Kinek van helye a színpadon? – Roma tánccsoport részvétele körül alakult ki vita az Ezer Székely Leány Napja előtt

Egy csíkszeredai roma gyermekekből álló tánccsoport nem kapott lehetőséget arra, hogy fellépjen a 2025-ös Ezer Székely Leány Napja rendezvényén. Az esetről Csata Orsolya, a csíkszeredai roma gyerekekkel foglalkozó civil aktivista és újságíró számolt be közösségi oldalán. A gyerekek lelkesedéssel készültek, a csoport részvételét előzetesen egyeztették is a szervezőkkel, majd néhány nappal később írásban értesítették őket arról, hogy mégsem szerepelhetnek a programban, írta.

A rendezvény színpadi produkciós részének főszervezője a Hargita Székely Néptáncszínház, de a több ezer embert megmozgató rendezvénybe bekapcsolódik szervezőként Csíkszereda Városháza, Hargita Megye Tanácsa, Hargita Megye Kulturális Központja valamint az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány. Az esemény házigazdája Csíkszentkirály Községháza, támogatói között van a Csíksomlyói Közbirtokosság, a Hargita Gyöngye és a Tusnád Ásványvíz RT, valamint a Nemzeti Kulturális Alap. A rendezvény idei kiadása 2025. július 5-én zajlik, hagyományos népviseleti felvonulással, ünnepi szentmisével, táncelőadásokkal, kézműves vásárral és közös játékkal a szokásos helyszínen, a csíksomlyói Nyeregben.

Szóval székely gyerek táncolhat cigány táncot, de cigány gyerek nem? A Facebook-poszt, ami elindította a lavinát

„Szerettünk volna menni az Ezer Székely Leány Napjára, Somlyóra. Tíz főből álló, szakember által tanított tánccsoporttal. Telefonon beszéltünk a szervezőkkel, később visszahívtak, hogy hát a zenét ki kellene cserélni, mert nem magyar cigány zene, de megbeszéltük, hogy honnan tudok szerezni, megoldjuk, és minden rendben lesz. Kértem is megfelelő zenét profi zenészektől, el is küldtem, úgy tűnt, minden rendben van” – írta Csata Orsolya.

Ezek után néhány nappal később írásos értesítést kapott, hogy a csoport mégsem szerepelhet a színpadon.

A döntést értetlenül és felháborodással fogadta. Kiemelte: a gyerekek lelkesedéssel készültek, és azon gondolkodtak, hogyan lehetnek a legcsinosabbak a fellépés napján. A bejegyzésében Csata azt írta, hogy miközben a rendezvényen évről évre fellépnek több száz kilométerről érkező, gyakran románul beszélő csángó csoportok, addig a rendezvény helyszínétől alig 800 méterre élő magyar anyanyelvű roma gyerekek nem kapnak fellépési lehetőséget. „Többszáz kilométerről érkező, románul beszélő csángók székelyek, de a színpadtól kb. 800 méterre lakó és magyarul beszélő gyermekek nem. Értem” – fogalmazott.

Azt is sérelmezte, hogy a korábbi években felléphettek a rendezvényen nem székely megyékből érkező csoportok – például Székesfehérvárról és Szolnokról –, valamint hogy sok környékbeli gyermekcsoport maga is cigány táncokat ad elő. Szerinte ez kettős mérce: „Szóval székely gyermek táncolhat cigány táncot, cigány gyermek nem táncolhat cigány táncot.”

Csata Orsolya bejegyzésében idézi a rendezvény alapítóinak 1931-es jelmondatát – „Hitében erős, erkölcsében tiszta, önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk!” –, majd hozzáteszi: „Ennek a közösségnek – ha tetszik, ha nem – tagja a magyarul beszélő cigány közösség is.” A bejegyzést azzal zárta, hogy a kizárás nemcsak az ünnep valódi szellemét sérti, de egy olyan társadalmi üzenetet is közvetít, amely a befogadás helyett a kirekesztést választja.

