„Nem csak neve van, hanem íze is” – Mi lehet a Sóváradi Házi Fagylalt titka?

2022. augusztus 18. – 17:52

„Nem csak neve van, hanem íze is” – Mi lehet a Sóváradi Házi Fagylalt titka?
A Sóváradi Házi Fagylalt termékei – Fotó: Kicsid Attila / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

A mi fagyinknak nem csak neve van, hanem íze is – mondja Bíró Kinga, miközben a sóváradi főúton lévő fagyizójukban a málnás és a citromos fagyijukból formáz gombócokat. Ragaszkodik hozzá, hogy még az interjú előtt minél több fagylaltot végigkóstoljunk: az olyan kihagyhatatlan klasszikus ízek után, mint a vanília és a csokoládé, a sós karamelles, a fahéjas almás és a citrom-uborka-gyömbér kombináció következik a sorban. Majd a kóstoltatás után tényleg mesélni kezd arról, hogyan költöztek haza férjével Svájcból, és alapították meg kézműves fagyikészítő vállalkozásukat Sóváradi Házi Fagylalt néven. Arról is beszélgettünk, hogyan készül a sült fagyi, és milyen fagylaltok passzolnak egy szalonna- vagy barbecue fesztiválhoz. Vállalkozói profil.

Külföldön dolgoztatok, majd hazaköltözve saját vállalkozást indítottatok. Miért éppen a fagyikészítésre esett a választás?

Bíró Kinga: – Próbáltunk értéket teremteni az értékbe. Erdélyről a legtöbb embernek a pálinka vagy a lekvár jut eszébe, mi viszont úgy voltunk vele, hogy egyebet is lehetne készíteni abból a lekvárnak valóból. A székelyeknél van az a vicc, hogy a gyermek megkérdi az édesapját, mi lesz a sok gyümölccsel, mire az apja azt válaszolja, ha anyád meggyógyul, akkor lekvár, ha nem, akkor pálinka. Nálunk ez kissé módosul, fagyi lesz a helyi gyümölcsökből.

Svájcból költöztetek haza, és korábbi interjúkban utaltál arra, hogy az ott tanultak és tapasztaltak is hozzájárultak ahhoz, hogy most ezzel foglalkoztok. Mit tanultatok ott?

– Nagyon sok mindent. A nyelv mellett megismertük annak a régiónak a kultúráját, ahol dolgoztunk, láttuk, hogyan boldogulnak a mindennapjaikban a mezőgazdaságban dolgozó emberek, de a vendéglátás működésére is rálátást nyertünk. Lenyűgöző a turisztikai kiépítettség, az útvonalak, a vasútvonalak, illetve az is, hogy minden percre pontosan meg van szervezve. Nekem ez nagyon hiányzik. Nem mellesleg egy ottani, többek között eper termesztésével is foglalkozó családtól tanultam meg a fagylaltkészítést is.

Mit jelent, honnan jön a házi fagylalt megnevezés? Illetve miben jobb vagy más a ti termékeket mondjuk annál, mint amit az áruházláncokban lehet kapni?

– A házi fagylalt megnevezésre több válasz is van. Egyrészt, ezt a terméket mi egy házban készítjük, tehát semmiképpen nem egy gyárat kell elképzelni. Másrészt, a fagyikészítés nálunk nem előgyártott alapanyagok feldolgozásából áll, hanem egyenként törjük fel a tojásokat, és még a citromlét sem üvegből öntjük hozzá, hanem egymás után csavarjuk ki a citromnak a levét, néha előfordul, hogy akaratunk ellenére még a magja is beleesik. A csomagolás folyamata sem gépekkel történik, hanem egyenként, kézzel töltjük meg a dobozokat is.

A ház, ahol a fagyi készül – Fotó: Kicsid Attila / Transtelex
A ház, ahol a fagyi készül – Fotó: Kicsid Attila / Transtelex

Az mindenképp megkülönböztet minket például az áruházláncokban kapható fagylaltoktól, hogy nálunk minden termék gluténmentes, azon belül vannak magas gyümölcstartalmú sorbet termékeink, illetve tejszínes készítményeink is, amelyeknél a legfontosabb alapanyagok a tejszín, a tojás és a tej. Emellett vannak cukormentes, és a cukor nélküliek közt is laktózmentes fagylaltjaink. Az viszont egy nehéz kérdés, hogy kinek mit jelent a minőség. Sokan kérdezték már tőlünk, hogy miért nem készítünk olcsóbban előállítható fagylaltokat, de mi ragaszkodunk a saját magunk által felállított minőségi standardokhoz, még annak ellenére is, hogy az elszálló árak miatt nem lesz könnyű dolgunk a következő időszakban.

A termékeitek most már nagyon sok helyen megjelentek, a különböző székelyföldi települések üzletei mellett olyan nagyvárosokban is meg lehet vásárolni már, mint Kolozsvár. Csupán a véletlen hozta így, vagy tudatos építkezés eredménye ez az értékesítésben?

– Én a gondviselés számlájára írnám. Minden vállalkozás elkezdi valahol, és mi eléggé lentről kezdtünk. Nem úgy indultunk, hogy mondjuk a szüleinknek volt egy baráti társasága, amely tovább ajánlott másoknak, majd ők is tovább, hanem egyszerűen fogtuk magunkat, kiálltunk vásárokra, és azt mondtuk: itt vagyunk, mi ezt a terméket készítjük, reméljük ízleni fog. Így öt év után most már elmondhatom, hogy nagyon hálás vagyok, mert nagyon sok jó ember van, hiszen az egész üzletkör gyakorlatilag ajánlások alapján épült fel. Persze volt arra is példa, hogy megkerestünk potenciális ügyfeleket, de volt, akinek a fagylalttal volt valamilyen gondja, volt, aki olcsóbb minőséget szeretett volna, így egy idő után már úgy álltunk hozzá, hogy nem akarunk tovább kopogtatni, akinek kell ez a minőség, az meg fog keresni. Tulajdonképpen igazunk is lett, mert most már eljutottunk oda, hogy egyre többen keresnek meg azzal, hogy szeretnének velünk dolgozni. Nehéz volt kivárni ezt a folyamatot, és abban is biztos vagyok, hogy ezentúl is nagyon sok türelemre lesz szükségünk. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy egy fagyisnak könnyű dolga van, viszont amennyi beruházást végrehajtottunk a háttérgépekbe, amennyi munkánk van a termékeink elkészítésében, illetve abban a folyamatban, hogy el is jusson az üzletekbe és onnan a vásárlókhoz, arról nehéz pár mondatban beszélni.

Azért én mégis erre kérnélek, hogy beszélj egy kicsit arról, hogy néz ki egy fagylaltkészítő napja.

– Abszolút minden árut mi szerzünk be helyi termelőktől. A tejet, tejszínt és a joghurtot egy Székelyudvarhely melletti tejtermelő vállalattól, a gyümölcsöket is egy helyi beszállítótól vásároljuk, közben néha előfordulnak olyan jellegű nehézségek is ebben, hogy például az elmúlt időszakban igencsak nehéz volt málnát kapni, de az is megoldódott, most már Zeteváraljáról érkezik. A málnához egyébként újabban elképesztő árak mellett, nehezen lehet hozzájutni, gyakran még az exotikus gyümölcsöket is könnyebb volt beszerezni. A reggeleink a megrendelésekkel, az előkészületekkel telnek, felvesszük a rendeléseket, áttekintjük a készleteket, majd megtervezzük magát a főzést, hiszen például az sem mindegy, hogy milyen sorrendben készítjük el ezeket a termékeket. Közben pedig természetesen ki kell vinni a rendeléseket is, így pedig a 8 óra nagyon hamar el tud telni, sőt, az sem ritka, hogy bőven meghaladjuk a 12 óra munkát, hiszen ezt nem lehet csak úgy abbahagyni, és nem mondhatjuk a megrendelőinknek sem, hogy a megbeszélt napon mégsem tudjuk kiszállítani a fagylaltot.

Bíró Kinga – Fotó: Kicsid Attila / Transtelex
Bíró Kinga – Fotó: Kicsid Attila / Transtelex

A fagyikészítésről általában mindenkinek az jut eszébe, hogy ez egy szezonálisabb műfaj, ti viszont ezen a téren is hoztatok újszerűt.

– A sült fagyira gondolsz? Úgy voltunk fele, hogy télen is érkezik a villanyszámla, a hideg évszakban is vannak költségeink, úgyhogy alkossunk valami újat, valami egyedit, ami abban az időszakban is nagy érdeklődést válthat ki. Persze sokáig nehéz egyedinek lenni, hiszen előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül megjelennek a másolók, ennek ellenére megpróbálunk a következő télen is jelen lenni a vásárokon a sült fagyival. Ez egyébként úgy készül, hogy kenyértésztába általában vaníliás és csokis fagyit csomagolunk, amit a helyszínen sütünk ki forró olajban. Porcukorral, fahéjjal lehet fogyasztani, kívül forró, míg belül hideg, de amire a végére érsz, már kellemesen krémes fagyi lesz belőle. Vannak még ötleteink, hogy mivel lehetne bővíteni a téli vásárokon a téli ízeket, de egyelőre ezekről még korai lenne beszélni.

Az üzlet, a vásárok és a fesztiválok mellett hogyan jöttek képbe a magánrendezvények?

