Ezek az idei Oscar-jelölt filmek – mit érdemes tudni róluk?

2023. március 10. – 21:09

Ezek az idei Oscar-jelölt filmek – mit érdemes tudni róluk?
Illusztráció: Lerch Julcsi / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Képtelenség a tavalyi Oscarról úgy beszélni, hogy ne azzal kezdjük: Will Smith kipofozta magát Hollywood kegyeiből, amikor a konferáló Chris Rock egyik, feleségére tett vicces megjegyzése után felment a színpadra, és lekevert neki egy sallert. Ezelőtt és ezután is osztogattak díjakat, sőt percekkel később Will Smith maga vette át könnyezve a Richard király című filmben nyújtott alakításáért járó legjobb főszereplő Oscar-díját, de az az egy, egyébként körülbelül egy percig tartó jelenet meghatározta azt, ahogy a 2022-es gálára gondolunk. Egy ritka, szinte sohasem látott pillanat volt abban a világban, ahol a szórakoztatóipar ilyen szintjén nem történik semmi sem spontán. Nem csoda, hogy mára talán el is felejtettük, hogy 2022 legjobb filmje az Oscar-szavazók szerint az amúgy teljesen jelentéktelen CODA lett. (Azt azért reméljük, nem felejtette el senki, hogy lett egy új magyar Oscar-díjasunk is tavaly, Sipos Zsuzsanna, a Dűne berendezője.)

Viszont ha valami érvényes az idei jelöltekre, az az, hogy egyik sem jelentéktelen. Ezt a kifejezést biztos nem használnánk a Minden, mindenhol, mindenkor című, a világ összes filmes műfaját összeturmixoló stíluskavalkádra; a Nyugaton a helyzet változatlan komor háborús halálgyárára; vagy a Top Gun: Maverick földbe döngölő patriotizmusára. Nem jelentéktelen a vizuálisan maximalista Elvis, az érzelmekben maximalista A bálna, a pattanásig feszülő és néha pokolian vicces Tár.

Ebben a cikkben összeszedjük az összes fontos idei jelöltről, hogy mit érdemes tudni róluk, milyen díjat kaphatnak, és hogyan lehet őket Magyarországon megnézni. Hétfőn hajnalban pedig, akárcsak tavaly, idén is élőben közvetítjük a Telexen a gálát egy hírfolyamban.

Ha valaki gyorsan még pótolni szeretne moziban, a budapesti Művész mozi az Oscar előtti napon, március 12-én tematikus vetítéssorozatot tart a jelöltekből. A gálát magát a Disney+-on lehet követni, a közvetítés március 12-én, 23.30-kor indul, a show pedig magyar idő szerint hajnali 1-kor kezdődik, és várhatóan legalább 4-ig tart.

Minden, mindenhol, mindenkor

Amikor tavaly bemutatták a Minden, mindenhol, mindenkor című filmet, amelyben dildókkal verekszenek, Jamie Lee Curtisnek virsliujjai lesznek, megfér egymás mellett egy Wong Kar-Wai-utalás és a Michel Gondry-féle videóklipek világa, és ami akkora vizuális egymásra halmozás, hogy csoda, hogy fel lehet fogni, szóval akkor nem gondoltam, hogy majdnem egy évvel később az lesz a film, amit a legtöbb Oscar-díjra fognak jelölni 2023-ban. A Daniels néven alkotó két rendező (Daniel Kwan és Daniel Scheinert) második filmje összekutyul kungfut, dimenzióugrást, romantikus filmet, ázsiai reprezentációt, a szeretet fontosságát, szedett-vedett sci-fit, miközben igazából arról szól, hogy Evelyn Wang (Michelle Yeoh) próbál egyszerre megbirkózni az adóhatósággal, a férje lehetséges válásával, a nihilista lányával, és az életközepi válsággal.

A Minden, mindenhol, mindenkor – akárcsak a címe – néha sok egyszerre, de ha el tud minket kapni a lendületet, a sajátos (és néha azért elég ortó) humora, és a kutyulékhangulata, akkor tényleg üdítő élmény, főleg a szokásos, poshadt Oscar-drámákhoz képest. Itt írtunk róla korábban.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő (Ke Huay Quan), legjobb női főszereplő (Michelle Yeoh), legjobb női mellékszereplő (Stephanie Hsu, Jamie Lee Curtis), legjobb jelmez, legjobb vágás, legjobb zene, legjobb dal.