„És azt is hiszem, hogy igen, rasszisták vagyunk, nagyon rasszisták vagyunk!” – írta.

Mivel a visszautasítás Gábos Bakó Rozál, a néptáncszínház vezető szervezője részéről érkezett, és neve megjelent Csata Orsolya posztjában, felhívtam telefonon. Több olyan csoport is van, aki végül nem jut fel a színpadra, és sokan már decemberben jelzik részvételi szándékukat, de mindenki nem fér bele a programba magyarázta a szervező, aki szerint csakis szakmai szempontok vezették, amikor arról döntöttek, hogy a roma gyerekek tánccsoportját visszautasítsák. Hozzátette: a rendezvény egyébként a székely identitást hivatott erősíteni, a roma táncoknak megvan a helyük a roma napon, április 8-án, illetve a városnapokra is mindig meghívják őket. Arra a felvetésre, hogy csángó, illetve magyarországi meghívottak is fellépnek azt válaszolta, ezek csak kivételes esetekben kapnak lehetőséget – például ha közös produkciót mutatnak be székelyföldi együttesekkel. Elmondta azt is, idén a csíkszépvízi tánccsoport magyarországi testvértelepülése azért léphet fel, mert közösen szerepel a két település, és a rendezvény tematikájába illő koreográfiát adnak elő.

Gábos Bakó Rozál arra kért, hívjam fel Bodor Emesét is – ő az, aki valójában vezeti és tanítja a roma gyerekek tánccsoportját. A csoportvezető készséges volt, őszintén beszélt a helyzetről. Azt mondta, örült Csata Orsolya ötletének, hogy próbálkozzanak meg a jelentkezéssel, de ő maga az elején bizonytalan volt: úgy érezte, a gyerekek jelenlegi műsora nem illik bele teljesen abba, amit a rendezvény képvisel.

Végül mégis azt mondta: rendben, vágjanak bele. Nem haragszik senkire, nem keresi a konfliktust. Tudomásul vette, hogy idén ez most nem jött össze, de azt mondta: bízik benne, jövőre talán kapnak esélyt.

Csata Orsolyától később megtudtam, hogy Bodor Emese a folyamat során egyre lelkesebb lett. Együtt gondolkodtak azon, milyen ruhába öltöztessék a gyerekeket, hogyan nézzen ki a háttérplakát, hogyan tehetnék széppé a bemutatót. Bár korábban voltak feszültségek kettejük között – hiszen Emese a városháza alkalmazottja, Orsolya meg roma aktivista –, a közös cél összehozta őket. Jó munkakapcsolat lett.

Szolidaritás és vita: a közösségi térben folytatódott a történet

Miután Csata Orsolya megosztotta történetét a Facebookon, a bejegyzés gyorsan terjedni kezdett, és sokan szolidaritást vállaltak vele és a roma gyerekekkel. A poszt nyomán több civil szervezet és magánszemély is megszólalt, köztük a Pluralizmus Erdélyben kezdeményező csoport is, amely közleményt adott ki az ügyben.

A csoport hangsúlyozza:

„A székelyföldi cigányság a helyi társadalom szerves része.”

Közleményükben azt írják: „Megütközve vettük tudomásul a hírt, hogy a Csíksomlyón rendszeresen megrendezett Ezer Székely Leány Napja szervezői jónak látták egy csíkszeredai roma gyermekekből álló tánccsoport kizárását a rendezvényről.”

A dokumentum kiemeli, hogy a rendezvény nem csupán kulturális esemény, hanem közösségi üzenet is. Ha ebből bárkit kizárnak, az túlmutat egyetlen fellépésen: a társadalmi kohézió és az egyenlő hozzáférés kérdését is érinti.

„Egy ilyen kirekesztő gesztus mérhetetlen társadalmi károkat okozhat.”

