Csak traktorozgatna, aztán mindig felkérik hullát takarítani

Ha egy kényelmetlen ügy után gyors megoldás kell a kulturális területen, akkor érkezik Demeter Szilárd rendet tenni – így egyszerűsíthető le a kormány utóbbi 5-6 évének kultúrpolitikája, ha a magát intellektuális szakmunkásként meghatározó Demeter két fő kinevezését, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és most a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) átvételének történetét nézzük. Ha közelebbről vizsgáljuk, ez a rendrakás hosszú és bonyolult folyamat, külső és belső konfliktusokkal, főleg ha időközben kiderül, hogy a nagyratörő tervek mögé mégsem érkezik meg a korábban beígért kormányzati támogatás.

„Van, amikor hullát kell eltakarítani, akkor szólnak nekem”

– így jellemezte saját megítélését a provokatív kijelentésektől sosem ódzkodó Demeter még a Partizánnak adott interjújában. Az MNM frissen kinevezett főigazgatója az erős képpel arra utalt, hogy őt megtalálják ezek a feladatok, mert állítása szerint nincs nagy tülekedés a konfliktusokkal, sok munkával járó kulturális pozíciókért.

A PIM vezetésére valóban nem pályázott senki Demeteren kívül 2023-ban, de az MNM vezetésére tíz jelentkező is akadt, igaz, a kormány iránti lojalitását nála valószínűleg kevesen bizonygatták hangosabban, akár külön könyvben a kulturális közegben.

Demeter a nyilvánosság előtt a PIM átvétele óta sokszor jellemzi úgy magát, mint aki igazából azt szeretné, ha békén hagynák, visszavonulhatna zenélni, olvasni, traktorozni, aztán mégis csörren a telefonja, ahol a filmes fordulatokhoz hasonlóan újabb és újabb akciókra kérik fel, ő pedig a mérlegelés végén vállalja a küldetést.

„Ha a kormányzatnak erősebb akarat, unortodox vízió kell, akkor meg szoktak keresni” – jellemezte saját megoldóember szerepét a hullarablásos képet árnyalva Demeter ugyanabban a beszélgetésben. A popzene, az irodalmi élet után most tehát hat kulturális intézményt kell majd integrálnia és (Csák János miniszter szavaival élve) forradalmi útra terelnie. A PIM élére más érkezik a helyére, a popzenei szerepköre azonban marad a jelek szerint.

Az Alaptörvény nevében

Demeter Szilárd 2018 óta, a PIM-es kinevezése óta pozícióhalmozónak számít a kultúrpolitikában, de azzal, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának nevezték ki, és ezzel együtt több intézmény integrációját bízták rá, eddigi legnagyobb feladatát kapta meg karrierjében.

Szimbolikus az is, hogy pont egyik állandó vitapartnere, L. Simon László menesztése után bízták rá a múzeumot. L. Simonnak azért kellett mennie, mert ellenszegült Csák János kulturális miniszter utasításának, aki arra kérte, csak 18 éven felülieket engedjenek be a múzeumba a World Press Photo kiállításra a homofób törvényre hivatkozva.

Demeter viszont már eddigi ténykedése alatt is bizonyította, hogy mennyire lojális Orbán Viktor és a homofób törvény irányába. Amikor például kiderült, hogy a Demeterhez tartozó Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) is támogatta a Meseország mindenkié című mesekönyv észt fordítását, feloszlatta azt a fordítástámogatási kuratóriumot, amely erről a támogatásról döntött. Későbbi interjúiban is szívesen hangoztatta, hogy őt közszolgaként a magyar alkotmány kötelezi.

Amit az elfogad, támogatható, amit nem, arra nem adhat közpénzt.

Erre a gondolatra is érkezett persze Demetertől egy rá jellemző hangzatos kifejezés. Korábban a popzene társadalmiasítását dobta be, a fordítós balhé után érkezett az értékhorizont kifejezés: „Van egy határa annak, amire közpénzt áldozhatunk, ezt is többször leszögeztem: és ez az Alaptörvény értékhorizontja” – írta akkor indoklásában.