– Tulajdonképpen ez is felkérések alapján alakult így. Egyszer csak megjelent egy pár, akik már unták az esküvői süteményeket és a candy bárokat, valami egyedit szerettek volna, és megkérdezték, hogy volna-e lehetőség fagyit vinni az esküvőjükre. Mi pedig úgy voltunk vele, hogy bár ez egy teljesen új dolog a régióban, fel tudjuk venni a cukrász-ruhát és a fagyasztót is oda tudjuk vinni a fagyival. Most pedig már ott tartunk, hogy idén is több esküvőre hívtak meg, emellett születésnapi tortákat és úgynevezett monoporciókat is készítünk az ilyen magánrendezvényekre. Utóbbi formailag süteményhez hasonló, két vagy három darabtól már jól is lehet lakni, ugyanakkor a különlegességét az adja, hogy mégiscsak egy fagyiról beszélünk.

Sütihez hasonló fagyi – Fotó: Kicsid Attila / Transtelex
Sütihez hasonló fagyi – Fotó: Kicsid Attila / Transtelex

A kísérletezés egyébként is jellemző ránk, az új ízek kitalálása, és miért ne, kicsit a fogyasztók nevelése is abból a szempontból, hogy felismerjék a fagylaltban rejlő lehetőségeket. Voltunk szalonna fesztiválon, ahol ugyan elsőre talán sokan feltették a kérdést, hogy ezek mit keresnek itt a fagyijukkal, mi viszont szerintem mindenkit meglepve, kifejezetten arra a rendezvényre készített hagymás fagyival álltunk elő. Tavaly hivatalosak voltunk egy barbecue fesztiválra, ahol a gasztronómiában ismert személyek vettek részt, oda is illett valamilyen különlegességgel menni, és egy fekete borsos, karamelles, sült baconos fagyit találtunk ki monoporció formájában, aminek hatalmas sikere volt. Emellett voltunk olyan rendezvényen is, amelynek a gombák voltak a középpontjában, arra pedig szarvasgombás és fehér csokiba mártott vargányás fagyit készítettünk. Mondanom sem kell, hogy nem mindennapi ízvilágot képvisel a gombából készült fagyi, de nagyon szerették. Bármiből lehet fagyit készíteni, idén is készülünk a Vásárhelyi Forgatagon belül a Borudvarba, ahová boros vagy mustos fagyikat szoktunk készíteni.

Már részben érintetted, de hogyan élitek meg ezt a jelenlegi gazdasági környezetet, amiben gyakorlatilag minden drágul?

– Az elszálló árak természetesen minket is rosszul érintenek, nem tudom, hogy sok kisvállalkozás miként fog megbirkózni ezzel a kihívással. Annak ellenére, hogy nyilván nekünk is ki kell fizetni az alapanyagokat és a számlákat, mi tartottuk az árakat, hiszen az is nagyon fontos, hogy a vitrin túlsó oldalán álló vásárló ne érezze drágának a termékünket. Általánosságban mondom, hogy nem lenne jó olyan helyzetbe kerülni, amikor egy család havonta egyszer vállal be egy fagyizást azért, mert egyszerűen annyira elég a keret. Kolozsváron tudok olyan fagyizóról, ahol 8 lejért adnak egy gombócot, igaz, az egyik szomszédos megyében olyan helyről is hallottam, ahol 2 lejért árulják, arról viszont elképzelésem sincs, hogy az miből készülhet ilyen ár mellett.

Mik a jövőbeli terveitek? A kérdés tulajdonképpen az, hogy egyáltalán kell-e ezt a vállalkozást még nagyobbra gondolni?

– Tökéletes most ez a méret, három gyermek mellett bőven elég lesz ezt menedzselni és működtetni. Úgy vagyok vele, hogy maradjunk kicsik és áldásosak. Egyszer egy előadáson hallottam egy szakértőtől, hogy egy jó üzleti terv önmagában még nem jelenti azt, hogy a vállalkozásod működni is fog, viszont amennyiben megvan a fejedben a megfelelő gondolat, és ki is tartasz mellette, az kulcsfontosságú a sikerhez. Úgy érzem, hogy mi is valahogy ennek mentén építettük fel ezt az egész tevékenységet, nem szerettük volna, hogy a gyermekeink külföldön tanuljanak, ahogy nem szerettünk volna minden három hónapban 1500 kilométert ingázni Svájc és Románia között. Egyszerűen létre szerettünk volna hozni valamit, amiből télen és nyáron is meg tudunk élni, és szerencsére van egy párom, aki ebben az utazásban velem tart. Ha mondhatok ilyet, nekünk a hosszú távú tervünk egyszerűen az, hogy szeretnénk ebből megélni, és ezt a vállalkozást ennél nagyobb méretben, esetleg többszemélyes cégként én nem tudom elképzelni jelenleg.

Nélküled nem tudunk működni

A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!