A csoport szerint a roma kultúra mindig is része volt a magyar és székely folklórnak, sőt, annak egyik mozgatórugója: „A hagyományos népi ének-, zene- és tánckultúrában a romáknak/cigányoknak mindig is helye volt és fontos szerepet játszottak. [...] Rengeteg olyan magyar nyelvű folklóralkotást gyűjtöttek és közöltek a néprajzkutatók, amelyek kizárólag a roma közösségek körében maradtak fenn.”

A közlemény zárása így fogalmaz:

„Egy roma tánccsoport jelenlétével a rendezvény csak gazdagodik, Székelyföld arculata csak javulhat, mint egy befogadó, és sokszínűségében is erős kulturális térség.”

Telefonon kerestem meg Fosztó Lászlót, a csoport egyik képviselőjét, aki társadalomkutatóként, antropológusként régóta foglalkozik roma közösségekkel. Felvázoltam neki a szervezők érveit – az előzetes jelentkezések rendszerét, a koreográfiák szakmai szűrését, az időkereteket, a tematikai illeszkedés fontosságát.

Fosztó elismerte, hogy ezek a szakmai szempontok érvényesek lehetnek, de szerinte az eset mégis a kirekesztés klasszikus példája. Úgy fogalmazott: „Lehet, hogy nem volt rosszindulat, de ez nem elég. Ez még nem inklúzió. A jó szándék önmagában nem garancia arra, hogy valaki képes befogadóan gondolkodni.”

Hozzátette: a döntéshozók hiába hivatkoznak szakmai keretekre, ha ezek folyamatosan hátrányos helyzetbe hozzák ugyanazokat a csoportokat.

„Az inklúzió nem történik meg magától – tudatos döntés kérdése. A befogadás gyakorlatát ki kell alakítani, és mindig lesznek érvek arra, hogy most épp miért nem alkalmas valaki. De ha nem kezdjük el rendszeresen ebben gondolkodni, akkor sosem fog kialakulni” – mondta Fosztó.

Szerinte minden közösség hajlamos a bezárkózásra, ez a „természetes” alapállás, amit újra és újra meg kell kérdőjelezni. „Ha az értelmiségi elit sem tesz tudatos erőfeszítést arra, hogy ezt a bezárkózást megtörje, akkor mit várunk másoktól?”

Az eset híre nem maradt meg erdélyi szinten

Nemcsak a Pluralizmus Erdélyben csoport részéről váltott ki reakciót az ügy: roma civil jogvédők és nemzetközi szakemberek is figyelemmel kísérik. Dan Pavel Doghi, roma civil aktivista, jelenleg az Európai Bizottság romaintegrációval foglalkozó csapatának vezetője, korábban pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél (OSCE) volt a Roma és Sinti ügyekért felelős főtanácsadó, több nyelvű bejegyzésben reagált a történtekre.

Facebook-posztja szerint kulturált hangvételű hozzászólását eltávolították a szervezők hivatalos Facebook-oldalairól, majd ezt követően blokkolták a hozzáférését.

„Furcsa és szomorú” – írta román nyelvű bejegyzésében. Doghi szerint mindez súlyosan sérti a szólásszabadságot:

„Hihetetlen, ami történik! A szólásszabadsághoz való jogomat védi az alkotmány, a nemzeti és a nemzetközi jogszabályok.”

Doghi személyes példát is említett: felmenői – híres roma népzenészek – magyar, román és cigány népzenét is játszottak, és munkájukkal hozzájárultak Erdély kulturális örökségéhez. A mostani döntést megalázónak és előítéletesnek tartja, és nyilvános bocsánatkérést kért a szervezőktől, valamint azt, hogy a roma gyermekek mégis felléphessenek.

A szervezők levele: Nem zártunk ki senkit, nyitottak vagyunk a fellépésre

Az ügy nyomán írásban válaszolt a Transtelex kérdéseire a Hargita Székely Néptáncszínház, az esemény főszervezője. A közlemény határozottan leszögezi:

„Senkit nem akarunk és nem is lehet kizárni, szeretettel várunk mindenkit ezen a napon a rendezvényre.”