Hol lehet megnézni: Kölcsönözhető és megvásárolható az Apple kínálatában.

A Fabelman család

Steven Spielberg saját gyerekkorát feldolgozó és kiszínező filmje a felszínen tényleg olyannak tűnik, mintha a régi, jó dolgokról szólna, amikor még rendes zene szólt, az autók áramvonalasak voltak, a mozi pedig megmutatta, mi az igazi mágia. A Fabelman családban megvan ez, de sokkal keserűbb, mint lennie kellene: a főszereplője, Sammy Fabelman (Gabriel LaBelle) tiniként egy filmkészítő csodagyerek, de hamar ráébred arra, hogy amihez tehetsége van, azzal a valóságot is tudja befolyásolni, főleg akkor, amikor a kamerája szemtanúja lesz édesanyja (Michelle Williams) házasságtörésének, amit a mérnök édesapja (Paul Dano) szenvtelenül tűr. A Fabelman családban bőven van nosztalgia a kor, és főleg a kor kütyüjei iránt, de inkább egy megszépített önvallomás arról, hogy a fiatal Spielberg nem volt teljesen komplett, és a családja sem volt annyira ideális, mégis mi lett belőle.

Az egészet remek színészek tálalják: Paul Dano az érzelmektől vonakodó, praktikus mérnökként, Michelle Williams pedig a szöges ellentéteként, a néha túlzottan spontán édesanyaként hozza a formáját, Seth Rogen a család jóbarátjaként nagyon jól egyensúlyoz a komikusi és a drámai szerep között. Judd Hirsch csak két jelenetben szerepel, de az annyira erős, hogy nevezést ért neki. A filmről itt írtunk kritikát.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező, legjobb női főszereplő (Michelle Williams), legjobb férfi mellékszereplő (Judd Hirsch), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb zene, legjobb production design.

Hol lehet megnézni: Még el lehet egy-két alkalommal kapni moziban.

Nyugaton a helyzet változatlan

A háború egy rettenetes gépezet, amit ártatlanokkal kell etetni, és a végén senki sem nyer, maximum az aktatologatók megússzák – ezt mondja el Remarque klasszikus regényének első németországi feldolgozása, és mondja, és mondja, és mondja addig, amíg minket is úgy belepasszírozott a sárba, mint a legtöbb főszereplőjét. A Nyugaton a helyzet változatlan egy csapat tizenéves német katonáról szól, akik kalandvággyal tekintenek az első világháborús hadszíntérre, egészen addig, amíg meg nem érkeznek, és szembenéznek az embertelenséggel. Edward Berger filmje csak nagy vonalakban követi a regényt, annak fontos elemét, a hazalátogatást kihagyja, és hozzácsap még egy, a békeszerződés megkötéséről szóló szálat is, amiben szerepel a nemzetközi közönség számára is ismerhető Daniel Brühl.

Ami ennél is fontosabb, hogy a Nyugaton… egy igazi háborús film, látványos akciójelenetekkel, egy beállításból álló rohanásokkal, támadásokkal, mindezek ellenére teljes kilátástalansággal – a pár évvel ezelőtti 1917 sokkal pesszimistább és nyomasztóbb változata. Tavaly a Netflix volt az Oscar nagy vesztese, A kutya karmai közt című western a temérdek jelöléséből csak egyet váltott be. A szintén a streamingóriásnál kijött Nyugaton… biztosan több technikai díjra számíthat, bár nem olyan rég a brit BAFTA-n megkapta a legjobb külföldi filmnek járó elismerést is. Mi itt írtunk róla kritikát.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb operatőr, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb zene, legjobb production design, legjobb smink és haj, legjobb hang, legjobb vizuális effektusok.

Hol lehet megnézni: Netflixen.

Avatar: A víz útja

Ha valaki még mindig azt gondolná, hogy az Oscaron csak a lila ködös művészfilmek, maníros ordibálások, és igaz történetekből fazonírozott tragédiák szerepelnek, annak James Cameron adja meg a csattanós választ: az Avatar-folytatása a jelenlegi állás szerint a világtörténelem harmadik legtöbb globális bevételt produkáló filmje. De hogy ne menjünk messze: Magyarországon egymillió jegynél is többet adtak el rá.

