségi anyanyelvi felsőoktatáshoz való hozzáférését. „Ebben pedig a Sapientia EMTE, illetve az őt létrehozó és támogató Sapientia Alapítvány és magyar kormány kétségtelenül fontos szerepet töltött és tölt be a jövőben is” – fogalmazott válaszában Kató Béla.

Az RMDSZ hárít, Budapest hallgat

Az RMDSZ célkitűzése a rendszerváltás után az önálló magyar egyetem létrehozása volt, és miután ez az elképzelés Bukarest ellenkezésén megbukott, az állami magyar felsőoktatás bővítésére törekedett, illetve támogatta a Sapientia EMTE létrehozását, amelynek alapkoncepcióját is RMDSZ-es műhelyekben dolgozták ki. Fontos szerepe volt abban, hogy 1993-tól a BBTE-n külön beiskolázási számuk van a magyar hallgatóknak, elindulhattak a nem tanári képesítést adó magyar nyelvű szakok, emelt nyelvi szorzójú támogatást kapnak a kisebbségek a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt, illetve kormányon volt 2011-ben, a jelenleg is hatályban lévő tanügyi törvény elfogadásakor, ami lehetővé tette a magyar intézetek létrehozását az állami egyetemeken. Ám ahogyan azt a Kolozsvári Akadémiai Bizottság is a már idézett tanulmányában tizenkét évvel ezelőtt megállapította: az érdekvédelmi szervezet 2005 körül „kivonult az egyetemkérdés mögül”, és az érdekelt intézmények képviselőire hárította a további oktatáspolitikai döntéseket.

Ezen az álláspontján pedig a mai napig nem változtatott. Legalábbis ez derült ki az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke Transtelexnek adott válaszaiból. Magyari Tivadar az RMDSZ programjára hivatkozva elhárította az erdélyi magyar felsőoktatás-fejlesztési stratégia hiányát firtató – írásban feltett – kérdésünket. A hivatkozott programpont szerint „az RMDSZ a magyar nyelvű képzést biztosító felsőoktatási intézetek saját, illetve az egymás között egyeztetett tervezeteit – úgy, ahogy azt az egyes intézetek legitim képviselői kommunikálják – a maga stratégiai kiindulópontjának és magjának tekinti.” Vagyis az RMDSZ nem kíván beleszólni az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztési stratégiájának vitájába, de ha elkészül egy ilyen dokumentum, azt felvállalja.

Magyari Tivadar jelenleg a BBTE oktatója, korábban pedig az intézmény rektorhelyettese volt. Kérdésünkre úgy fogalmazott: „megérti” Soós Annának és Markó Bálintnak a képzésduplázásokkal kapcsolatos aggályait. Arra a kérdésünkre, egyetért-e Soós Anna kijelentésével, miszerint nagyon fontos, hogy a romániai magyar felsőoktatásban ne legyen párhuzamos oktatás, az RMDSZ ügyvezető alelnöke így válaszolt: „A BBTE oktatójaként, volt rektorhelyetteseként nem kommentálom a sajtóban az utódom munkáját, ilyen minőségemben közvetlenül vele beszélem meg, mert a viszony jó. Az RMDSZ szakértőjeként pedig ezt tudom mondani: amennyiben a magyar tagozat vezetője az egyetem magyar tagozatának álláspontját közvetíti, azt fontos támpontnak tartom a politikum számára.

Arra a felvetésünkre, nem gondolja-e úgy, hogy az RMDSZ és a Fidesz partnerségére alapozva meg kellene győzni az alapítványt finanszírozó budapesti kormányt arról, ne a romániai magyar állami felsőoktatás kárára fejlessze a Sapientiát, Magyari Tivadar közölte: „Nem látom, hogy a finanszírozónak ebben különösebb, közvetlen szerepe, főleg kizárólagos döntése lenne.”