A levél szerint a rendezvény nem általános nemzetiségi fesztivál, hanem kifejezetten a székely közösségi identitás megerősítésére jött létre, és a színpadi programot is ebben a szellemben szerkesztik.

„A találkozó specifikusan székely, úgy, ahogy elődeink az 1920-as évek végén megálmodták. [...] A székely közösség hagyományainak és értékeinek megőrzését hivatott szolgálni, a székely népviseletet, néptáncot, népdalokat és vallásosságot állította és állítja a középpontba.”

A szervezők szerint a csíkszeredai roma gyermekek csoportját nem maga az oktató vagy a vezető jelentette be, hanem egy külső szereplő – Csata Orsolya –, ezért sem tekintették hivatalos jelentkezésnek. Ennek ellenére a beküldött videót végignézték, javasoltak zenei módosítást is, ám végül nem tartották indokoltnak a színpadi szerepeltetést, több más jelentkezőhöz hasonlóan.

A fellépés elutasítása ellenére a szervezők hangsúlyozzák, hogy a gyerekek amúgy szívesen látott résztvevők lettek volna a rendezvényen, csak a színpadi műsorból maradtak volna ki, de több egyéb programpontba is bekapcsolódhattak volna: kézműves foglalkozásokba, népi játékokba és a közös táncba.

A levélben külön kitértek arra is, hogy a Néptáncszínház az elmúlt években rendszeresen segítette a roma közösséget: „A csíkszeredai roma gyermekek számára gyakran ingyenes előadás-látogatási lehetőséget biztosítunk, a tűzkárosult roma családoknak foglalkozások keretében táncot oktattunk, rajzfilmeket vetítettünk, roma költők műveit ismertettük, ha kellett, ételt szolgáltunk fel, ruhákat válogattunk.”

A szervezők közölték azt is: bár a roma tánccsoport fellépése nem volt kiemelt szempont számukra, most mégis készek kivételt tenni:

„Számunkra a gerjesztett helyzetbe került roma néptánccsoport fellépése nem kardinális kérdés, ezért tudunk kivételt tenni és fellépési lehetőséget biztosítani a szóban forgó csoportnak, amennyiben oktatójuk a csoportot erre felkészültnek tartja és fellépésüket igényli.”

A levelet így zárják: „A munkánkat békességben és konfliktusmentesen szeretnénk végezni, a rendezvényt a résztvevőkkel együtt ünnepként szeretnénk megélni.”

Epilógus

Az elmúlt években több alkalommal is beszámoltunk a csíkszeredai roma közösség helyzetéről: az iskolai szegregáció problémájáról, a csíksomlyói telepen élők kirekesztettségéről, és nemrég arról is, hogy roma családokat lakoltattak ki a városközpontból. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a roma közösség marginalizálása nem egyedi jelenség Székelyföldön.

A szervezők határozottan cáfolják, hogy bármiféle kizárás történt volna, és levelükben több ponton is hangsúlyozták: a roma gyerekeket mindig szívesen látják, más programokon is részt vehetnek, sőt, mostanra már fel is ajánlották a fellépés lehetőségét. Mégis, a történtek azt mutatják, könnyen alakulhat ki bizalmatlanság és sértettség ott, ahol nincs elég egyértelmű és érzékeny kommunikáció.

Egy tízperces fellépés biztosítása önmagában talán nem oldott volna meg semmit – de jelezhette volna, hogy a rendezvény képes befogadó módon reflektálni egy közösség valóságára, amely évtizedek óta a társadalmi periférián él. Mert a végső kérdés nem az, hogy ki táncolhat a színpadon, hanem az, hogy hogyan gondolkodunk ma közösségről, hagyományról és láthatóságról Székelyföldön.