Ami abszolút érthető, az Avatar: A víz útja az a fajta nagyszabású, szuperlátványos, közérthető történet, amit az ember sehogy nem kap meg otthon streamingen. Pontosabban a sztorit még talán, de a kivitelezést, a grandiózus akciójeleneteket, a meghökkentő minőségű CGI-t, vagy a néha kizökkentő framerate-váltást biztosan nem. A sztorija tényleg nem olyan bonyolult: az első rész végén végérvényesen Na’vivá vált Jake Sullynak már családja van az idegen bolygón, de immár szintén avatartestben visszatér az első rész végén elvileg végérvényesen kipurcant főellenség Quaritch, hogy bosszút álljon. Szerintem senki sem a dramaturgiai bravúrokra fog emlékezni ebből a filmből, hanem a pompás víz alatti világra, a telepatikusan kommunikáló bálnára, illetve arra az elképesztő pusztításra, amit aztán az a képzeletbeli óriásállat végez. Nonszensz az egész, a vásznon alig látható bármilyen kézzelfogható dolog, de mögötte mégis egy mániákus rendező egyéni látásmódja és szíve dobog – nem csoda, hogy Cameron valószínűleg élete végéig Avatar-filmeket fog készíteni. Itt írtunk a filmről.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb vizuális effektek, legjobb production design, legjobb hang.

Hol lehet megnézni: Még játsszák a mozik, tavasszal valószínűleg megjelenik otthonra is valamilyen formában.

The Batman

A DC-filmek világa folyamatos variálásban van (most éppen James Gunn lett kinevezve ott az egyik atyaúristennek), a nagy zűrzavarban kész csoda, hogy kipottyant egy ilyen egyedi, szórakoztató, teljesen más mentalitással készült film, mint Matt Reeves (A majmok bolygója: Háború) Batman-filmje, amiben Bruce Wayne egy Nirvanát hallgató sad boy (Robert Pattinson), a Pingvin egy rossz arcú gengszter (Colin Farrell), a Macskanő egy queer pincérnő (Zoe Kravitz), Rébusz pedig egy terrorizmusra buzdító youtuber (Paul Dano).

A Batman hosszú, modoros, a nagy részében alig látni bármit, de ettől olyan sajátos hangulatú, hogy egyszerre veszi véresen komolyan magát, és hangsúlyozza, hogy mennyire bizarr az az alapötlet, hogy egy denevérgúnyás figura hörögve nyomoz. Nem egy történetmesélési bravúr, az biztos, de a technikai jelöléseket megérdemelte. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb vizuális effektek, legjobb hang, legjobb smink.

Hol lehet megnézni: HBO Max, megvásárolható DVD-n és Blu-ray lemezen.

A szomorúság háromszöge

Ruben Östlund svéd rendező a Lavina és A négyzet után megint a gazdag seggfejek esendőségéről mesél a tőle megszokott módon. Vagyis nagyon erős, groteszk jelenetekkel, amik ezúttal kicsit nehezen állnak össze filmmé (de aki a vacsorajelenetet látta, sosem fogja elfelejteni). A filmben egy modellpár pitiáner vitái révén megkapja a magáét a divat- és az influencervilág, aztán a pár óceánjáró luxushajóra száll, és a néző nyakába szakad még egy rakás ellenszenves figura, akit utálhat/szánhat, plusz egy marxista kapitány, akit Woody Harrelson játszik. A hajón utazók kasztrendszere a film egy pontján megfordul, és Östlund mindkét felállást önfeledten savazza, ezzel együtt a film társadalomkritikája messze nem olyan elegáns, mint A négyzeté volt. „Ki tudja, lehet, hogy a sok ostorozás közben Ruben Östlund csak annyit akar mondani, hogy a fosva hányás közben mind ugyanolyanok vagyunk” – írtuk kritikánkban.

A szomorúság háromszögét három fontos díjra is jelölték, de csak matematikai esélyei vannak, mert mindhárom kategóriában akadnak nála sokkal esélyesebbek. Östlundnak viszont ez az első Oscar-jelölése, sőt rögtön kettő (a forgatókönyvet is ő írta), szóval az biztos, hogy az akadémia noteszába bekerült a neve.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendezés, legjobb eredeti forgatókönyv.

Hol lehet megnézni: Még elkapható a mozikban, de március 17-től HBO Maxon is lesz.

Elvis

Ha Baz Luhrman, a Moulin Rouge! és A nagy Gatsby rendezője készít életrajzi filmet Elvis Presley-ről, akkor sejteni lehet, hogy káprázatos látvánnyal, igazi moziélménnyel kábítja a nézőt. Meg azt is, hogy a flitteres-pomádés felszín alatt már nehéz lesz találni értékes rétegeket. Az Elvis történetmesélésében sok a középszerű megoldás és ki nem használt ziccer, kezdve Elvis menedzserével, Tom „Ezredes” Parkerrel, aki a film súlytalan narrátora, de a valóságban nagyon ellentmondásos figura volt, aki nemcsak segítette, de akadályozta is az énekes karrierjét. Erről és úgy általában Elvis személyiségéről nem sokat tudunk meg, nincsenek nagy megfejtések, tartalmilag a forgatókönyv alig több egy Wikipedia-oldalnál. Na de a kiállása, az egészen frenetikus, olyan, mint egy jól megkomponált két és fél órás videóklip. Csak egy videóklipben általában nem szerepelnek olyan remek színészek, mint Austin Butler vagy Tom Hanks. Ezzel együtt nem ajánlott azoknak, akik, mondjuk, Miloš Forman életrajzi filmjeit szeretik. (Kritikánk itt.)

Nem meglepő, hogy a film nyolc jelölése közül a legtöbb technikai kategória. A két kivétel a legjobb film (ami nyilván nem ez lesz) és Austin Butler a férfi főszereplő kategóriájában, akinek nagy pechje, hogy éppen ebben az évben indul Brendan Fraser is az aranyszoborért. A legesélyesebb az Oscarra talán a film operatőre, Mandy Walker, ő pár hete megkapta a filmért az operatőrök céhének díját.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb férfi főszereplő (Austin Butler), legjobb hang, legjobb látványtervezés, legjobb operatőr, legjobb smink, legjobb jelmez, legjobb vágás.

Hol lehet megnézni: HBO Maxon.

A sziget szellemei

Martin McDonaghtól kaptunk már fura, de remek filmeket – ott van például az Erőszakik In Bruges vagy a Három óriásplakát Ebbing határában –, de A sziget szellemei minden korábbinál groteszkebb és intimebb darab. Egy isten háta mögötti ír sziget az 1920-as években, a gyönyörű tájjal és a tenger látványával együtt is szűk mikrokörnyezet, és két ott élő barát, akik közül az egyik már nem akar a másikkal haverkodni. Ez a kiindulópont, ami ráadásul még polgárháborús allegória is, és amiből a két főhős pokoljárása egészen hajmeresztő fordulatokkal jut el… hát, az isten tudja, hova. Nem adja könnyen magát, de megéri felvenni a tempóját és elmerülni benne, már csak a fantasztikus szereposztás miatt is. „Szikár és gyönyörű tanmese, ami pitiáner hétköznapi problémákon mutatja be az emberi kicsinyesség mélységeit” – írtuk kritikánkban.

Kilenc díjra is jelölték, csupa fontos kategóriában, a film négy színésze is ott van a jelöltek között, de valószínűleg az este nagy vesztese lesz, mert a Minden, mindenhol, mindenkor a legtöbb kategóriában esélyesebb. Talán Kerry Condon megkapja a női mellékszereplő Oscarját, nagyon megérdemelné.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendezés, legjobb férfi főszereplő (Colin Farrell), legjobb férfi mellékszereplő (Brendan Gleeson, Barry Keoghan), legjobb női mellékszereplő (Kerry Condon), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb eredeti filmzene, legjobb vágás.

Hol lehet megnézni: Moziban, illetve napokon belül lesz Disney+-on is.