Megkerestük kérdéseinkkel a Kulturális és Innovációs Minisztérium sajtóosztályán keresztül Hankó Balázst is. A helyettes államtitkártól elsősorban azt szerettük volna megtudni: nem gondolja-e úgy, hogy a Sapientia finanszírozójaként a magyar kormánynak az alapítványi egyetem fejlesztésekor figyelembe kellene vennie a BBTE magyar oktatóinak az aggályait? Kérdésünkre három hét elteltével sem kaptunk választ. Ezért ugyanezt a kérdést írásban feltettük Brendus Rékának is, aki 2019-től a magyar kormányt képviseli a Sapientia Alapítvány kuratóriumában, de a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának a főosztályvezetője Kató Bélához irányított. Brendus Réka arra az emailünkre már nem reagált, amelyben felhívtuk a figyelmét, hogy a magyar kormányhoz intézett kérdések megválaszolásában nem a kuratóriumi elnök az illetékes.


A Petőfi-Schiller egyetemtől a Sapientiáig – kronológia

Amint a Sapientia EMTE cikkünk elején idézett megvalósíthatósági tanulmányának szerzői (Bárdi Nándor, Berki Anna és Ulicsák Szilárd) is megállapították, közvetlenül a rendszerváltás után az erdélyi magyar felsőoktatás intézményteremtési elképzelései közül a „teljes struktúrájú” magyar tudományegyetem – a Bolyai Egyetem – létrehozása volt a domináns. Miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az 1990-ben megfogalmazott célkitűzés megvalósítását a román kormány nem támogatja, egymás után jelentek meg újabb elképzelések, amelyek azonban az önálló magyar felsőoktatási intézmény jogosságát nem vitatták.

– 1997–1999 között megerősödött a BBTE-en belüli magyar tagozat, a szerkezeti önállósodás gondolata; párhuzamosan megjelent az RMDSZ oktatáspolitikusai részéről a romániai önálló magyar felsőoktatási intézményhálózat kialakításának és fejlesztésének terve is, ezekre az anyagokra támaszkodva készült el a koalíciós egyetemválság (1997 ősze) után a Petőfi-Schiller egyetem dokumentációja;

– szintén 1997–1999 között Andrei Marga rektor közép-európai és multikulturális koncepciójának keretében, a magyar oktatói kar kérésének hatására, a BBTE-n belül megvalósult az ún. „magyar vonal”; az RMDSZ a Petőfi-Schiller elindítására tett sikertelen koalíciós próbálkozások után továbbra is fenntartotta az állami egyetem követelését;

– 1999-ben a Fidesz-kormány, a székelyföldi önkormányzatok vezetőinek javaslatait figyelembe véve, a romániai magyar magánegyetem létrehozásának támogatása mellett döntött, az állami költségvetésből évi 2 milliárd forintot biztosítva erre a célra; még abban az évben különböző magyarországi és romániai szakértői anyagok készültek a magyarországi támogatás intézményépítési felhasználására, amelyek közül az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat kialakításáról Kötő József akkori RMDSZ-es oktatási államtitkárnak volt a legkonkrétabb elképzelése;

– 1999. november végére kialakult egy előzetes koncepció, majd a romániai magyar történelmi egyházak 2000. január 13-án, Kolozsváron létrehozták a Sapientia Alapítványt, amelynek feladata az önálló magyar egyetem elindításának előkészítése volt;

– az alapítvány kuratóriuma 2000. április 14-én elfogadott egy nyilatkozatot az Erdélyi Magyar Magánegyetem létrehozásáról; ebben többek között az szerepel, hogy az új felsőoktatási intézmény a képzési kínálatban olyan területekre kíván koncentrálni, amelyeken magyar nyelven jelenleg nem folyik oktatás;

– 2000 őszére elkészült az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) megvalósításának koncepciója, amelyet az október 7-i kuratóriumi ülésen egy küldetésnyilatkozattal együtt elfogadtak; ez a küldetésnyilatkozat is kimondja: az EMTE az egységes magyar felsőoktatás részeként a „stratégiai komplementaritás” elvét követi;

– 2000 végén az alapítvány ingatlanokat és telkeket vásárolt Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen, beindította több szak akkreditálását;

– 2001 júniusában az alapítvány kuratóriuma eldöntötte, hogy a létrehozandó intézmény megnevezése Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem legyen;

– 2001 nyarán lezajlott az első felvételi vizsga, októberben pedig elindult az oktatás két karon; Csíkszeredában négy szak kezdte el működését – Agrár- és élelmiszeripari gazdaság, Könyvelés és gazdálkodási informatika, Szociológia, Román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom –, Marosvásárhelyen pedig öt: Informatika, Mechatronika, Automatika és alkalmazott informatika, Számítástechnika, Pedagógia.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink