„A Jó soha nem éri el a csápoló Gonoszt” – Krasznahorkai László beszédet mondott a Nobel-díj átvétele előtt

„Az irodalmi Nobel-díj kapcsán eredetileg a reményről akartam megosztani a gondolataimat, de a remény nálam éppen végleg kifogyott, így most az angyalokról fogok beszélni”

– kezdte beszédét Krasznahorkai László a Svéd Akadémia ünnepi ülésén. A friss Nobel-díjas író magyarul olvassa fel a szöveget, amit angol és svéd fordításban is követhettek a jelenlévők és a közvetítés nézői is.

A régi angyalok már nincsenek meg, csak az újak, akik szárnyukat vesztették, utcai ruhában járnak köztünk. Ezeknek az új angyaloknak nemcsak a szárnyai nincsenek meg, de üzenetük sincs, folytatta Krasznahorkai. Ha akarják, ezek az angyalok felfedik magukat, de akkor mintha megnémultak volna, csak állnak, néznek ránk, a tekintetüket keresik, azt várják, adjunk nekik mi át egy üzenetet, de nekünk sincs semmink. Az író Elon Muskot is megemlítette, „már csak Elon Muskok őrült szerkezetei szerkesztik a teret, és az időt”.

Az angyalok után az emberi méltóságról beszélt, nagy ívű evolúció- és civilizációtörténeti gondolatmenetet vázolva fel. „Feltaláltad a dögevést, hogy ura legyél az általad uralt világnak. Megdöbbentően sok észre tettél szert, s akkora az agyad, annyira barázdált és annyira komplex, hogy ezzel tényleg az általad világnak nevezett világ fölött némiképp korlátozottan, de hatalmad van. Hatalmad lett, olyan felismerésekre jutottál, amelyekről ugyan később kiderült, hogy nem igazak, de segítettek a továbbhaladásodban az evolúciód során. Ugrásszerűnek látszó fejlődésed megszilárdította és megnövelte fajtád a földön, hordákba gyűltél, társadalmakat építettél, civilizációkat hoztál létre, arra a csodára is képes lettél, hogy ne halj ki, pedig lett volna lehetőséged rá. (…) Végül történelmi lépték szerint egészen hirtelen elkezdtél nem hinni semmiben. A magad teremtette és a képzeletet megsemmisítő eszközeid segítségével már csak rövid távú memóriád maradt, így elhagytad a tudás és a szép és az erkölcsi jó, nemes és közös birtokát. És készülsz kiköltözni egy lápvidékre, ahol süllyed a láb, ne mozogj! Mész a Marsra? Inkább ne mozogj, mert elnyel ez a sár, lehúz a mocsár, de szép volt. Utad az evolúcióban lélegzetelállító. Csak sajnos megismételhetetlen.”

Beszédének harmadik részében Krasznahorkai – felidézve egy berlini esetet, amelynek szemtanúja volt egy U-Bahn-megállóban a kilencvenes évek elején – a lázadásról szólt, amit azzal a végkövetkeztetéssel zárt, hogy „a Jó a Rosszat soha nem kaphatja el”. „A Jó soha nem éri el a csápoló Gonoszt, mert a Jó és a Gonosz között nincsen semmiféle remény” – fogalmazott.

„Hölgyeim és uraim, minden lázadás az egészre vonatkozik (…) úgy érzem, mindent elgondoltam, és mindent elmondtam arról, hogy mit gondolok a lázadásról, az emberi méltóságról, az angyalokról, és igen, talán mindent még a reményről is” – zárta gondolatait az író.

Ha visszanézné a teljes beszédet, itt tudja megtenni, és időközben felkerült a magyar nyelvű szöveges, szerkesztett verzió is a Nobel-díj hivatalos honlapjára.

A Svéd Akadémián vasárnap elhangzott beszédet Krasznahorkai kiadója, a Magvető a napokban könyv formában is megjelenteti. A kiadó november végi posztja szerint A stockholmi beszéd című kötet, amelynek megjelentetéséről szigorúan rendelkezik a Svéd Akadémia, limitált példányszámban kerül forgalomba.

Mint arról beszámoltunk, Krasznahorkai László szombat hajnalban érkezett meg Stockholmba, hogy december 10-én – a díjat alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján – átvegye a legrangosabb irodalmi elismerést.

A Svéd Akadémia október 9-én ítélte oda a Kossuth-díjas írónak az irodalmi Nobel-díjat. A hivatalos indoklás szerint Krasznahorkai látnoki erejű műveiért részesült az elismerésben, amelyek az apokaliptikus terror közepette is képesek megmutatni a művészet erejét. A Nobel-díjas szerzőről készült, napokban bemutatott svéd portréfilmről itt írtunk hosszabban, legújabb regényéről, A magyar nemzet biztonságáról pedig itt közöltünk kritikát.