A bálna

Brendan Fraser nagy visszatérése és jutalomjátéka egy ijesztően túlsúlyos tanár szerepében, aki csak arra vár, hogy zabálásainak mikor vet véget egy szívroham. Ebből a defetizmusból próbálja őt kirángatni egy ápolónő, egy hittérítő, és még a lánya is felbukkan, akivel rosszabb nem is lehetne a kapcsolata. Egyetlen helyszínen játszódó kamaradráma, amiben a tanár optimista, életigenlő szavai folyamatos kontrasztban állnak azzal, ahogy kinéz és amit csinál. Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, A pankrátor) igyekszik értelmet adni a nyomasztó képekben dokumentált leépülésnek, és ez végül is sikerül neki – más kérdés, hogy nem kevés hatásvadászat árán. (Kritikánk itt.)

A film három jelölése közül Fraseré az igazán érdekes, és ő a legesélyesebb a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. A filmiparban sokat szenvedett színészt A bálna bemutatásakor, a velencei filmfesztiválon állva tapsolták, a jelenet könnyen megismétlődhet az Oscar-gálán is.

Mire jelölték: Legjobb férfi főszereplő (Brendan Fraser), legjobb női mellékszereplő (Hong Chau), legjobb smink.

Hol lehet megnézni: Moziban.

Tár

Rafinált film, ami kapott hideget-meleget woke és antiwoke körökben is. Todd Field (A hálószobában, Apró titkok) 16 év után írta és rendezte ezt a nagyjátékfilmet egy fiktív karmesterről, a leszbikus Lydia Tárról, aki amellett, hogy művészetének ünnepelt zsenije, szexuális ragadozó is. Tár viselt dolgai nagyon visszafogottan, sokszor csak utalásként jelennek meg a cselekményben, pedig karriereket tett és tesz tönkre, és egy öngyilkossághoz is hozzájárult. De annál, hogy pontosan mi és hogyan történt, Fieldnek fontosabb a karakter emberi oldala, miközben nem menti fel a szereplőjét. A forgatókönyv árnyalatokban gondolkodik, és ezzel ejti zavarba a #MeToo körüli polarizált közbeszédhez szokott nézőt. Olyan film, amiről nagyokat lehet vitatkozni a moziból kifelé jövet, és még utána is. (Kritikánk itt.)

A hat jelölésből vélhetően keveset sikerül majd díjra váltani, a nagy kérdés az, hogy a Lydia Tárt játszó Cate Blanchett nyer-e a női főszereplő kategóriájában, vagy Michelle Yeoh.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendezés, legjobb női főszereplő (Cate Blanchett), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb operatőr, legjobb vágás.

Hol lehet megnézni: Moziban.

Babylon

Filmkritikusok egyik hálás vitatémája mostanság, hogy a Babylon zseniális vagy szar, mi inkább az utóbbi felé húzunk. Damien Chazelle (Whiplash, Kaliforniai álom) teljesen elszabadul, miközben saját forgatókönyvéből bemutatja az 1920-as évek Hollywoodját, és ezt megsínyli a cselekmény feszessége, a karakterek, a színészvezetés és a vérnyomásunk is. „Háromórás, elviselhetetlenre dagasztott, hisztérikusra csavart, párhuzamos történeteken futó eposz, ami sem modulálni, sem kontrollálni, sem gatyába rázni nem tudja magát, az apró részletektől kezdve a Nagy Üzenetéig” – írtuk kritikánkban. A harsány, energiával teli képek között elvész, hogy Chazelle mit is akar mondani, amit a rendező egy nevetségesen szájbarágós befejezéssel próbál korrigálni, és ezzel végképp elintézi a Babylont. (Ja, és külön tockos jár a modoros címért.)

Nem véletlen, hogy a fontosabb kategóriákban nem jelölték a filmet, és a más filmekben amúgy remek színészek is okkal maradtak ki. Három jelölés azért így is meglett, a látványtervezés és a filmzene kategóriájában esélye is van.

Mire jelölték: Legjobb eredeti filmzene, legjobb látványtervezés, legjobb jelmez.

Hol lehet megnézni: Moziban.