L. Simon azóta már gratulált Demeter kinevezéséhez, és közben azért utalt arra, hogy a múzeumok, gyűjtemények integrációját ő is bedobta már, mielőtt eltávolították volna, ennyiben a demeteri pályázat tehát csak túlzással nevezhető forradalminak. Demeter tehát megint problémamegoldóként lépett színre, pont úgy, ahogy intézményvezetői karrierje beindult, amikor Prőhle Gergely bukott bele, hogy a balliberális, kormánykritikus figurák kedvelt helyeként jellemezte a PIM-et.

Már temették, és mintha csak erre a munícióra vágyott volna

A mostani MNM-es kinevezésre azért is kaphatták fel többen is a fejüket, mert egy időben akár úgy is tűnhetett, hogy Demeter Szilárd parkolópályára került. Amikor a PIM élére újra nyílt igazgatói pályázat hirdettek, több olyan cikk is megjelent, hogy Demetert leválthatják. A nyílt pályázat különböző értelmezéséből indultak ki ezek az elméletek: volt, aki úgy értelmezte, hogy direkt tették bele a pályázati kritériumok közé a közgazdász vagy jogász végzettséget, miközben Demeternek filozófia szakos diplomája van. Demeter értelmezése szerint azonban a szakirányú képzettség, jelen esetben a filozófus végzettség először és másodszor is elég volt a kinevezéséhez.

Látva a különböző értelmezéseket, mintha csak erre a helyzetre várt volna, és bejelentette, hogy újraindul a PIM igazgatói székéért. Majd a Mandineren az újabb kinevezése után butának nevezte azokat az újságírókat, akik a lehetséges leváltásáról írtak, külön kiemelve a Magyar Narancsban is publikáló írót, Krusovszky Dénest. Vele régóta szereti a nyilvánosság előtt felvenni a harcot Demeter, Krusovszky például kifejezetten Demeter személye miatt nem pályázott a 35-65 közötti íróknak szánt, már Demeter regnálása alatt indított Térey-ösztöndíjra. Arra a díjra, ami a PIM egyik innovációja volt, de máig megosztja az irodalmi életet, és amelynek keretösszegéből egyre kevesebb írót tudnak támogatni.

A fent emlegetett, kinevezés utáni személyeskedő írás jól rávilágít arra a szerepre, amit Demeter mutat a nyilvánosság felé. Egyrészt sokszor hangoztatja, hogy felette áll a kultúrharcnak, nem jobb és baloldali kultúrában gondolkodik, másrészt karcos figuraként látja magát, akinek provokatív gondolatai miatt mindkét politikai oldalon megvannak az ellenségei. Azért az utóbbi években finomodott a stílusa, már nem kalapáccsal játszana például a zenekarát becsmérlők ujjain, nem tesz ki megjelenés előtti interjúkat saját oldalán, hanem megmarad a sértegetéseknél, vagy véleménycikkben üzen a róla leleplező anyagot készítő jobboldali tartalomkészítőknek.

Még eddigi legsúlyosabb, a multikulturális, nyitott társadalmat mérgező gázként emlegető írása miatt sem vette le a pályáról a kormány. Utólag úgy tűnik, a Fidesz szemében ez az Európa Soros Görgy gázkamrája címen megjelentetett, utólag visszavont, saját intézményi kollégái tiltakozását kiváltó fejtegetése is inkább kisiklásnak számít. Azóta bőven elég, ha az interjúkban olyanokat mond, hogy: „Azt, aki azt mondja, hogy egy szalmabábuba szerelmes, és született tőle egy szalmagyereke, ezelőtt tíz évvel az őrültek házába csuktuk volna teljes társadalmi konszenzus mellett. Ma ez normalitásként elfogadott.”

Demeter szereti úgy keretezni a kinevezéseit, hogy azok médiavisszhangját a háttérből irányítja. A PIM esetében például arra hivatkozott, hogy szándékosan hagyta, hadd terjedjenek a konteók a pályázatról és a lehetséges utódjáról. Mostani kinevezése utáni első nagyobb interjújában pedig az Indexnek mondta azt, hogy „dezinformációs taktikaként” elhintették a sajtóban, például az Indexen, hogy visszavonta a pályázatát, csak hogy a többi pályázó nyugodtan készülhessen a saját anyagára. Demeter tehát kommunikációs eszközként használja a sajtót, erre a képességére büszke, a Partizánnak is azt mondta, hogy elsősorban politikai beszédíró képességének köszönheti karrierjét, és hogy rengeteget tanult ezen a téren Habony Árpádtól.

Nagy elánnal indult a popzenei terv, de az ötéves stratégia álom maradt

Sokáig úgy tűnt, hogy Demeter Szilárd a könnyűzene területén bizonyíthat, 2020-ban adott le kormánybiztosként egy ötéves tervet, amivel közel 25 milliárd forintnyi támogatás érkezett volna a területre öt év alatt. A többek között klubfejlesztésre, zenei exportra, rádióindításra, digitalizálásra is kitérő stratégiáról üvöltött, hogy Demeter az egyes szakterületek érintettjeivel megbeszélve állította össze a tervet. De már voltak szkeptikus hangok akkor is arról, hogy a hazai zeneipar számára álomszerű forgatókönyvből, vajon mi valósul meg. Arról persze Demeter nem tehet, hogy a járvány és az ezzel járó költségmegszorítások keresztülhúzták a grandiózus tervet, de azért az is látszik, hogy a kezdeti nagy elánból a könnyűzenére már jóval kevesebb energia jut a részéről. Fontos pontja volt ennek a csökkenő lelkesedésnek, amikor Demeter mentőterve helyett végül a kormány az ún. raktárkoncerteket erőltette, ami inkább az Antenna Hungária hizlalásáról és nem a zeneipari szereplők segítéséről szólt.

Szintén kiemelt területnek tűnt a stratégiában a Petőfi TV és rádió rendbetétele, főleg utóbbi ízlésformáló szerepének visszaállítása. Egy ideig például Demeter cége, a Petőfi Media Group (PMG) gyártotta az MTVA számára a petőfis műsorokat. De beszédes, hogy Demeter ma azt mondja, egy év közös munka után belefáradt az MTVA-val való konfliktusokba, ezért bontott végül szerződést cégével a közmédia.

Ezt még akár indokolhatta is volna, hogy a fiatalokat egy online, főleg videós tartalmakat gyártó platformmal könnyebb elérni, de az erre a szerepre szánt Hajógyár nevű oldal sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Forrásaink szerint a Hajógyár szabadabb helynek számít a Petőfihez képest, Demeter a többi kidelegált területhez hasonlóan itt sem szól bele például abba, hogy milyen előadók szerepelnek a műsoraikban, ezért is nyilatkoznak a platformnak nyíltan ellenzéki zenészek is. Inkább a Hajógyár külső megítélése miatt nem lett akkora hatása az oldalnak megszólalóink szerint: nem költöttek eleget az oldal marketingjére, nem lett igazi arca a platformnak, és az sem tett jót, hogy sokan egyenesen Demeterrel azonosítják ma is a csatornát, időközben pedig a „magyar popkult gyűjtőhelye” koncepció is elfáradt.

Meg valószínűleg az olyan nepotizmustól bűzlő megoldások sem álltak jól a felületnek, amikor a komoly karrierúttal rendelkező zenészekről szóló portrévideók között feltűnt egy-egy „Életút” videó a zenekara egykori menedzserével és jobb kezével, Dénes Adéllel vagy egyenesen Demeterrel, akinek az életéről szóló adás kétszer olyan hosszú lett, mint a többi zenészé. Annak idején minket is érdekelt, hogy miért forgattat Demeter és az asszisztense közpénzből saját magukról portrévideót, akkor azt válaszolták, hogy

„a Hajógyár egyéves születésnapja okán torta és tószt helyett bemutatkozott a csapat is, és az életútban tetszőleges hosszban részletesebben kifejtették víziójukat a háttérben dolgozók”.

Azóta egyetlenegy „háttérben dolgozóval” sem jelent meg hasonló adás, így a Hajógyár születésnapját ezek szerint Dénes és Demeter életútjának bemutatásával ünnepelték meg, a többiek valószínűleg máshogyan fejthették ki a már említett víziójukat. A Demeterről készült videó azóta egyébként eltűnt a Youtube-ról, de a Petőfi Kulturális Ügynökség könnyűzenei igazgatójának, a Hangfoglaló Programiroda vezetőjének és a Hajógyár főszerkesztőjének, vagyis Dénes Adélnek a videója máig elérhető egy év alatt 2300 lejátszással. Egyébként Demeter környékén nem először jelennek meg rendes médiamunkának álcázott PR-anyagok, az Origón például 2020-ban szép hosszú, dicsérő lemezkritikát írtak a zenekara új albumáról. Az más kérdés, hogy se előtte, se utána nem jelentek meg ilyen méretű és hangvételű lemezkritikák a portálon, ahogy a Loyal Apples Club nagylemezéről írt szubjektív véleményhez sem adta senki a nevét szerzőként az Origótól.