Fekete Párduc: Mindörökké Wakanda

Chadwick Boseman halála veti rá az árnyékát a Fekete Párduc folytatására, ami a Marvel filmes univerzum, és úgy általában az amerikai színészvilág óriási vesztesége volt, és a szuperhősfilmek világában is átírja a gondosan megtervezett sorozatot. T’Challa karaktere a második rész elején, képen kívül egy rejtélyes betegségben meghal, a szereplőknek a gyász maradt, a Marvel-filmeknek meg a tanácstalanság, hiszen most egy filmben kell tisztelegni a talán legjobb főhősük előtt, tovább görgetni az univerzumot, kikacsintani a sorozatokra, elindítani újakat, bemutatni új világokat, megismertetni új gonoszokat, megtalálni az új Fekete Párducot, és így tovább. Ez pedig egyszerűen képtelenség, még 160 percben is, a Fekete Párduc: Mindörökké Wakanda pedig összeroppan a terhelés alatt, amit, lássuk be, egy film sem biztos, hogy elbírt volna. A filmről itt írtunk.

Ennek ellenére az akadémia megszórta jelölésekkel, amik között vannak meghökkentők és érthetők is, de nehéz nem arra gondolni, hogy a szavazók utólag jóvá akarják tenni azt, hogy nem Boseman kapta az Oscart két éve a Ma Rainey: A blues nagyasszonya című film főszerepéért.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb női mellékszereplő (Angela Bassett), legjobb kosztüm, legjobb smink és haj, legjobb betétdal.

Hol lehet megnézni: Disney+-on.

Living

Kuroszava Akira 1952-es, Élni című filmjének brit remake-jében Bill Nighy alakítja a savanyú hivatalnokot, aki rájön, hogy csak hónapjai vannak hátra, és ezért megpróbál egy jó dolgot még tenni az életében. Az irodalmi körforgás körbeért, az eredeti filmet Tolsztoj Ivan Iljics halála című novellája inspirálta, a brit filmváltozat forgatókönyve pedig a Nobel-díjas Kazuo Ishiguro munkája.

Mire jelölték: Legjobb férfi főszereplő (Bill Nighy), legjobb adaptált forgatókönyv.

Hol lehet megnézni: Magyarországon legálisan sehol.

Women Talking

Egy elszigetelt vallási közösségben kiderül, hogy a férfiak generációk óta szexuálisan kihasználják, elkábítják és megerőszakolják a nőket, akik összegyűlnek, és megvitatják, hogyan tovább. Az igaz – Bolíviában lejátszódott – történet alapján készült film összegyűjtötte generációjának legjobb színésznőit (Jessie Buckley, Claire Foy, Rooney Mara, Frances McDormand), a rendező és forgatókönyvíró pedig a szintén színésznőként induló Sarah Polley.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv.

Hol lehet megnézni: Magyarországon legálisan sehol.

Filmek, amik csak egy jelölést kaptak, de nem lehet elmenni mellettük

Volt egyszer egy nyár: Az előző év agyondíjazott brit filmje egy fiatal apáról és a lassan tinivé érő lányáról, egy közös nyaraláson. A főszereplő Paul Mescal megérdemelt jelölést kapott.

A kiút: Jennifer Lawrence visszatérése a kisebb filmekhez nem neki, hanem a színésztársának, Brian Tyree Henrynek hozott jelölést. Itt írtunk róla.

To Leslie: Az idei Oscar egyik különös sztorija volt, hogy egy alig ismert független filmért összefogott Hollywood apraja-nagyja, hogy összejöjjön egy jelölés a főszereplő Andrea Riseborough-nak. Összejött.

A fény birodalma: Sam Mendes (Amerikai szépség) fátyolos visszatekintése a gyerekkora mozijára csak a veterán operatőrnek, Roger Deakinsnek ért jelölést.

Bardo: Alejandro G. Iñárritu (Birdman) pusztítóan köldöknézegetős agymenése Darius Khondji operatőrnek hozott jelölést. Itt írtunk a filmről.

Blonde: A képzelt Marilyn Monroe-életrajz erősen megosztotta a közönségét, a szépelgően előadott módszeres bántalmazás és lelki terror bemutatása sokaknál kiverte a biztosítékot. A főszerepet alakító Ana de Armas viszont Oscar-jelölt lett. A filmről itt írtunk.

És természetesen idetartozik az összes animációs és dokumentumfilmes jelölt, ami jellemzően csak egy jelölést kap.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!