Ha a magyaroknak is szól, maradhat a Sziget a Hajógyárin

Azért voltak részsikerei is Demeternek, hiszen idén derült ki, hogy a stratégiájában már 2020-ban is szereplő egyetemi képzés elindulhat idén. Egyenesen erkölcsi kötelességének érezte, hogy a Póka Egon nevét viselő könnyűzenei egyetem elinduljon, még úgy is, hogy a Kőbányai Zenei Stúdiót vezető zenész egykori tanítványai és munkatársai arról számoltak be a Telexnek, hogy Póka Egon rendszeresen fogdosta és csókolgatta az iskola jellemzően 18–23 éves diákjait és több női dolgozóját, tanárát. A végül a Póka Egon Akadémia néven elinduló képzéssel pedig el is értünk a Hajógyári-sziget, és a Demeter mögé felsorakoztatott ingatlanvagyon témájához, mert ez az a terület, ahol az utóbbi években elég nagyra törő tervek hangoztak el, de ezek megvalósulásáról egyelőre kevés szó esik.

Akkor okozott igazán nagyobb felhördülést az, hogy milyen ingatlanok kerültek a Magyar Kultúráért Alapítványhoz, amikor a sajtóban elterjedt egy mondat az alapítvány kuratóriumi elnökétől, Demetertől arról, hogy meglennének az eszközei arra, hogy a Szigetet ne lehessen megrendezni a Hajógyári-szigeten.

Később Demeter és a Sziget főszervezője, Kádár Tamás is tisztázta, hogy nincs szó összefeszülésről a fesztivál és az egykori Vizoviczki-birodalmat kormányrendelettel megkapó alapítvány között. Azonban érzékeny pontra tapintott ez a nyilatkozat, hiszen Demeter megnyilatkozásai arról szóltak, hogyha a Sziget szimpla szórakoztatóipari termékké silányul, és nem közvetít kultúrát a magyaroknak, akkor egyszerűen nem kötnek új szerződést a fesztivállal. A Szigetnek ugyanis főleg logisztikai szempontok és a kempingek miatt fontos a sziget H-hídhoz közelebb eső része, ami Demeterék tulajdonában van.

A Hajógyári-szigettel régóta nagy tervei vannak Demeternek, a Póka Egon Akadémia is itt indul szeptembertől a tervek szerint, de további tereket nyitnának a területen stúdióknak, próbatermeknek és koncerthelyszínnek. Ez a fejlesztés azonban továbbra sem indult el, mint ahogy a Bem Rockpart névre hallgató tervből sem látszik még semmi. Utóbbi terv szerint a szintén az alapítvány tulajdonában lévő Bem rakpart 6. alatti Andrássy Palotába álmodott rock-jazz központot és a Cseh Tamás Archívum helyét is a PKÜ. „A kulturális döntéshozók részéről az volt a kérés, hogy 2024-ig készítsük elő a projekteket, hogy majd, ha megint jobb lesz a gazdasági helyzet, legyen csőre töltve az összes fejlesztés” – nyilatkozta még ezekről a fejlesztésekről 2022-ben Demeter, aki a Hajógyári-szigetre tervezett fejlesztés állapotáról is annyit osztott meg velünk korábban, hogy a döntés-előkészítő terv készen áll, de azt nem adhatja ki.

A Demeter-féle alapítványhoz kerülő ingatlanok fejlesztésében azóta sem történt előrelépés, pedig azóta szintén ehhez az ingatlanvagyonhoz csapták oda a kihasználatlanul tengődő ózdi Filmtörténeti Élményparkot és Digitális Erőművet is. Demeter újabb pozícióba kerülése után így a következő kérdés az lesz, ezeknek az ingatlanoknak a fejlesztése felgyorsulhat-e, vagy a NER kultúrpolitikájának megoldóemberét felemészti az új múzeumi rendszer igazgatása.

A cikk megírásában közreműködött Szente Katica.

Demeter Szilárdtól friss kinevezése után interjút kértünk, de egyelőre türelmünket kérte.